A britek az izgalmakat választották

Gordon Brown nem mond le. Bár a Munkáspárt az elmúlt 23 év legsúlyosabb vereségét szenvedte el, a konzervatívoknak nem sikerült visszaszerezni a még 1997-ben, Tony Blair földcsuszamlásszerű győzelmekor elbukott választókerületek elegendő részét. Így már a végeredmény kihirdetése előtt biztossá vált, hogy nem alakíthatnak egyedül kormányt. A 650 parlamenti mandátumból magyar idő szerint délután negyed háromig 629 sorsa dőlt el. A konzervatívok 297 mandátumot nyertek el, ami 29-cel kevesebb az abszolút többségnél, és már csak 21 mandátum sorsa van függőben.

A brit szabályok szerint a parlamenti választásokat a hivatalban lévő miniszterelnök írja ki. Az új választással nem veszíti el mandátumát, lemondani csak a választási vereség után szokott, átengedve a kormányalakítás jogát a legnagyobb frakciónak. A választások után viszont a legnagyobb frakciónak most nem lesz abszolút többsége, így Brown dönthet úgy - és környezete utalásai szerint már döntött is -, hogy nem mond le, hanem megpróbál koalíciót kötni, és megőrizni a hatalmát.

A Liberális Demokrata Párt nem is zárkózik el attól, hogy koalícióra lépjenek a Munkáspárttal, a bonyodalmak a miniszterelnök személye körül kezdődnek. Nick Clegg, a liberálisok vezére már a kampányban jelezte, hogy nem kívánja hatalmon tartani Gordon Brownt - furcsa is lenne, miután a változás letéteményeseként jellemezte pártját.

Clegg amúgy választások utáni óvatos nyilatkozatában jelezte, hogy szerinte a legnagyobb frakciót adó konzervatívoknak lenne joga első körben kísérletezni a kormányalakítással. David Cameron, a konzervatívok félsikert elérő vezére már korábban kijelentette, hogy akár kisebbségben is kész kormányozni - erre valószínűleg képes is lenne, a konzervatívoknak ugyan nincs többsége, de ez csak pár szavazaton múlik, ami nem áthidalhatatlan probléma.

Ráadásul a konzervatívok is megkísérelhetik a koalíciót a liberálisokkal, melynek stabilabb többsége lenne egy munkáspárti-liberális koalíciónál. Most ugyan nem olyan a helyzet, hogy bármely variációt kizárhassuk, mégis hajlunk rá, hogy a liberális-konzervatív koalíciót ne vegyük komolyan számításba. A két párt gazdasági és kulturális kérdésekben is gyökeresen különböző álláspontot képvisel, és a konzervatívok ellenzik leghevesebben a választási rendszer arányos átalakítását, amely a liberálisok egyik fő követelése.

A Munkáspárt pont ezen a téren tud kedvező ajánlatot tenni a Browntól ódzkodó liberálisoknak. A Munkáspárt maga is választási reformot javasolt, igaz, a rendszer lényegét, a kizárólag egyéni képviseleten alapuló szisztémát nem bolygatnák, csak ötven százalékos szavazatarányhoz kötnék az egyéni mandátum megszerzését. (Vagyis lehetne második forduló.) Az exit-pollok közzététele után azonban Alan Johnson belügyminiszter nyílt koalíciós ajánlatot tett, amelyben felajánlotta, hogy a Munkáspárt is támogatná a liberálisok elképzelését az arányos választási rendszer kialakítására. Az ajánlat lényege, hogy rövid koalíciós kormányzás után új választásokat írnának ki immár az új, a liberálisoknak kedvezőbb rendszerben.

A liberális demokraták a listás rendszer hívei, hiszen így tudnák átlagosan 20 százalék körüli - a mostani választáson 22,9 százalékos - támogatottságukat mandátumokra váltani. A mostani választáson eddig 54 képviselői helyük biztos, ez kevesebb mint a mandátumok tíz százaléka.

Kérdés azonban, hogy a Munkáspárt valóban hajlandó-e az arányosításra, mely igencsak kedvezőtlen a pártnak, amely a jelenlegi rendszer kedvezményezettje. Hogy mennyire, arra is jó példa a mostani eredmény. A szavazatszámot tekintve a konzervatívok 36,2 százalékkal, a Munkáspárt 29,2 százalékkal végzett. Öt éve a Munkáspárt 36-31-re nyert, és mégis biztos, 62 fős többséget élvezett.

Felmerülhet még, hogy Brown a koalíció érdekében még posztjáról is távozik. Elméletileg ezzel nincs is probléma, de a britek demokrácia-felfogásával ellentétes lenne, ha a Munkáspárt úgy maradna hatalomban, hogy vereséget szenved, és miniszterelnök-jelöltje helyett egy másik politikust jelöl kormányfőnek, aki erre nem kapott külön felhatalmazást a választóktól.

A legvalószínűbb forgatókönyvnek most az tűnik, hogy Gordon Brown egy darabig még próbálkozik a kormányalakítással, de végül mégis kisebbségi konzervatív kormány alakul. Az szinte biztosra vehető, hogy Brown nem maradhat hatalmon. Így vagy úgy, izgalmas hetek várnak Nagy-Britanniára.