Milyen a jó összecsukható városi bringa?

A városi közlekedésnél nehéz egyértelműen megjelölni a leghatékonyabb módszert. Az autózásnak, a tömegközlekedésnek és a bringázásnak vagy rollerezésnek is megvannak a hátrányai, legfeljebb csak azt mondhatjuk ki biztosan, hogy bizonyos élethelyzetekben ez vagy az kevesebb kompromisszummal jár. Erre kínálnak megoldást az olyan kiegészítő közlekedési eszközök, amelyek buszra is felvihetők vagy személyautóba is berakhatók, és a parkoló meg a munkahelyünk, vagy a lakásunk és megálló közti távolságot hidaljuk át velük.

Lyuktömködő járművek az összehajtható bringák is, és bár kicsit nagyobb izomerőt követelnek, amikor bedobjuk őket a csomagtartóba, mint például egy rollernél, cserébe kényelmesen és főleg hatékonyan küzdhetünk le nagyobb távolságokat is. Húszcolos, vagy annál kisebb kerék, egy vagy több csuklópont az egyszerű vázon, és minél több alkatrész helytakarékos, vagy behajtható. Jó irányba tapogatózik, aki a békebeli Csepel Campingre gondol, és az alapelvek azóta sem igazán változtak. Most három összehajtható bringát kértünk el, három egymástól jó távol lévő árkategóriában, hogy kipróbáljuk, melyik mennyit ad a közlekedés és a praktikum terén.

A legolcsóbb bringánk 50 ezer forint a legdrágább 409, és ez messze nem a teteje a gyártó kínálatának. Kértünka Decathlontól 

• egy B'Twin Hoptown 300-ast, 49 900 forintért,
• egy Tern Link D8-ast 262 000 forintért és
• egy Bromptont M3L-t 409 000-ért.

A B'Twin és a Tern nagyon hasonló filozófia alapján készült, viszont a Brompton teljesen más úton indult, és messzebbre is jutott, már ha a praktikumot vesszük. A két olcsóbb bringát ugyanis nem lehet olyan kicsire összehajtani, mint a Bromptont, és súlyuknál fogva a cipelésre is kevésbé alkalmasak, de gördülés közben stabilabbak és kevésbé ráznak.

Ez a lényeg, az összehajtható bringa kompromisszumokat követel, itt nincs olyan, hogy a kecske is jóllakik, meg a káposzta is megmarad, de a szűkös lehetőségek okos kihasználása sokat javít az életminőségünkön.

B’Twin Hoptown 300

B’Twin Hoptown 300-as a hármas legegyszerűbb darabja, még váltója sincs, tehát egysebességes. A váza acél, a régi Campinghez hasonlóan a cső középére épített csuklóponttal, a különbség annyi a régi Csepelhez képest, hogy itt a kormányt is ráhajthatjuk a kerékre, így még kevesebb helyet foglal. A bringa minden alkatrésze egyszerű, a V-fék szárai lemezből préseltek, a fékkarok műanyagok, a felni szimpla falú, és az agyakat is lemezből préselték. Ennyi pénzért ezt kapjuk, és bár egyik alkatrész sem nívós, azt a fajta igénybevételt, amit városban kap a technika, el fogják viselni.

Az én szememet egyedül a műanyag fékkar–lemez fékszár kombó bántja, viszont ez egyrészt nagyjából hatezer forintos költséggel igényesre cserélhető, másrészt, aki csak megállni akar, annak elég lesz. Szétnyitni mindössze öt másodpercig ha tart, ezen kívül még tíz, amíg a menetes csavarral rögzítjük a kormányt és zárjuk a központi csukló gyorszárát. Már ha begyakoroltuk a mozdulatsort, ez mind a három gépnél fontos.

Ennek a bringának húszcolos kereke van, ami egy komoly problémát vet fel: egy kisebb átmérőjű kerék egy fordulatra rövidebb utat tesz meg, mint 26 colos társai. Ezt a gyártók azzal ellentételezik, hogy az átlagosnál nagyobb átmérőjű első lánckereket szerelnek be, és itt jön

Nem mértem le, de a kényelmesnél sokkal jobban kell pörgetni a pedált ahhoz, hogy hatékony tempóval haladjunk. Ellenben emelkedőn, vagy a lámpától elrajtolva kifejezetten fürge, el tudom képzelni, hogy sokak számára vonzó az ilyen fajta egyszerűség.

