A Duna után elviszik a szlovákok az Eurovelót is?

További Kerékagy cikkek

Európa egyik legnépszerűbb nemzetközi kerékpáros főútja az Eurovelo 6. A gyönyörűen kiépített osztrák szakaszról egyre többen jönnének tovább Budapest felé. Ezt most két útvonalon tehetik meg: a Kisalföld felé Magyarországon és a Duna partján Szlovákiában Komáromig vagy Párkányig. Vajon merre érdemesebb menni? Összehasonlítottuk a két lehetőséget.

A kétnapos túrát eredetileg Komáromban akartuk kezdeni, de szállítókocsink lerobbant Tatabányánál. A mentés és a kényszerű vonatozás idővesztesége miatt végül Győrből kellett indulnunk, délután kettőkor. Így kimaradt a hírhedt Ács-Nagyszentjános horrorszakasz a vasúti töltés mellett, és a gönyüi kishíd, amiről letiltották a bringásokat, de nincs más útvonal. Győr viszont kifejezetten kerékpárosbarát, a belvárosban kerékpárnyomokkal, a Kossuth hídtól kerékpárúttal. (Fotó: Martiskó Gábor / Index)

Sajnos a szívás nem ért véget Győr után sem, míg Tatabányán a tűző napon aszalódtunk az autópálya mellett, Győrújfalunál kaptunk a nyakunkba egy jó nagy esőt. A Kossuth utcai buszmegálló fabódéjába zsúfolódtunk be többedmagunkkal. A zivatar ellenére inkább jó volt a hangulat, mint szomorú. (Fotó: Martiskó Gábor / Index)

Szerencsére az eső elállt, és folytathattuk utunkat Rajka felé. Már csak 55 kilométer volt hátra. Ez volt az egyetlen hely, ahol a már tíz éve kirakott Eurovelo-táblák mellett hátralevő távolságot is mutató kiegészítő táblát láttunk. Az információ majd a szlovákiai rész kitáblázottságánál lesz érdekes. (Fotó: Martiskó Gábor / Index)

A Győrtől Mosonmagyaróvárig tartó kerékpárút első fele kicsit huppanós az aszfalt alá bekúszó gyökerek miatt, de egy ilyen bicikliútért örömódát zengenének a Budapest-Szentendre között ingázó bringások. Az út második fele pedig kifejezetten sima, kényelmes aszfalt. Sajnos a környezet nem csábít nézegetésre: jobb oldalt az országút, balra a végtelen mező. A fák dőléséből látszik, hogy végig kellemetlen szembeszelünk volt. (Fotó: Martiskó Gábor / Index)

Kicsit megroggyant kerékpáros pihenő. Nem valószínű, hogy valaki be merne állni alá. Szerencsére nincs is nagyon szükség rá, mert a Győr-Mosonmagyaróvár közötti 30 kilométeren tíz településen is áthalad az Eurovelo. Van elég bolt, vendéglátóhely, beálló. (Fotó: Martiskó Gábor / Index)

Egy dzsindzsásba helyezett táblán próbáljuk értelmezni a tervezett fejlesztéseket. Az előtérben elcsapott őzike teteme bomlik. (Fotó: Martiskó Gábor / Index)

A Lajtán átívelő hídszerkezet alatt gurultunk be Mosonmagyaróvárra, aminek a központján egy kicsit trükkösen vezették át a kerékpárutat. Azért megoldottuk a feladványt. Innentől Rajkáig megint ránk szakadt az ég, ezért nem készült több fotó. Azt azonban mindenképp el kell mondani, hogy a két település közötti kerékpárút már-már osztrák minőségű. Rajkán egy apartmanban szárítkoztunk meg, és reménykedtünk egy szárazabb következő napban.

