Köhler kontra Schwan

Frissebb (1)

Köhler simán nyerte az elnökválasztást

További Külföld cikkek

Szombaton délben ül össze a Bundesversammlung, hogy újabb öt évre elnököt válasszon Németországnak. A jelenlegi elnök Horst Köhlernek és kihívójának, Gesine Schwannak nagyjából azonos esélye van a szövetségi elnöki poszt megtartására, illetve megszerzésére, habár közvetlen választás esetén Köhler toronymagas győzelmet aratna.

Horst Köhler lehet a Német Szövetségi Köztársaság negyedik államfője, akit egymás után kétszer választhatnak meg elnöknek. Ehhez Gesine Schwant kell legyőznie, aki öt év után ismét ringbe száll a szövetségi elnöki posztért.

Horst Köhler

Német elnök nélkül maradt az IMF

Az indulás elég keserves volt. Öt évvel ezelőtt szociáldemokrata tandem – Gerhard Schröder kancellár és Johannes Rau szövetségi köztársasági elnök – vezette Németországot. A kancellári posztra ácsingózó kereszténydemokrata és keresztényszociális unió (CDU-CSU) vezetői az elnökjelölési procedúrát arra használták, hogy riválisukat a köztársasági elnöki hivatalba takarítsák el az útból. Így került képbe a később kancellárrá lett Angela Merkel vagy az uniópártok hatalmát végül elvesztő Edmund Stoiber CSU-elnök.

A választás végül az alig húsz százalékos ismertségű Horst Köhlerre, a Nemzetközi Valutaalap főtitkárára esett, aki ugyan 1981 óta a CDU tagja volt, politikailag mégis függetlennek számított. A szociáldemokraták és a zöldek bosszankodtak is miatta, Gerhard Schrödernek ugyanis állítólag nem kis munkája feküdt abban, hogy német legyen a Nemzetközi Valutaalap elnöke, akinek győzelme esetén természetesen le kell mondania pozíciójáról; arra pedig kevés (vagy inkább semmi) esély volt, hogy egy németet német kövessen a valutaalap élén. (Köhler utódja a spanyol Rodrigo Rato lett.)

Egy szavazaton múlt

Az egymás után sorjázó jelöltek miatt bohózatszerű elnökkeresés után üdítően hatott a német közvéleményre, hogy a szociáldemokraták és a zöldek soraiból nem szivárogtak ki nevek, így sikerült meglepniük a közvéleményt Gesine Schwan társadalomtudóssal, az Odera menti Frankfurt Európa-egyetemének egykori rektorával. Schwan egyébként a jelenlegi nagykoalíciós kormányban a német–lengyel kapcsolatok koordinátora, Köhler pedig éppen a német megszállás alatt álló Lengyelországban született 1943-ban, ugyanabban az évben, amikor Köhler.

Az ötévente csak egyszer összeülő elnökválasztó gyűlésben, a Bundesversammlungban 2004-ben már az első körben megválasztották Köhlert, igaz, csak egy szavazaton múlt az abszolút többsége. Az 1205 tagú testület a szövetségi parlament alsóházának képviselőiből, valamint a tartományi parlamentek delegáltjaiból áll.

Erős elnök, nagy veszély

Időről időre felmerül különben, hogy a németek a Bundesversammlung helyett sokkal szívesebben választanának saját maguk elnököt. A Stern és az RTL előző elnökválasztásra készült felmérése szerint például a németek 74 százaléka látta úgy, hogy át kellene térni a közvetlen elnökválasztásra.

A hatalomtechnikain túl elsősorban történelmi okai vannak annak, hogy a németek a második világháború utáni történetükben soha nem választhattak közvetlenül elnököt. Paul von Hindenburg ugyanis 1933-ban Adolf Hitlert nevezte ki kancellárnak, az 1949-es német alkotmány szövegezői úgy gondolták, hogy egy erős elnök túl nagy veszélyt jelent a német demokráciára.

Köhler közvetlenül választana

Meglepetést okoztak két évvel ezelőtt, az elnöki ciklusa közepén járó Horst Köhler szavai, aki egy interjúban azt fejtegette, hogy át kellene térni a közvetlen elnökválasztásra. Elképzelése szerint ezzel szélesedne a közvetlen demokrácia, az elnök pedig csak egyszer lehetne választható, igaz, mindjárt hét vagy nyolc évre.

Gesine Schwan

Elképzelését az akkor már koalícióban kormányzó uniópártok és a szociáldemokraták elutasították, az ellenzéki szabad demokraták, Baloldal és Zöldek viszont támogatták. Hogy miért, azt nem nehéz kitalálni: az erős hatalommal bíró kancellárt a német választási rendszerben a CDU-CSU, illetve az SPD szokta adni, vagyis nekik nem érdekük a változtatás. Nem úgy a kispártoknak, akik egy népszerű jelöltet rögtön az elnöki székbe repíthetnének. Erre pedig csak egyszer volt példa a német demokrácia történetében: Theodor Heuss 1949 és 1959 között a szabad demokraták színeiben töltötte be a szövetségi elnöki posztot.

Az Emnid által végzett közvélemény-kutatás szerint, ha az államfőt közvetlenül választanák, akkor a jelenlegi választékból Köhler 70, Schwan viszont csak 10 százalékot szerezne.

A Bundesversammlungban viszont mégsem ennyire lefutott a verseny. Az őszi törvényhozó választáson a két lehetséges kormányzó erő közül a CDU-CSU és a szabad demokraták Köhlert támogatják, a szociáldemokraták és a Zöldek pedig Schwant. Elnök viszont csak abból lehet, akit a Baloldal (az NDK kommunista pártjának utódpártjából és kiugrott szociáldemokratákból 2005-ben alakult párt) támogat a szavazataival.

Schwant egyébként sokan bírálják kampányáért. Habár a demokrácia iránti elkötelezettségét senki sem vonja kétségbe, Németországban populistának és öncélúnak nevezték azt a nyilatkozatát, amelyben szociális nyugtalanság veszélyére figyelmeztetett – talán éppen azért mondta ezt, hogy elnyerje a Baloldal szavazatait.

Futottak még

Peter Sodann

Az elnökválasztáson indul még Peter Sodann, akit a Tetthely sorozatban ismert meg a közvélemény, és olyan nyilatkozatokkal szórakoztatta híveit, miszerint legszívesebben letartóztatná Josef Ackermannt, a Deutsche Bank igazgatótanácsának elnökét.

Szintén az esélytelenek nyugalmával készül a választásra Frank Rennicke, a német szélsőjobboldal államfőjelöltje. Az egykori Wehrmachtot dicsőítő és revansista törekvéseket hangoztató dalszövegek szerzésével vált hírhedtté, felfüggesztett börtönbüntetést is kapott már hasonló cselekedet miatt.