A másik probléma két apró műanyag kampó hiánya: amikor összecsukjuk, nem tudjuk egymásba akasztani az alkatrészeket, mert nincs mivel, így viszont nyeklik-nyaklik, ha csak egy kézzel emeljük. Nem mintha cipelésre termett volna, hiszen ahhoz nehéz – 13,5 kg –, de akkor is jó lenne, ha nem nyílna ki a kezünkben, amíg kivesszük a csomagtartóból. Ehhez tényleg csak két műanyag kampóra lenne szükség. Viszont a vázból kipattintható lámpa a legjobb ötlet: USB-ről tölthetjük, ami kézenfekvő, hiszen a bringa amúgy is az asztalunk mellett várja meg a délután ötöt.

Akárhogy is, van az az élethelyzet, hogy nincs szükségünk váltóra, de többségében azért jól jön legalább három sebesség. Ha valaki utólag jönne rá, hogy kell még fokozat, szerelhet fel a Hoptownra váltót, a konzol legalábbis adott hozzá, és a bovdent is probléma nélkül elhúzhatjuk.

Tern Link D8

Következő versenyzőnk a Tern Link D8. A gyártónak olyan összecsukható modelljei is vannak, amelyekkel sportolni is lehet, vagy akár komolyabb távolságokat is meg lehet tenni. Ám mi most a legnépszerűbb városi bringájukat kértük el.

A másik két kerékpárral ellentétben ennek alumíniumból készült a váza, de ennek ellenére nem könnyebb – 13,5 kiló – talán azért, mert itt már nyolcsebességes váltót, és sárvédőket is kapunk. A fék itt már nem lemez, a fékkar is fém, de a legfontosabb, hogy a váz alumínium, és a kormányszög valamint a kormánymagasság is könnyen állítható egy ötletes mechanikával, ráadásul szerszám nélkül. Az összecsukás–kinyitás megegyezik az olcsóbb B'Twinével, ugyanoda kerülte a csuklók – a vázra és a kormányszárra –, a különbség csak annyi, hogy itt nem gyorszár és menetes rögzítő, hanem biztonsági mechanikával ellátott karok vannak. Ezeket a rögzítőket csak akkor tudjuk nyitni, ha a rajta lévő apró piros gombot eltoljuk. 

Nagyon jó ölet, hogy amikor a bringa elejét hozzácsukjuk a hátuljához, egy erős mágnes fogja össze. Pont úgy állították be, hogy kinyitni kézzel némi erőltetésre ki lehet, cserébe nem nyílik szét, amikor felemeljük.

A kormány rögzítése is lehetett volna ilyen, viszont oda egy lyuggatott gumiszalag került, amit a kormányon található apró gömbbe kell beakasztani. Ez kevésbé egyértelmű, mint a mágnes, laikus tesztelőnk egy óvatlan mozdulattal elszakította. A pedál is érdekes, egy műanyag lemez eltolásával behajthatjuk, mai ötletes és stabil, viszont tekerés közben érezhetően hajlik. Nem gondolom, hogy le fog törni, de nedves talppal könnyebben lecsúszhat. Igaz, a gyártó ajánl fix, ám könnyen leszerelhető pedálokat a sportosabb bringásoknak. A világítás itt agydinamós, de a rendszerből érthetetlen módon kispóroltak egy kondenzátort, így alacsonyabb sebességnél bántóan pulzál, rosszabb, mint egy stroboszkóp.

Ez a gép már 262 ezer forintba kerül, és nem találtam az okot, amiért 212 ezerrel többet tudna, mint a Decathlonos bringa: az egyértelmű, hogy jobb minőségű a váz és a csuklómechanika, viszont a kéthetes tesztidőszak alatt nem történt egyik bringával sem olyan probléma, ami a tervezésre vagy kidolgozottságra vezethető vissza. Persze van váltó, de ezzel nem indokolható az árkülönbség, még akkor sem, ha hozzávesszük a sárvédőket és a kényelmesebb nyerget vagy a világítást. Ellenben a 10 év vázgarancia tényleg mellette szól. 

Brompton M3L

A harmadik bringa a legdrágább darab, a Brompton gépéért 409 ezer forintot kell a boltban hagyni, amit valamennyire indokol, hogy Angliában, kézzel hegesztik össze a vázakat. A Bromptonnak nincsenek modelljei, csak a vásárló igényei alapján összeállított felszereltségek, ezt jelölik a számok és a karakterek a név után: az M a kormány típusa, a 3 a háromsebességes agyváltó, az L pedig a sárvédő.

A tesztre kapott bringa ugyan az alapkivitelnek felel meg, de már ezen is letaglózó, hogy mennyire átgondolt, ötletes, és igényesen kidolgozott a rendszer. Talán csak a menetes rögzítőt kifogásoltam, ami a gyorszárhoz képest lassan, körülményesen oldható, ráadásul a kormányt és a vázat ilyen fogja.

