Elmaradt a választási kampány Izraelben

Kedden parlamenti választásokat tartanak Izraelben, a 2006-ban megválasztott Knesszet nem tudta kitölteni a négyéves ciklusát. Simon Peresz államfő azután jelentette be az előrehozott választásokat, hogy Ehud Olmert, a kormányzó Kadima párt elnöke korrupciós botránya miatt visszalépett a tisztségből, helyére Cipi Livni külügyminisztert választották a párt élére. Mivel Livni a rendelkezésére álló idő alatt nem tudott kormányt alakítani, előrehozott választásokat kellett kiírni. Az új kormány megalakulásáig Ehud Olmert ügyvezető miniszterelnökként irányítja a kormány munkáját.

A közvélemény-kutatások szerint annyi bizonyosnak tűnik, hogy továbbra is a centrista Kadima lesz a Knesszet egyik legnagyobb pártja, mellé felzárkózik a három évvel ezelőtt még hatalmas vereséget szenvedett jobboldali Likud, az azonban kérdés, hogy ki nyeri a legtöbb mandátumot. Az államelnök a legtöbb parlamenti hely birtokosát kéri fel majd a kormányalakításra.

Az utolsó, a választások előtt nyilvánosságra hozott felmérés a Benjamin (Bibi) Netanjahu vezette Likudnak jósol két mandátummal többet (25-27), mint a Kadimának (23-25), de a két párt közti különbség a kampány finisében egyre csökkent.

A harmadik hely várhatóan nem kérdéses, az Avigdor Lieberman vezette szélsőjobboldali Jiszrael Beitejnu (Izrael a hazánk) tempós menetelést mutatott, az utolsó héten még három mandátummal tudta növelni erejét, négy nappal a választások előtt 18 helyet jósolnak nekik a 120 tagú Knesszetben. Az orosz ortodox bevándorlókat tömörítő párt legutóbb mindössze 12 mandátumot tudott szerezni - ezzel akkor megelőzte a Likudot is.

A Munkapárt lehet a nagy vesztes

A választások igazi vesztese a Munkapárt lehet: most először csúszhat a negyedik helyre mindössze 14 mandátummal. Az eredmény még így is szépítésnek számít, Ehud Barak védelmi miniszter, a Munkapárt elnöke a gázai háborúban felmutatott izraeli sikerekkel növelni tudta pártja népszerűségét, míg két hónappal ezelőtt még a szétesés fenyegette őket.

A keddi szavazáson összesen 33 párt méretteti meg magát, ami rekordnak számít még Izraelben is (eddig 31 párt volt a legtöbb). Valószínűleg a Nyugdíjasok pártjának 2006-os sikerei adták a lelkesedést a kispártoknak, a semmiből érkezett pártnak akkor hét mandátumot sikerült szereznie.

A túlélők és a marihuána

Talán a legérdekesebb formáció a kispártok sorában a marihuána dekriminalizálásáért küzdő Zöld Levél párt, illetve a holokauszt-túlélők választási együttműködése. Jakov Kfir, a Túlélők pártjának vezetője azt mondta a Jerusalem Postnak, céljuk az, hogy a holokauszt-túlélőket megillető járadékokat ne mossák össze az állami nyugdíjakkal, a Zöld Levél párthoz azért csatlakoztak mégis, hogy a meglepetés hatására több figyelem forduljon feléjük a kampányban.

A két párt céljai között azért ennél szorosabb összefüggés is létezik: a Túlélők évtizedek óta küzdenek jobb orvosi ellátásért, a Zöld Levéllel közös sikereikkel pedig lehetőségük lenne szükség esetén a marihuánát orvosi célokra alkalmazni, magyarázta Kfir.

Ki akarták zárni az arab pártokat

Hatalmas visszhangja volt a kampányban az arab pártok indulási joga körüli vitának. A Jiszrael Beitejnu együtt az ultranacionalista Nemzeti Szövetség-Nemzeti Vallásos párttal beadvánnyal fordult a választási bizottsághoz, hogy arab pártok ne indulhassanak el a választásokon. Azzal vádolták őket - miközben zajlott a háború a Gázai övezetben -, hogy terrorcsoportokat támogatnak, és nem ismerik el Izrael jogát a létezéshez. A választási bizottság helyt adott a beadványnak, a döntés két arab pártra volt érvényes, a nem arab pártok arab képviselőire nem vonatkozott.

A három évvel ezelőtti választásokon 10 arab képviselő jutott a Knesszetbe, ők rasszizmussal vádolták a választási bizottságot és a legfelsőbb bírósághoz fordultak. A testület határozata január végén született meg, ebben hatályon kívül helyezték a választási bizottság döntését. Menahem Mazuz legfőbb ügyész szerint nem volt megalapozott indoka annak, hogy megtiltsák választási részvételüket.

Raleb Majadale, az izraeli kormány egyetlen arab minisztere üdvözölte a határozatot, azt mondta, a legfelsőbb bíróság nem hódolt be a szélsőségeknek és a rasszizmusnak, szerinte egy demokráciára épülő társadalomban minden kisebbségnek képviselve kell lennie az ország irányításában. Izraelnek ma 7,4 millió lakosa van, akiknek 20 százaléka keresztény vagy muzulmán vallású arab.

