Megint elszabadulhat a pokol Ukrajnában

Feszült légkörben kezdődött vasárnap az elnökválasztás második fordulója Ukrajnában, ahol Julija Timosenko miniszterelnök és Viktor Janukovics ellenzéki vezető szoros küzdelme várható. A választás végeredménye várhatóan nem a szavazóhelyiségekben, hanem a választási irodában, a bíróságokon és végeredményben az utcákon dőlhet el.

A két jelölt a hagyományoknak megfelelően már jó előre csalással vádolta egymást, és tömegtüntetéseket helyezett kilátásba. Timosenko még a 2004-es narancsos forradalomnál is nagyobb tüntetésekkel fenyegetőzött, míg Janukovics ötvenezres nagygyűlést jelentett be hétfőre a hatóságoknál. A 2004-es eseményekhez hasonló méretű megmozdulásokra ennek ellenére most nem kell számítani, ugyanakkor minél szorosabb lesz az eredmény, annál valószínűbb, hogy kisebb csoportok az utcára vonulnak, és a korábbinál nagyobb az esélye az összecsapásoknak.

Nem a tüntetések jelentik az egyetlen problémát egy szoros állásnál. „Olyan helyzet is előállhat, mint Floridában” – utalt a 2000-es amerikai elnökválasztásra az EU egyik megfigyelője. Akkor a benyújtott kifogások miatt több mint egy hónapig kérdéses volt George W. Bush győzelme, bár Al Gore-nak végül nem sikerült megfordítania az eredményt. A jelenlegi helyzetben és 2004-es előzményekkel Ukrajnában nem biztos, hogy könnyen csillapodnának az indulatok, ha a bíróságoknak kellene dönteniük.

Csalódtak a narancsos forradalomban

A január 17-i első fordulót Janukovics nyerte 35 százalékkal, míg Timosenko 25 százalékkal lett második. A narancsos forradalom legfontosabb vezéralakja, Viktor Juscsenko jelenlegi elnök csak 5,5 százalékot ért el, ezzel kiesett a versenyből. A szavazatok megoszlása is jelzi, hogy sok kisebb jelöltnek sikerült megszólítania a választókat, akiknek nagy része ugyan a korábbi miniszterelnöksége alatt vitatott módszereiről ismert Janukovicsot sem akarja viszont látni, viszont az elmúlt években mélységesen csalódott a narancsos forradalmárokban.

2004. novemberében az utcára vonuló több százezer embernek sikerült elérnie, hogy a legfelsőbb bíróság a csalások miatt elvegye Janukovicstól a győzelmét, a következő év elején megtartott újabb szavazáson pedig Viktor Juscsenko került az elnöki székbe, míg a parlamenti választások után a miniszterelnök szövetségese, Julija Timosenko lett.

A narancsos forradalomban utcára vonult fiatalok a politikai és gazdasági reformokért tüntettek, azonban Juscsenkóéknak nem sikerült felszámolni a korrupciót, és javítani az életszínvonalon. A szövetségesek közötti kezdeti súrlódások egyre jobban akadályozták a közös munkát, míg végül teljesen megszakadt az együttműködés a narancsos forradalmárok között. A gazdasági válság közepén egymás embereit távolították el a vezető pozíciókból, miközben Janukovics ellenzéki szerepben vészelhette át a recessziót. Timosenkónak a belső harcok ellenére sikerült megőríznie öt évvel korábbi népszerűségéből, miközben a közvélemény Juscsenkónak nem kegyelmezett.

Az utolsó pillanatban változtatták meg a választási törvényt

Bár az első fordulóhoz képest Timosenkónak van nagyobb esélye bázisának növelésére, ennek ellenére - csalással, vagy anélkül-, mégis Janukovics esélyesebb a győzelemre, akinek a körülmények jó alkalmat teremtettek a visszatérésre.

Timosenko elmúlt héten tett nyilatkozatai önkéntelenül is ezt erősítik meg, hiszen a tüntetések lehetőségének erőltetésével a leendő vesztes pozíciójába helyezte magát, ami nem kedvez győzelmének. Ráadásul konfliktusa Juscsenkóval még az első forduló után sem ért véget: az utolsó hivatali napjait közeli tanácsadói megjutalmazásával töltő elnök felszólította támogatóit, hogy egyik talpon maradt jelöltet se válasszák február 7-én.

