Franciaország
–
Belgium
–
Németországban a liberálisokat erősítette a válság
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Külföld cikkek
A szombati német elnökválasztás után megerősödni látszik a konzervatív uniópártok és a liberálisok barátsága, amely a szeptember végi parlamenti választásokon is meghatározó lehet. A szociáldemokraták még nem adták fel a reményt, hogy a zöldekkel együtt ők vonják be a liberálisokat egy esetleges koalícióba, de az FDP szerint ennek nincs sok realitása.
A Győztes Köhler
A hétvégi elnökválasztáson az eddigi államfő, a kereszténydemokraták, keresztényszociálisok és a liberálisok által támogatott Horst Köhler már az első fordulóban megkapta a szükséges többséget, ezzel legyőzte a szociáldemokraták jelöltjét Gesine Schwant.
Az államfő szombati megválasztásának eredményeiből is próbálnak következtetéseket levonni arra, hogyan alakulnak majd az erőviszonyok a június 7-i európai parlamenti, illetve az őszi tartományi, majd a szeptember 27-i országos parlamenti választáson, amelyen 62 millió ember jogoult szavazni. A nagy kérdés az, hogy az országot a 2005-ös előrehozott választások óta nagykoalícióban kormányzó konzervatív uniópártok (CDU/CSU) és a szociáldemokraták (SPD) milyen partnert és támogatottságot találnak maguknak ahhoz, hogy 2009 végén - immár egymástól megválva - kormányt alakítsanak.
A Bundestag pártjai
- Kereszténydemokrata Unió (CDU)/Bajor Keresztényszociális Unió (CSU)
- Németország Szociáldemokrata Pártja (SPD)
- Német Szabaddemokrata Párt (FDP)
- Baloldali Párt
- Szövetség ‘90/Zöldek
Papírforma
Németországban az államfőt nem közvetlenül választják, hanem a 1224 tagú szövetségi gyűlés (Bundesversammlung) tagjai. A csak erre az alkalomra összeülő gyűlésnek tagja a 612 Bundestag-képviselő, valamint ugyanennyi delegáltat küldhetnek a tartományi parlamentek (ők lehetnek helyi képviselők vagy más közéleti szereplők). A tartományok lakosságszámuk alapján kapnak helyeket a szövetségi gyűlésben.
A szombati szavazáson a polgári erőknek összesen 614 küldöttje volt (497 konzervatív, 107 liberális és 10 független), a baloldalnak 604 elektora (419 szociáldemokrata, 95 zöldpárti és 90 képviselő a posztkommunista Baloldal pártjából). A választás a papírformát hozta: Köhler a konzervatív és liberális elektoroknak köszönhetően 613 szavazatot kapott, Gesine Schwant az 504 szociáldemokrata és zöld delegált támogatta. Az egykori NDK-s utódpárt saját jelöltjére, a Tetthely című krimisorozatból ismert Peter Sodannra szavazott.
Közösen akarnak valamit
Köhler újraválasztása mögött fontos alku állhat a CDU és az FDP között, amely akár a szeptemberi parlamenti választásokra is érvényes lehet. A Der Spiegel szerint Köhler mostani győzelmében figyelemre méltó elem, hogy a jelöltet két olyan párt - a CDU/CSU és az FDP támogatta - amely legalábbis most még - nem kormányoz együtt. A lap felelvenítette azt, amikor 1969-ben a szociáldemokrata Gustav Heinemannt az akkori CDU/CSU-SPD nagykoalíció idején a szövetségi gyűlés az FDP szavazataival választotta meg. Az is előrejelezte a szociálliberális koalícót, amely aztán majdnem négy cikluson át vezette Németországot. (A liberálisok azonban a konzervatív uniópártokkal is képesek jól működő szövetséget létrehozni: Németországban 1983-tól egészen 1998-ig kormányoztak közösen.)
Gesine Schwan
A CDU elnöke, Angela Merkel kancellár Horst Seehofer CSU elnökkel és Guido Westerwellével, az FDP vezetőjével együtt most "a polgári erők" győzelmeként értékelte Horst Köhler újraválasztását. Különösen a két utóbbi vallotta azt: az elnökválasztás kimenetele egyfajta jelzés arra, hogy az őszi választásokon jó az esély a CDU/CSU és az FDP remélt koalíciójára. Merkel némileg óvatosabb volt. Ő azt mondta, minden választásnak megvan a maga dinamikája, hozzáfűzte ugyanakkor: Köhler győzelme bizonyítja, hogy "amit közösen akarunk, azt elérhetjük".