A három közül ezt a bringát lehet a legkisebbre összehajtani, amibe nyilván az is beleszámít, hogy ennek mindössze 16 colos a kereke. Nemcsak a váz hajtható félbe, de a hátsóvilla is behajtható a váz alá, ráadásul ebbe egy kampóval beleakad az első villa, majd az egészet a nyeregcső betolás rögzíti. A kormányt összecsukott állapotban megfogó patentért külön jár a piros pont, ráadásul alig 11 kiló feletti súlyával ez az egyetlen gép, amellyel már hunyorogva nem esik rosszul sétálni, ráadásul a nyereg alsó része fogantyú formájúra kiképzett, igaz ezt a poént a B'Twin is ellőtte. 

A fékek ezen a bringán a legszebbek, igényesen kivitelezett a mechanika, és a fékkarok is kellően masszívak, kár, hogy fele annyira fognak, mint a Decathlonos gép párezer forintos féke. Itt is kapunk sárvédőt, melyet okosan úgy oldottak meg, hogy a rajta lévő apró műanyagkerekeken húzhatjuk is az összehajtott bringát, mint egy amorf gurulós bőröndöt, és itt ismét elemes a világítás.

Lazán, hosszú áttételen odagurulunk a piroshoz, álló helyzetben visszakattintunk rövid fokozatba, majd eltekerünk, és lánccsörgés, kattogás és más zavaró mellékzöngék nélkül felváltogatunk.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, a Brompton az utolsó csavarig átgondolt és elképesztően kidolgozott valami, de 409 ezer forintot egész egyszerűen nem ér, ez viszont nagyon nem fogja érdekelni a vásárlókat. Prémiumtermék, melynek fő vonzereje az ára, és az ebből fakadó státusz, amit innen, Európa pereméről nehéz értelmezni.

A verdikt

Mint annyi más terméknél itt is két szempontból érdemes megnézni a bringákat: ár-érték arányban és abszolút értékben.

Abszolút értékben nincs vita, a Brompton a legjobb, ez az áráért el is várható. A másik kettővel ellentétben akár kézben is vihetjük rövidebb távon és természetesen ezt lehet a legkisebbre összehajtani. Menni annyira nem jó vele, mint a másik két nagykerekű bringával, érzékenyebb az úthibákra – hiába kapunk úgy két centi rugóutat a támvilla gumiütközőjétől -, és jóval idegesebb is, amikor manőverezünk.

Ha az ár-érték arány felől közelítjük meg a kérdést, akkor a Hoptown-t vinném haza: jó vele menni, a buszra és a csomagtartóba is bedobható, tényleg csak a két műanyag kampó, vagy más, összecsukott állapotban rögzítő elem hiányzik róla. A váltó hiányával is együtt tudok élni, de ha nagyon fájna, 10 ezer forint körüli összegért dobnék bele egy agyváltót, és akkor tényleg kész lenne a végső városi pusztító.

A Tern bizonyos szempontból csalódást okozott: a váltón kívül semmi olyat nem tudott, amit a decathlonos gép ne tudna, csak 210 ezerrel többe kerül. Persze, van rajta sárvédő, csomagtartó, de valahogy ezeknek nem éreztem hiányát a két hét alatt, amíg jártam vele, de megértem azt, akinek mindkettő létszükséglet. Ellenben egyik sem kerülne sokba, ha utólag raknám fel az olcsóbb bringára. Az viszont mindenképp a Tern mellett szól, hogy a nyolcsebességes váltónak köszönhetően még egy kevésbé fitt bringás is nagyjából bármilyen emelkedőn fel tud mászni, és a három közül ez a legbringaszerűbb.

Az összehajtható bringa tulajdonképp egy skálán helyezkedik el, melynek az egyik vége a kis méret, a másik pedig a használhatóság: a használhatóság irányába a Tern tolódik, a méret irányába pedig a Brompton. Az már csak rajtunk áll, hogy mire van szükségünk. A lényeg a kompromisszum, vagyis, hogy a mi közlekedési stílusunkba melyik fér bele a legjobban.

• Síkon lakunk és csak a buszmegállóig, majd onnan a munkahelyünk bejáratáig kell valami? Hoptown. 
• Ugyanez a helyzet, csak mondjuk autóba dobnánk be, de 4 kilométer emelkedő van a P+R parkolóig? Tern.
• Csak a stílus, és a presztizs számít, és férjen el a Porsche anyósülése előtt? Brompton.

Gondoljuk végig, mire van szükségünk, és ami a legfontosabb: próbáljunk, hiszen erre mind a három gyártó bemutatótermében lehetőségünk van.  

Még több kerékpártesztet olvasnál? Kövesd a Kerékagyat a Facebookon!