Észak-Koreának nem volt vesztenivalója

Észak-Korea hétfő reggel sikeres föld alatti kísérleti atomrobbantást hajtott végre, majd néhány órával később három rövid hatótávolságú rakétát tesztelt. Ez volt az ország második kísérleti robbantása, az elsőt 2006 októberében hajtották végre, a mostani ereje meghaladta a korábbi robbantás erejét, írja a BBC.

Obama amerikai elnök azt mondta, hogy a robbantás veszélyezteti a világbékét, és Észak-Korea durván megsértette az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatát. Dél-Koreában válságtanácskozás kezdődött. Az elnöki szóvivő kijelentette, hogy a kísérlet hatalmas veszélyt jelent a nemzetközi atomleszerelésre. Japán vezérkari főnöke szerint elfogadhatatlan, hogy Észak-Korea bármiféle atomkísérletet hajtson végre. Dél-Koreához hasonlóan Japánban is válságtanácskozás kezdődött, a két ország az ENSZ BT-től várja a megoldást. A dél-koreai tőzsde 4 százalékot zuhant a félelmek miatt, hogy a térségben kiéleződik a feszültség.

Tárgyalás helyett konfrontálódás

Oroszország, az ENSZ Biztonsági Tanácsának jelenlegi elnöke rendkívüli ülésre hívta össze a testületet. Obama közleményében azt is közölte, hogy a következő napokban tárgyalást kezdeményez az Észak-Korea nukleáris programjából fakadó problémák megoldásában résztvevő hat országgal, szövetségeseivel, illetve az ENSZ BT tagjaival.

A BBC tudósítója úgy jellemezte a helyzetet, hogy Észak-Korea nukleáris programja körül kialakult helyzet megoldására a tárgyalások helyett a konfrontálódást választotta.

Észak-Korea állami rádiójában közleményt olvastak be, amely szerint újabb sikeres atomkísérletet hajtottak végre azért, hogy erősítsék az ország védelmét nukleáris elrettentéssel. „A kísérlet biztonságos volt, a robbanás ereje és a technikai ellenőrzés új, magas színvonalon történt. A teszt hozzájárult az ország, a nemzet és a szocializmus szuverenitásának megőrzéséhez” – fogalmaz a közlemény.

Folyamatos fenyegetettség

Észak-Korea azt állítja, hogy Dél-Korea folyamatos katonai fenyegetettséget jelent számára, amit például az évente megrendezett amerikai–dél-koreai hadgyakorlat is jelez. Álláspontja szerint a Dél-Koreában tartott hadgyakorlatok feljogosítják a katonai elrettentésre.

Phenjan áprilisban kivonult a nukleáris programjáról szóló hatoldalú tárgyalásokról, miután április 5-én végrehajtott rakétakísérlete nemzetközi tiltakozást váltott ki. Az ENSZ BT határozatot fogadott el arról, hogy Észak-Korea tartsa be a 2006-ban született határozatot, és hagyjon fel a rakétakísérletekkel.

Phenjan szerint az áprilisban fellőtt rakétával távközlési műholdat bocsátott fel, számos ország ugyanakkor azt állítja, hogy egy atomtöltet hordozására alkalmas rakétát próbált ki.

Az Egyesült Államok, Kína, Japán, Oroszország és a két Korea részvételével indult hatoldalú tárgyalásokon azóta nem történt érdemi előrelépés, mert Phenjan nem bizonyította be, hogy leállította a Jongbjon atomerőmű működését. Észak-Korea beleegyezett abba, hogy leszereli atomerőművét cserébe azért, hogy segélyeket kapjon, illetve hogy az Egyesült Államok levegye a terrorista országok listájáról.

Észak-Korea a hatoldalú tárgyalások megrekedése után feltehetően azért vállalta, hogy egy atomkísérlettel magára haragítja a nemzetközi közösséget, mert úgy érezte, nem veszíthet sokat, a szankciók miatt segélyekre amúgy sem számíthat. A robbantással azonban nemzetközi presztízsét növelni tudja: elhiszik róla, hogy van atomfegyvere.

Ugyanott robbantottak

Észak-Korea arról nem közölt részleteket, hogy a kísérletet hol hajtották végre, de dél-koreai források a szeizmikus mozgások alapján azt közölték, hogy az az ország észak-keleti részén, Kilju városának közelében volt. Ugyanitt hajtották végre a 2006-os kísérleti robbantást is. Az amerikaiak 4,7-es erősségű földmozgást észleltek 10 kilométerrel a föld felszíne alatt. Az amerikai és a dél-koreai földtani intézetek egyaránt azt közölték, hogy a földmozgások nukleáris kísérletre utalnak.

