Új Dráva-bringakör: extrém szívás a sárban

Egy egy kilométeres kitérő után rátaláltunk a jó útra, ami levitt egészen a parti szabadstrandig. Itt nem kis kék horvát, hanem kis zöld magyar táblák hirdették, hogy erre halad a Három folyó kerékpárút. Sűrű aljnövényzet helyett pedig szép egyenes műútra vitt. Egyenesen büszke voltam a magyar kerékpárútrendszerre. Kicsit korai volt.

A füves terület rendkívül hívogató lett volna nyáron, de a reggeli párás hidegben inkább kihagytuk. A strand mellett a műút egy aránylag jó, de kisebb-nagyobb tócsákkal tarkított, avarszőnyeggel beterített erdei útra fordult rá. Kísérőinktől hallottuk még Mohácsnál, hogy a barcsi első 10 kilométer nem lesz könnyű, pláne, ha felázott a talaj. De horvátországi kalandjaink után csak nevettünk ezen a kis saracskán.

A földút az erdőben, a parttól 30-40 méterre haladt, néha átcsillant a fákon a folyó vize. Ragyogó reggel volt, a hajnali pára lassan szállt felfelé, a nap besütött az ágak között. Csak egy horgásszal találkoztunk, Simson mopeden berregett el mellettünk Barcs felé. Biztos nem volt kapás.

Az út nagy része egész jó volt, az előző napi eső ellenére. Azért előfordult néhány nagyobb saras árok, de mindenhol át tudtunk menni leszállás nélkül. Drávatamásinál ismét elágazáshoz értünk: egy szűkebb ösvény vitt tovább a part és a kukoricás között, egy szélesebb pedig bevitt a falu felé. Természetesen a partmenti utat választottuk, mint eddig jó párszor. Sajnos a kis ösvény hamarosan mély dágvánnyá változott, kétszáz méter múlva pedig eljutottunk egy olyan mocsárba, ahonnan nem tudtunk tovább menni.

Beütött a horvátországi flash, teljesen elszomorodtam. Nem igaz, hogy itt is beleragadunk a sárba. Visszamentunk a faluba vezető úthoz, és ott vettük észre gps-en, hogy a térkép szerinti kerékpárút is a falu felé megy. Azaz, Drávatamásinál elhagyja a gátat, és Drávagárdonyon, Kastélyosdombón és Tótújfalun keresztül kisforgalmú, de jó állapotú utacskákon visz Felsőszentmártonig. A nagy örömre a drávagárdonyi kisboltban ittunk egy üdítőt. A boltosnő eléggé furán nézett ránk, a helyieken kívül nem nagyon voltak még vásárlói, mint mondta.

Szinte észre se vettük, és jókedvünkben pillanatok alatt Felsőszentmártonnál voltunk. A községben egy vendéglő van, amit meg is néztünk, hogy együnk valamit. Sajnos étel nincs már egy ideje, kaptuk a felvilágosítást. A félhomályos helyiségben két munkásruhában fröccsözgető ember ült. Ránk emelték lustán a tekintetüket, de a tévében futó Kis Grófo klip végül érdekesebbnek tűnt nekik. Korgó gyomorral kihátráltunk.

A főtérről tábla mutatott a Dráva irányába, hogy a kerékpárút arra folytatódik. És tényleg! A gátra kiérve nagy örömmel láttuk, hogy a töltésen makulátlan aszfaltcsík húzódik keleti irányba. Révbe, értünk, nyugtáztuk megelégedéssel. Volt ugyan még hátra ugyan 65 kilométer, de ezen az álomúton semminek tűnt.

A folyó ugyan nem látszott egyáltalán, a gát a földek között haladt, de mégis nagyszerű hangulata volt így a biciklizésnek. 12 kilométeren keresztül csak élveztük a sima gurulást. A csendet csak a surrogó gumik hangja és a rendszeresen nyomunkba szegődő szúnyogok ragaszkodó döngicsélése zavarta meg.

Ha Felsőszentmártonra jókedvűen érkeztünk, akkor Drávasztárára még jobb kedvűen. A faluban a helyiek eligazítottak a Seoska vendéglőhöz, ahol a konyhában sürgölődő szakács megnyugtatott, hogy van meleg étel. Igaz, hogy csak húsleves és fokhagymás pontyszelet rizzsel, de legalább nem haltunk éhen. Ez az üzemanyag hajtott minket Vejtiig egy belső, a part mentinél rövidebb kerékpárúton, ahol újra harciasan fordultunk a gát irányába. 

És újra jött a sár

A nagy lendületben át is mentünk rajta (nem hittük el, hogy a bringaút megint füves-sáros dagonyában halad), és egészen a parti horgászhelyig gurultunk. Ott egy horgász felvilágosított, hogy de bizony, újra saras földút kerékpárút helyett, és inkább ne is induljunk el rajta, mert beleragadunk.