A Mosoni-Dunán átívelő hídszerkezet után gurultunk be Mosonmagyaróvárra, aminek a központján egy kicsit trükkösen vezették át a kerékpárutat. Azért megoldottuk a feladványt. Innentől Rajkáig megint ránk szakadt az ég, ezért nem készült több fotó. Azt azonban mindenképp el kell mondani, hogy a két település közötti kerékpárút már-már osztrák minőségű. Rajkán egy apartmanban szárítkoztunk meg, és reménykedtünk egy szárazabb következő napban. (Fotó: Martiskó Gábor / Index)

Nem hiába reménykedtünk, másnap reggelre megérkezett a jó idő. Rajkától tökéletes minőségű bringaúton jutottunk el nagyon hamar Szlovákiáig, és észre sem vettük, már a határ túloldalán voltunk. Ha jól vettem ki, a régi határjelző táblát is kerékpárút táblára cserélték. (Fotó: Martiskó Gábor / Index)

Dunacsúnynál rákanyarodtunk a mesterséges gátra, amivel a szlovákok anno elterelték a Dunát az eredeti mederből. A gát tetejére épített, kiváló minőségű bringaút hosszanti irányban, egészen a 30 kilométerre levő bősi erőműig halad a parton. Jobbra a Szigetköz a magyar határral, balra pedig a betonmederbe terelt, széles folyó. (Fotó: Martiskó Gábor / Index)

Zöld szemmel nézve valóban elkeserítő a rengeteg beton és a szurokkal borított gátrézsű. Ha viszont már ott van, hülyeség lett volna nem kihasználni arra, hogy egy roppant látványos kerékpárutat ne építsenek rá. Nem véletlen, hogy a hivatalos Eurovelo 6 nyomvonal itt (is) halad, méghozzá "jól kiépített" jelzéssel. (Fotó: Tenczer Gábor / Index)

Itt tekerni olyan érzés szinte, mintha tengerparton menne az ember. A töltés aljában egyébként autóút is halad az erőműig. Az autóút három szlovák település mellett halad el, ahová betérhettünk volna körülnézni, de inkább kiélveztük, hogy 28-30 km/órával suhanhattunk a gáton. (Fotó: Tenczer Gábor / Index)

A bősi vízierőműig érdekes módon sokkal kevesebb kerékpárossal találkoztunk, mint a rajkai szakaszon. A Pozsony felől érkezők nyilván a meder túlpartján jönnek, mint a gáton. Az erőműnél ugyanis elég sokan voltak. Turisták csoportja épp egy szállodahajó zsilipelését figyelte érdeklődve. Az erőmű tetején átkelve az északi parton folytattuk az utat. Szapnál (Sap) egy boltban vásároltunk frissítőt, és néhány kilométer múlva elértük Medve (Medveďov) települést. Az útjelző táblán látszik, mennyire komolyabban veszik a szlovákok az Eurovelo kerékpárutat, mint mi Magyarországon. (Fotó: Tenczer Gábor / Index)

Sajnos az első osztályú, aszfaltozott kerékpárút a gáton csak Csicsóig (Číčov) tart. Még egy darabig lehet aszfalton haladni, ha bemegyünk a faluba, és onnan Kolozsnémán (Klížska Nemá) át Nagykesziig (Veľké Kosihy) hajtunk. Mi így tettünk. Sőt, Csicsón ettünk egy óriás adag giroszt a kocsmában 3 euróért. Ezekben a falvakban mindenhol magyarok laknak, sőt meg is sértődnek, ha véletlenül megkérdezed valakitől, hogy beszél-e magyarul. Nagykeszitől azonban újból csak a gáton lehet haladni, immáron néha egészen süppedős sóderes úton, vagy lent mellette az egy fokkal jobb szikes szekérúton. (Fotó: Martiskó Gábor / Index)

A sóderes út egészen Komárno (Komárom) határáig tart. Jó megpillantani a gátról város hídjait. (Fotó: Martiskó Gábor / Index)

A városhatártól ismét jó minőségű aszfalt kerékpárút halad végig a Duna partján egészen a központig. (Fotó: Tenczer Gábor / Index)