Orosz hírügynökségek a védelmi minisztérium méréseire hivatkozva azt jelentették, hogy a robbanás 10 és 20 kilotonna közti erősségű volt, ami egy-két nagyságrenddel meghaladja a 2006-os robbanás erősségét. Amerikai források szerint az a robbanás nem haladta meg az egy kilotonnát.

Óriási nyomás

Föld alatti kísérlet már az ötvenes évek eleje óta végeznek, egészen pontosan 1951-ben hajtották végre az elsőt Los alamosban: az 1,2 kilotonnás szerkezetet 5,2 méter mélyen robbantották fel. Nagy előnye a föld alatti robbantásoknak a földfelszíniekkel szemben, hogy ideális esetben semmilyen szennyező anyag nem jut a levegőbe.

A detonációhoz legközelebb található földréteg a földfelszínen megszokottnál több milliószor nagyobb hőmérséklet és nyomás miatt egyszerűen elpárolog, egy üreget hagyva maga után: a folyamat a másodperc egymilliomod része alatt zajlik le. A hőség hatására kialakuló üreg egyfolytában nő: a detonációtól távolabbi sziklák megolvadnak, és a folyamat egészen addig eltart, amíg a nyomás nem esik számottevően.

Valamivel távolabb a sziklás talaj megrepedezik, darabokra törik, meggyöngül. A robbanás erejétől és a kőzet összetételétől függ, hogy a felszínen kialakul-e a robbanást jelző kráter.

A hatvanas évek óta gyakorlatilag minden egyéb kísérlettípust betiltottak a nagyhatalmak, így jelenleg a föld alatt végzik a kísérletek többségét (bár a legújabb, 1996-os egyezmény minden robbantást tilt, az máig nem lépett életbe, mert bár számos állam aláírta a szerződést, sok, köztük az Egyesült Államok, nem ratifikálta azt).

Tiltás

A föld alatti robbantásokra azért volt szükség, mert az ötvenes évek közepére már világszerte felháborodást váltottak ki a légkörbe került nukleáris anyagok. A Nevadában és a Csendes-óceánon végzett kísérleti robbantások hatásai kimutathatók voltak a világ számos pontján.

Különösen emlékezetes volt az az eset, amikor egy japán halászhajó legénysége súlyos sugárfertőzést szenvedett egy kísérleti robbantástól, pedig a hajó az amerikai hadsereg által lezárt övezeten kívül tartózkodott. A hidrogénbomba azonban kétszer erősebbnek bizonyult a számítottnál, amiért a hajó rádiósa az életével fizetett. „Azért imádkozom, hogy én legyek a hidrogénbomba utolsó áldozata” – mondta halálos ágyán.

A hírek hatására a közvélemény és a nemzetközi diplomácia egyre nagyobb nyomást gyakorolt a kísérletek vezetőire, ezért a nagyhatalmak átálltak a föld alatti robbantásokra.

A föld alatti robbantások az ötvenes évek második felében kezdtek el sűrűsödni. Eleinte csak egy kilotonna körüli bombák detonációit vizsgálták, de már ezek is száz méter széles, negyven méter mély krátereket vájtak a földbe, nem is beszélve arról a többtonnányi törmelékről, amit a levegőbe juttattak. Sugárzó anyagból viszont valóban meglehetősen kevés került a légkörbe: tizedannyi, mint egy felszíni robbantásnál. 1957-ben már képesek voltak olyan detonációkat is végrehajtani, amelyek semmilyen felszíni sugárzó hatással nem jártak, igaz, ezeket már 300 méteres mélységben végezték, és a robbanás ereje még mindig csak 1,7 kilotonna kerül járt (egy nagyobb bomba ereje ennek a több ezerszerese).

Megtalálják

A legnagyobb és egyben utolsó föld alatti robbantást 1971. november hatodikán végezte el az Egyesült Államok, ennek a bombának az ereje ötmillió tonna TNT-ének felelt meg, tehát öt megatonnás volt, négyszázszor erősebb, mint a hirosimai. A kísérletet hetes erősségű földrengés követte, és a következő napokban számos tektonikai mozgást észleltek a szakemberek.

Jelenleg viszonylag nagy pontossággal tudják megállapítani, ha valahol föld alatti kísérletet végeztek. A hetvenes években alakították ki azt a szeizmikus figyelőrendszert, ami képes megállapítani a kisebb rengésekről, hogy azok mögött mesterséges vagy természetesen folyamatok vannak-e. Jelenleg világszerte 321 megfigyelőállomás működik. A beérkező adatokból meg tudják állapítani a robbanás epicentrumát, és képesek észlelni a kiszivárgott radioaktív részecskéket is.

(A cikk készítéséhez felhasználtuk a Wikipedia anyagait.)