Persze nem is mi lettünk volna, ha rá hallgatunk. Elindultunk a gáton, ami elsőre nem is tűnt nehéznek. Sajnos azonban hamar rájöttünk, hogy a pár centi mélyen átázott föld is nagyon nyeli az energiát. 

Ezen a 10 kilométeren úgy éreztem, mintha ár ellen úsznék a Drávában. Amerika kolléga többször le is maradt. Látszott, hogy ez nem mehet így sokáig. Az indulat az ilmapusztai gátőrháznál robbant ki belőle. Megmakacsolta magát, hogy innen már csak befelé megy, a műút felé. 

Engedtem neki, bekanyarodtunk a majláthpusztai horgásztó felé, ahol csodák csodájára egy büfét is találtunk. Amerika sörrel párologtatta a mérgét, én meg egy jó cukros üdítőt ittam, legyen energia. A műúton felmentünk Kémes felé, ahol kiettem a kisbolt puding- és csokoládékészletét az egyre jobban lemerülő fotós kollégára várva. Az utolsó 15 kilométert nyugodt iramban, rövid pihenőkkel gyűjtöttük be, fél öt körül beérve Harkányba.

Összehasonlítva, a magyar oldalon jóval előrébb tartanak a Dráva-menti kerékpárúttal, mint a horvát szakaszon, és a táblák sem hazudnak. A Barcs utáni erdei rész ugyan kényelmetlen egy kicsit, de nagyon remélem, hogy nem aszfaltozzák le, nem lenne odavaló. (Egy tábla azért elkéne a végére.) A következő, Felsőszentmártonig tartó, kis forgalmi műutas résszel sincs semmi probléma, nem baj ha egy darabon látnak falvakat is a biciklisek, ráadásul kell néha egy-egy bolt is. A Felsőszentmárton-Drávasztára szakasz maga a bringatúrás mennyország, ha ilyen lenne végig az út a gáton, földig lengetném bukósisak-süvegemet. De nem ilyen. Ezért azt ajánlom, hogy ha valaki erre a szép körre szánja el magát, akkor nyáron, száraz időben tegye. A horvát oldallal meg várjon még néhány évet, egy jó kenu kiválthatja a visszaúton.

Frissítés: a fejlesztés nem állt le

A poszt megjelenése után megkeresett az EuroVelo 13 dél-dunántúli szakaszának koordinátora és tett egy-két kiegészítést, amit most meg is osztok. Annyit fűznék hozzá, hogy egy kerékpáros alapvetően a körtúrát kedveli (a kiinduló és végponton parkol az autója, oda viszi vissza a biciklit, stb), a kiágazó és alternatív vonalakat kevésbé. Valamint jó, ha egy térkép a nyomvonal mellett a kerékpárút fajtáját is mutatja.

• A posztba beágyazott térkép fejlesztés alatt áll, rövidesen egy sokkal felhasználóbarátabb, a látnivalókat részletesen bemutató interaktív térkép is elkészül.
• A Barcs és Drávatamási között található a teljes útvonal legkritikusabb szakasza, a fejlesztése tervben van. A következő uniós ciklusban sor kerülhet rá.
• Drávatamási és Felsőszentmárton esetében ideálisak a körülmények a meglévő közutakon. Ugyanakkor időközben alternatív szakaszok fejlesztésére is sor került a Dráva-töltésen Tótújfalu és Szentborbás között, hasonlóan a jól kiépített Felsőszentmárton és Szentborbás közötti szakaszhoz.
• Drávasztára és Majláthpuszta között a töltés jelenleg nincs leaszfaltozva, de szerepel a tervek között. A Drávasztára és Vejti közötti töltésszakasz az útvonal természeti szempontból talán legszebb szakasza. (Ezt nagyon sajnáljuk, hogy elkerültük.)
• Majláthpuszta után kezdődik a nemrég elkészült Ős-Dráva kerékpárút, mely Szaporcán keresztül (Ős-Dráva Bemutató Központ) megy Drávaszabolcs felé. Itt is ideális körülmények vannak.
• Harkánytól keleti irányban továbbhaladva egy rövid földúti szakaszt (Kisharsány –Nagyharsány – jövő évben ez is kész lesz) leszámítva a körülmények ideálisak.
• A kipróbált Barcs és Donji Miholjac közötti horvát szakasz egyelőre inkább csak terv, mint realitás. Pár kisebb építés zajlik, csak táblázás történik. Ezzel szemben Barcstól nyugatra érdemes a horvát oldali útvonalat kipróbálni, ott sokkal jobb viszonyokat tapasztalhatunk. (Meg fogjuk nézni jövőre.)