A hídon átkelve a komáromi vasútállomáson ért véget a túra. Abban gyakorlatilag egyetértettünk, hogy a szlovák rész szebb, kényelmesebb, és gyorsabb. Egyelőre még kevesebb a kifejezett bringás infrastruktúra, mert a magyar szakaszhoz képest nem átmegy a településeken, hanem inkább elmegy mellettük. Az utolsó, 12 kilométeres sóderes út kellemetlen meglepetés volt, de úgy tudjuk, a szlovákok rohamléptekben fejlesztik az Eurovelo szakaszukat. A magyar rész a határtól Győrig egész jó, Komárom felé és még tovább azonban közismerten számos komoly hiányossággal küzd. A kormány nálunk is nagy pénzeket szán költeni az útvonalra, reméljük gyorsabban mint a szlovákok. Most ugyanis, ha választanom kellene, akkor Komáromig, vagy inkább még tovább, Párkányig a szlovák útvonalat választanám, és csak ott jönnék vissza a magyar Eurovelo-szakaszra. (Fotó: Martiskó Gábor / Index)

Elektromos bringával könnyű

A túrára egy Hercules Futura (sport) és egy Gepida Reptila (női) pedelecet kaptunk tesztelni az óbudai MultiSporttól. Életemben először ültem elektromos kerékpárra, nem is voltam biztos benne, hogy erre a hosszútávú, alapvetően kevés emelkedővel bíró túrára való. Az ellenszélben azonban kiválóan teljesített az elektromos rásegítő motor. Kevesebbet kellett küszködni, viszont ette az akkumulátort: az eredetileg 120 km-es hatótáv villámgyorsan esett lefelé. A pedelecneél a motor nem veszi át a teljes hajtást, inkább a rásegít (a pedálnyomás erejét érzékelve). Ez azt jelenti, hogy a helyesen megválasztott fordulaton és sebességfokozaton (a Herculesen 10 sebességes láncváltó van) szinte pedálnyomás nélkül, pihekönnyű lábbal lehet haladni. Egészen 26 km/óra sebességig, ott ugyanis megszűnik a rásegítés, nehogy a nagy sebesség könnyelműségre csábítson. A pedelec irtó kényelmes, jól gyorsuló, robosztus (26 kg), biztonságos (hatékony tárcsafék) elektromos bicikli, de túrázni inkább az aktív nyugdíjasoknak ajánlanám. Más a helyzet, ha valaki hegyen lakik, mert a Hercules a legmeredekebb lejtőn is vidáman, kis erőfeszítéssel felviszi utasát. Legalább olyan hatékony, mint egy robogó, ellenben nem szennyezi a környezetet és valamennyire át is mozgat. A Herculessel szélcsendben vidáman tartható a 30 km/órás sebesség, a Duna-parti gát 18 km-es szakaszán így, tehát már elektromos rásegítés nélkül száguldottam végig. Az elektromos motor több fokozatban segíthet (eco, tour, sport, turbo), nyilván minél jobban rásegít, annál könnyebb tekerni, viszont annál jobban zabálja az aksit. Én főleg eco üzemmódban használtam, így a 100 kilométer hosszú részen is belül maradtam a hatótávon, és nem merült le teljesen az akku. Bár ez utóbbitól nagyon tartottam, volt egy szakasz, ahol véletlenül kikapcsolt motorral tekertem, és ezt csak elég későn vettem észre. Ebből következik, hogy az alapvetően súlyos bringa motor nélkül is teljesen jól használható. Mondjuk az ára is elég súlyos (több mint egymillió forint), ezért én csak elég speciális esetben venném meg. Mondjuk, ha a János-hegy tetejéről kéne bejárnom minden nap dolgozni.

Az oldalról ajánljuk

Bookline

A hivatalos Harry Potter-szakácskönyv

6291 Ft

Fábián Janka
A Monarchia szerelmesei

5400 Ft