Az elnök Mi Ukrajnánk pártjának több képviselője segített a Timosenko bizalmi emberének számító belügyminiszter elleni szavazáson, Juscsenko azzal pedig mindenképpen Janukovicsnak kedvezett, hogy csütörtökön aláírta a választási törvény módosítását, amelyet egy nappal korábban sikerült az oroszbarát jelölt pártjának átvernie a parlamenten. Eszerint a helyi választási bizottságokban a szavazatszámlálásnál nem kell kötelezően jelen lennie mindkét jelölt képviselőinek, ami Timosenko szerint egyértelmű csalásra ad lehetőséget. Azt állította, hogy több szavazóhelyiségből már ki is tiltották képviselőit. Janukovics viszont azzal érvelt a módosítás mellett, hogy így Timosenko emberei nem tudják azzal bojkottálni a szavazatszámlálást és hergelni a tüntetőket, hogy nem jelennek meg időben.

Bár az európai megfigyelők szerint a módosítás nem fogja lényegesen befolyásolni a szavazás kimenetelét, de sok kritika érte a javaslat elfogadóit, amiért gyakorlatilag néhány nappal a választás előtt nyúltak az egyébként is vitatott választási törvényhez.

Timosenko a kampányban a befolyásos üzleti körök és oligarchák bábjának nevezte Janukovicsot, és emlékeztette az embereket a korábbi miniszterelnök népszerűtlen intézkedéseire. Azért is támadta ellenfelét, mert az durván elutasította kettőjük tévévitáját.  Ez sok szavazónál bejöhet, azonban a főleg az ország keleti és déli részeinek oroszajkú lakosságára támaszkodó Janukovicsot egyesek így is jobb megoldásnak tartják mostani vezetőknél. „Ezek mind bűnözők. De ő legalább a mi bűnözőnk” – mondta egy kiábrándult donyecki bányász Janukovics szülővárosában egy nagygyűlésen.

A parlamenti választás még hátravan

A helyzetet ráadásul bonyolítja, hogy az elnökválasztás végeztével a győztesnek a parlamenti többséget is meg kell szereznie, hogy továbblendíthesse az országot a holtponton. A rendes menetrend szerint csak 2011-ben tartanak parlamenti választásokat, Janukovics ugyanakkor a parlament feloszlatását és előrehozott választásokat helyezett kilátásba. Ha ezt nem sikerülne elérnie, akkor Janukovicsnak a természetes szövetségeseinek számító kommunista pártok mellett a Juscsenko vezette Mi Ukrajnánk több képviselőjének megnyerésével kellene többséget szereznie törvényekhez.

Timosenko szerint győzelmével nem lenne szükség a parlament feloszlatására, mert az elnökválasztás első fordulójában harmadik helyen végző Szergij Tihiko miniszterelnöksége mögé felsorakozhatna egy biztos többség. A volt jegybankelnök ugyanakkor nem jelezte, hogy elfogadna-e egy hasonló felkérést, a második forduló előtt egyik jelölt mellett sem állt ki.

Egyik forgatókönyv sem egyszerű, viszont az elhúzódó bizonytalanságnál rosszabb nem nagyon érheti az országot. A nagy sárdobálásban a két forduló között a politikai programokról már nem sok szó esett, mindkét jelölt kizárólag arra épített, hogy magát a kisebbik rossznak, a másikat pedig katasztrófának állítsa be. Pedig a választások után a győztesnek nehéz döntéseket kell hoznia, hogy kihúzza az országot a válságból.

Az EU és Moszkva között őrlődve

Az ukrán gazdaság az elmúlt tíz év egyik legválságosabb időszakát éli át. Timosenko és Janukovics között sok kérdésben hangsúlybeli eltérések vannak, de abban egyetértenek, hogy egyeztetni kell a Nemzetközi Valutaalappal (IMF), hogy megvonások nélkül hozzájuthassanak a korábban a költségvetés elfogadása körüli huzavona, valamint az elmaradt kiadáscsökkentés miatt megvont hitelekhez. Az ország helyzetéről bővebben itt olvashat>>>

Egyetértenek abban is, hogy ki kell dolgozni a még Juscsenko által megígért, de a brüsszeli kifogások miatt már egy éve húzódó szabadkereskedelmi egyezményt az Európai Unióval. A kereskedelem fellendítése kulcskérdés, ugyanis a gazdasági válság jelentősen visszavetette az ország GDP-jét, ami nagyrészt exportra épült. Az elmúlt hónapokban egyre több ukrán üzletember hangoztatta, hogy Ororszország mellett a sokkal nagyobb piacot jelentő EU-ból kellene szerezni befektetőket.

Bár Timosenkóhoz képest visszafogottabban, de a kampányban Janukovics is EU-barátnak mutatkozott, centristaként egyszerre tekintene nyugatra és keletre a jövőben. Ahogy az elmúlt években Vlagyimir Putyinnal jó kapcsolatot ápoló Timosenko sem zárkózna el teljesen Oroszországtól: mindketten egyetértettek abban, hogy javítani kell az ország Juscsenko alatt megromlott viszonyán Moszkvával, habár ebből a szempontból Janukovics győzelme jelentene nagyobb fordulatot.