Most dőlhet el Obama sorsa

A demokraták vasárnap nekiveselkednek a képviselőházban az egy éve húzott egészségügyi reform végszavazásának, amelynek eredménye még az elmúlt napokban is megjósolhatatlan volt. Barack Obama elnökségének legfontosabb döntéséhez az utolsó pillanatig próbálták összevadászni a szavazatokat, az elnök pedig még első 2010-es útját is lemondta, hogy jelen legyen a végjátéknál.

Ha a demokrata képviselők vasárnap megszavazzák, a törvény az elmúlt ötven év legfontosabb változása lehet az egészségügyben, és új színben tüntetné fel Obama első évét. Amennyiben a reform mégis elbukik, akkor valóban ez lehet az elnök Waterlooja, és egész hátralévő ciklusára rányomja bélyegét. Úgy tűnik, hogy végül sikerülhet átpasszírozni a törvényt a képviselőkön, azonban mindenképpen szoros lesz, ez pedig már önmagában is árulkodó.

Sokáig nem tudtak dönteni

A demokraták maguknak keresték a bajt, amikor addig halogatták belső ellentéteik miatt a reform elfogadását, amíg januárban elvesztették a massachusetts-i szenátorválasztást, és ezzel a szabad kezet biztosító szupertöbbségüket a szenátusban. Így egyszerre bizonytalan lett a reform sorsa, és elúszott az esély a képviselőház és a szenátus különböző változatainak tervezett összefésülésére. A demokraták végül az új körülmények között sem dobták kukába a reformot, hanem a republikánusok segítsége nélkül az egyetlen lehetséges megoldást választották: a szenátusi változatot próbálták meg ráerőltetni az attól sokszor idegenkedő képviselőkre.

Vasárnap délután a tervek szerint egyrészt szavaznak a szenátusban már decemberben elfogadott változatról, és egy huszáros vágással rögtön utána döntenek egy sor lényeges változtatásról is, amelyeket törvénymódosítással mellékelnek. A szenátus ezeket már a szupertöbbség nélkül, a republikánusok obstrukcióját kikerülve is jóváhagyhatja, míg a törvény Obama asztalára kerül aláírásra. Bár a módosításokon még lehet vita a szenátusban, de ez az eredeti törvényt már nem érinti, ezért a reform sorsa most dől el.

Féktelen versenyfutás kezdődött

Az előjelek egészen az utolsó pillanatig nem voltak túl kedvezőek. Hiába van a demokratáknak 253 fős magabiztos többségük az alsóházban, még pénteken is öt-hat képviselő hiányzott a szükséges 216 szavazathoz, a republikánusok segítségére pedig nem számíthatnak. A republikánusok már jó előre jelezték, hogy nem támogatják a reformot, és az Obamáék által szervezett közös megbeszélésen is egyértelművé tették, hogy eszük ágában sincs feladni a novemberi félidős választáshoz közeledve helyzeti előnyüket. Ehelyett az elmúlt hetekben démonizálták a reformot, és a közelgő választással riogatták a demokrata képviselőket.

Ezzel érzékeny pontra tapintottak, hiszen novemberben a teljes képviselőházat újraválasztják, a meglehetősen vitatott népszerűségű reform pedig nem kevés kockázatot jelent több demokrata képviselőnek. A túlélésre játszó törvényhozók közül sokan makacsul kitartottak, többen még Obama vagy Bill Clinton telefonjaira sem reagáltak. Az elnök elemében volt a héten, szinte az elnökválasztást idéző intenzitással érvelt reformja mellett több tagállamban. A reform hívei a hajrában a független kongresszusi költségvetési irodától is mentőövet kaptak, a CBO ismertetett számításai szerint az egészségügyi reform megközelítőleg 138 milliárd dollárral csökkentheti a deficitet a következő évtizedben, miközben kedvező hatással lesz az adóbevételekre. Ez megfelelő kiskaput biztosított az elsősorban a költségekre hivatkozva tiltakozóknak, akik így nagyobb arcvesztés nélkül állhattak mégis a reform mögé, bár a fiskális konzervatív Blue Dogok többségét semmi sem hatotta meg.

Végül az egész héten aktív Obama szombaton megindító beszédet tartott a reform történelmi jelentőségéről a képviselőknek, és a hírek szerint az abortuszellenes demokraták többségét is sikerült lekenyereznie. A különböző érdekcsoportok meggyőzéséhez a háttérben felhasznált ígéretekről és fenyegetésekről csak sejtéseink lehetnek, de végül alig egy nappal a szavazás előtt a legtöbb amerikai megfigyelő szerint Nancy Pelosi házelnöknek és embereinek végül sikerült szétcsapniuk a tiltakozó demokraták között, és elérhető közelségbe került a reform elfogadása.

Megosztja a társadalmat

Az egyes demokrata képviselők szája íze szerint alakított módosítások a reform lényegi részét csak kevéssé érintik. Obama a rendszerből most kieső 32 millió amerikaira terjesztené ki a kötelezővé váló betegbiztosítást, egyben korlátozná a biztosítótársaságok mozgásterét, amelyek így nem válogathatnának például életkor vagy egészségi állapot szerint az ügyfelekből. A reform fontos célja még hosszabb távon a rendszerben elfolyó pénzek helyrerakásával az egészségügyi kiadások csökkentése. Az elképzelésnek borsos ára van, a CBO számításai szerint a reform végrehajtása tíz év alatt 940 milliárd dollárba kerülne, bár az előrejelzések szerint a kiadások húsz év alatt megtérülnek.