Nehézkes lesz a koalíciókötés

A Likud és a Kadima párharca határozza meg majd a választások győztesét, a kormányalakítás azonban ennél sokkal bonyolultabb, hiszen bárhogy is végződik a küzdelem, a jobboldal határozott megerősödése borítékolható. A mérleg nyelve pedig Avigdor Lieberman lesz, nélküle egyik nagypárt se tud majd koalíciót alakítani. Livni van talán a legnehezebb helyzetben, mert bár kevés az esélye, de még ha Lieberman a Likud helyett a Kadima mellett dönt, akkor is csak egy ingatag lábakon álló koalíció jöhet létre.

A közvélemény-kutatások alapján egy baloldali erőkből álló koalíció 53-54 mandátumra esélyes, ebbe azonban bele van kalkulálva nyolc arab képviselő is, akik viszont a Likud mellett a Kadimát se tekintik partnerüknek, várhatóan nem is kapnának kormányzati szerepet. Ezzel szemben egy jobboldali blokk már 66-67 mandátumot tudhatna magáénak, amiben a Likuddal együtt részt vehetne a Kadima és akár a Munkapárt is, Netanjahu ugyanis nemzeti egységkormányt hozna létre.

Az tehát biztos, hogy Liebermanra a Likudnak és a Kadimának is szüksége lehet még, Netanjahu a kampány finisében még ígért is egy miniszteri posztot neki. Az izraeli sajtó szerint Lieberman a védelmi miniszteri posztra áhítozna, ezt a kiemelt tárcát azonban nem feltétlenül neki szánja a jobboldali vezér, a jelenlegi védelmi minisztert, Ehud Barakot jósolják erre a tisztségre (ha az adott szituációban inkább ellenzéki szerepre vágyó Munkapárt is úgy akarja). Lieberman azért még megszerezheti magának a pénzügyi vagy a külügyi tárcát.

Sok a bizonytalan

A választások előtt utoljára nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatásokból az is kiderül, hogy a válaszadók csaknem egyharmada még a bizonytalanok közé tartozik, az ő döntésük érdemben változtathatja meg a választások kimenetelét, így az elemzők végtelen óvatosságra intenek. Várhatóan az arab szavazók részéről is a teljes érdektelensége jellemzi majd a választást.

Az utóbbi hónapok tendenciái alapján mégis a legtöbben a Likudot tekintik a legnagyobb győzelmi esélyesnek. Netanjahu azért még nem dőlt hátra, várhatóan az utolsó percekig csatázik majd. Akárcsak eddig a kampányban, a Jiszrael Beitejnu népszerűségének növekedésével gyakorlatilag a Likudtól hódít el szavazatokat, ezért is lehetett érzékelni Netanjahu retorikáján a megszokottnál erőteljesebb nacionalista elemeket.

További aggodalomra adhat okot a két nagypártnak, hogy a kiélezett versenyben minden egyes, a kispártokra leadott szavazat eldöntheti a párharcot. Netanjahu és Cipi Livni tehát hasonló logikával azt sulykolja a választóknak, hogy minden egyes, a Likudra, illetve a Kadimára leadott szavazat a másikat gyengíti.

Nincsenek terítéken fontos kérdések

Felmerül ugyanakkor annak a lehetősége is, hogy a bizonytalan választók akár el se mennek szavazni, elemzők szerint ugyanis nem egyértelmű, miről is szól ez a mostani választás. Az igazán fontos témák a kampány alatt nem kerültek elő, mint például, hogy hogyan fog végleg lezárulni a Gázai övezetben vívott háború, mi lesz Ciszjordániával, folytatódnak-e a béketárgyalások Szíriával, illetve hogy megvan-e már a stratégia Irán nukleáris fenyegetésére.

A New York Times megszólaltatta Dan Kaszpit, a Ben-Gurion Egyetem kommunikáció tanszékének munkatársát, aki szerint a kampány a riválisok egymás közti személyeskedéséről szólt. „Izraelben a választások funkciója elveszett, már nem ideológiák versengenek egymással" - fogalmazott. A lap kitért arra, hogy Olmert korrupciós botránya után a kampányban nem emlegették például, hogy Liebarman ellen évekig nyomozás folyt pénzmosás gyanújával.

Arra is felhívják a figyelmet, hogy a jobboldal és a baloldal között csökken a különbség, a politikusok, a pártok, de a szavazók is egyre inkább középre mozdulnak el. Izraelben egyébként még soha nem fordult elő olyan, hogy egyetlen párt képes lett volna megszerezni a parlamenti többséget.

Talán a legnagyobb eltérés a pártok között az izraeli-palesztin béke kérdésében van, ami amúgy szintén nem volt téma a kampányban, de valószínűleg visszatetsző lett volna a gázai háborúval párhuzamosan a békéről győzködni a választókat. Emellett szkeptikusok is lehetnek Ciszjordánia kérdésében, miután 2005-ben kiürítették a Gázai övezetet, majd a Hamász hatalomátvételével rakétazápor kezdett hullani Izraelre.

A Kadima elkötelezet a párbeszéd mellett a palesztinokkal, melynek eredményeként létrejönne egymás mellett egy izraeli és egy palesztin független állam. A Munkapárt nem hisz abban, hogy a jelenlegi feltételek mellett a kétoldalú tárgyalások sikeresek lehetnek, ők egy átfogóbb, a térséget felölelő megoldásban gondolkoznak. A Likud szintén tárgyalna a palesztinokkal, ha lenne ehhez megfelelő partner, emellett úgy véli, gazdasági fejlődésre van szükség a palesztin területeken a további lépésekhez. Egyébként pedig várhatóan ugyanaz marad a védelmi miniszter, aki eddig is volt, így Ehud Barak biztosan nem lesz a változás záloga.