Koalíciószámláló
A közvélemény-kutatások szerint jelenleg a CDU/CSU 36 százalékon, az SPD 24 százalékon áll, a liberális FDP 14 százalékot, a Zöldek 11-et, a Baloldal pedig 10 százalékot kapna. A mostani erőviszonyok alapján a Der Spiegel koalíciószámlálója szerint továbbra is a CDU/CSU és az SPD nagykoalíciónak lenne a legnagyobb támogatottsága (62,5 százalék), de úgy tűnik, ezt egyik fél sem akarja. A második legjobb konstelláció a konzervatív-zöld-liberális koalícióé lenne, amely 60,5 százalékot tudhatna magáénak. Ha a konzervatívok csak a liberálisokkal társulnának, akkor 50 százalékot érnének el.
Horst Köhler csokrot kap az FDP vezér Guido Westerwellétől
Ugyanekkora támogatottságot a szociáldemokraták csak a zöldekkel és a liberálisokkal való koalícióban kaphatnának. Ez azonban egyelőre egyoldalú remény az SPD részéről. Bár a szociáldemokraták elnöke és kancellárjelöltje, Frank-Walter Steinmeier igyekezett rávilágítani arra, hogy szerinte igenis több ponton vannak ellentétek a konzervatívok és a liberálisok elképzelései között, Guido Westerwelle, a liberálisok elnöke nemrég kijelentette: nincs realitása annak, hogy a szociáldemokratákkal együttműködjenek. A liberálisok álláspontja világos: azzal kívánnak koalíciós szerződést aláírni, aki adót csökkent, igazságos és egyszerű adórendszert akar.
A június 7-i európai parlamenti választásokra készült előrejelzések is hasonló arányokat mutatnak. A predict09.eu szerint a június 7-i EP-választásokon a CD/CSU a szavazatok 34,7 százalékára számíthat, míg a szociáldemokraták 30 százalékra. A közvélemény-kutató intézet szerint a szabad demokraták és a zöldek is 10-10 százalékot kaphatnak, míg a Baloldal 8,9 százalékot.
A vörös-vörös összefogás réme
A szociáldemokraták körében egyébként nem uralkodott el az elkeseredettség a szombati elnökválasztási kudarc után, sőt sokan fel is lélegeztek. Gesine Schwan csak úgy nyerhetett volna most, ha a posztkommunista baloldal is támogatja, ezt azonban a szocdemek körében kevesen szerették volna (a Baloldal pártja jelezte, hogy az esetleges második vagy harmadik fordulóban már "áttért" volna Schwann támogatására). Ha így lett volna, a konzervatívok azonnal rájuk ragasztották volna a bélyeget, hogy "lám-lám, ez már előkészülete egy vörös-vörös koalíciónak", és ebből a hurokból nehezen tudta volna kihúzni a nyakát a szociáldemokrata párt a kampányban (2005-ben éppen azért kellett nagykoalíciót kötni, mert sem a konzervatívok, sem a szociáldemokraták nem voltak hajlandók olyan koalícióba belemenni, amelyben a Baloldal pártja is benne van.)
A kellemetlen államfő
Bár a most ismét államfővé választott Horst Köhlert a konzervatívok és a liberálisok jelöltje volt, az elmúlt négy évben főleg a pártoktól távolságot tartó nyilatkozatairól volt ismert. Nagyon tudatosan soha nem fogalmazott úgy, hogy "mi politikusok", mindig "róluk" beszélt. Az elnökválasztás előtt közzétett közvélemény-kutatás szerint ha a közvetlen államfőválasztás lett volna, Köhler a szavazatok 70 százalékára számíthatott volna.
A Spiegel elemzése szerint így Köhlert a nép szerette, de a politika ignorálta. A Spiegel szerint igazából Köhlernek ez a pártoktól független magatartása volt az egyetlen érzékelhető államfői tevékenysége. Nem talált olyan saját témát, amelyet hangsúllyal képviselt volna (talán egyedül Afrika iránti elkötelezettsége volt ilyen).
Ha Köhlernél ilyen nem nagyon volt, vajon mit tartogat a második ciklus, tette fel a kérdést a Spiegel. Talán ő lehet a válság államfője. Az egykor a német pénzügyminisztériumban, majdaz Európa Újjáépítési és Fejlesztési Banknál (EBRD), illetve a Nemzetközi Valutaalap igazgatójaként dolgozó pénzügyi szakember megmutathatná, milyen veszélyeket és lehetőségeket hoz magával a globalizáció. Nemcsak a politikai osztály iránti kritikában, hanem abban is, hogy pénzügyi szakemberként az igazsággal is szembesítse a népet.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