A republikánusok és a tiltakozó demokraták sokat hangoztatott meggyőződése szerint azonban a reform idővel összeroppantaná a költségvetést, és a tervekkel ellentétben pont, hogy növelné az egészségügyi kiadásokat - mivel a biztosítók a jövőben életkor és egészségi állapot alapján nem osztályozhatnák a biztosítottakat, egy egészséges fiatal ugyanannyit fizethetne, mint a kockázatosabb ügyfélnek számító, beteg, idős biztosított. Azaz, míg az utóbbi biztosítási prémiumai jelentősen csökkenhetnek, az előbbié még nagyobb mértékben növekedhetnek.

A szintén a reform ellen érvelő munkáltatók érdekvédelmi szervezetei úgy látják, hogy a kötelező egészségbiztosítással éppen akkor raknának terhet a vállalatokra, amikor azok még ki sem másztak a gazdasági válságból, ezzel pedig hátráltatnák a gazdaság beindítását. Az Egyesült Államokban a legtöbb esetben a cégek biztosítják az egészségbiztosítást dolgozóiknak, azaz ha a biztosítás költségei nőnek, vagy a cégek kiadásai lesznek nagyobbak, vagy a bérek csökkennek.

A felmérések szerint az amerikaiakat a végletekig megosztja a fontossági skálákon csak sokadik helyen említett javaslat, amely még a demokrata szavazók körében sem örvend általános népszerűségnek.

A legtöbben azért bírálják a tervezetet, mert az szerintük rossz időpontban vesz el időt, pénzt és energiát a többi aktuális problémától. A reform megosztó hatására jellemző, hogy az elmúlt hetekben több tagállam helyi törvényhozása is mintegy szimbolikus tiltakozásként a tervezet lényegi részének gyökeresen ellentmondó egészségügyi javaslatokat fogadott el, ráadásul jelentős demokrata támogatással. A döntések gyakorlati jelentősége persze nem túl nagy, mivel a tagállamoknak igazodniuk kell a szövetségi törvényhozáshoz.

Nehéz igazságot tenni, miközben Obama reformja csak évek alatt bizonyíthat. Az biztos, hogy a jelenlegi egészségügyi rendszer egyértelműen kihangsúlyozza a társadalmi különbségeket, és valamilyen megoldásért kiált. Ha a mostani tervezet vasárnap elbukik, akkor Obama és az őt követő elnökök kétszer is meggondolják, hogy hozzápiszkáljanak-e az egészségügyhöz, amelynek bármilyen reformja így újabb évtizedekre eltolódna.

Emelték a tétet

Nem Obama az egyetlen, aki izgulhat, a végeredménytől függően többen is megdicsőülhetnek, vagy sokat veszíthetnek vasárnap. Eredetileg Rahm Emanuel kabinetfőnök beszélte rá Obamát, hogy a közvélemény számára fontosabb gazdasági kérdések helyett először az egészségügyet erőltesse, ezért a reform bukásával komolyan veszélybe kerülne pozíciója. Azonban a massachusettsi vereség után elsősorban Nancy Pelosi házelnök állt ki keményen a reform mellett, ráadásul ő személyesen is felelős a szükséges képviselőházi szavazatok előteremtéséért, így a bírálatokból is jócskán kapna.

A legtöbbet természetesen Obama nyerhet vagy veszíthet vasárnap, hiszen ciklusának megítélése múlhat a reform sorsán. Akárhogy lesz is, az elnöknek nincs sok ideje a pihenésre: a hét közepén már belengette tervezett iskolareformját, amely újabb konfrontációkra ad lehetőséget, de legalább biztosabb támogatásra számíthat, mint az egészségügyi javaslat. Közben a spanyolajkú szervezetek is szorongatják az elnököt és a demokratákat, hogy mielőbb lássanak hozzá Obama ígért bevándorlási reformjához, nyomásgyakorlásként pedig jó érzékkel az egészségügyi reform végszavazásával egyidőben tartanak több tízezres tüntetést Washingtonban.

Az egyes képviselők mindenképpen nehéz helyzetben lesznek a félidős választáson. A reformot rövid távon még elfogadása esetén is nagyon nehéz lesz számukra egyértelmű sikerként elkönyvelni, hiszen kedvező hatásai csak évek alatt mutatkozhatnak meg. A lakáshiteleiket és állásukat elvesztő, vagy veszélyben érző amerikaiak viszont novemberben könnyen megbüntethetik a demokratákat, akik további helyeket veszíthetnek a szenátusban és a képviselőházban. Pedig a billegő tagállamokat nézve akár arról is szólhatna a kampány, hogy melyik államban szerzik vissza a demokraták a szenátusban elvesztett szupertöbbségüket. Csak hát a vasárnapi szavazás eredményétől függetlenül, egyelőre nem úgy néz ki, hogy erről fog szólni.