Meciaron múlik Fico jövője

Az nem kérdés, hogy a szlovákiai választást a baloldali Smer nyeri meg. Az eddigi legnagyobb kormányzó erő fölényesen, 35 százalék körüli eredménnyel győzhet, a második helyezettnél csaknem háromszor több szavazatot begyűjtve.

Az sem kérdés, hogy a három szlovák jobbközép erő, a Szlovák Kereszténydemokrata Unió (SDKÚ), a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) és a liberális Szabadság és Szolidaritás (SaS) összeadva szintén nagyjából 35 százalék körül teljesít majd, várhatóan ebben a sorrendben.

A kérdés az, hogy a kis pártok hogyan szerepelnek majd. Ján Slota Szlovák Nemzeti Pártját (SNS) biztos befutónak mérik (Szlovákiában is öt százalék a parlamenti küszöb), Vladimír Meciar pártját, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalmat (HZDS) hol a küszöb alá, hol fölé jelzik elő. Ha mindketten bejutnak a parlamentbe, akkor – a koalíciós feszültségek dacára – várhatóan marad a Fico–Slota–Meciar-trojka.

Ha viszont Meciar pártja nem jut be a parlamentbe, akkor megnő a jelentősége a magyar pártok szereplésének. A közvélemény-kutatók a a Bugár Béla-féle Hidat és a Csáky Pál vezette Magyar Koalíció Pártját (MKP) is a parlamentbe várják. Az eddigi nyilatkozataik alapján feltételezhető, hogy egy jobbközép kormányban mindketten szívesen részt vennének.

A jobbközép kormány miniszterelnöke minden valószínűség szerint az SDKÚ miniszterelnök-jelöltje, Iveta Radicová lenne. A párt elnökét, Mikulás Dzurinda volt miniszterelnököt maga Fico buktatta meg, amikor az év elején azzal vádolta meg, hogy kormányzása idején visszaélt a privatizációval, és svájci bankokon, illetve fiktív cégeken keresztül hatalmas pénzeket mosott tisztára.

A Magyarország és Szlovákia között kirobbant kettős állampolgársági konfliktus után úgy tűnt, hogy Robert Fico és a Smer népszerűsége újra emelkedhet, még ha ez kevés is lenne az abszolút többség megszerzéséhez.

Mégsem így történt, mivel a Smer egy korábbi tagja, Bohumil Hanzel nagy vihart kavart nyilatkozatot adott arról, hogy Fico korábban úgy próbált pénzt szerezni pártja kampányaira, hogy a szponzoroknak állami megrendeléseket és állami cégek vezető pozícióit ígérte. A korrupciós ügyek mellett a kormányfő láthatóan a görög válságot sem tudta jól kezelni, az ellenzék Ficót hibáztatta a görögöknek juttatandó, aránytalanul soknak vélt szlovák segély miatt. A Smer népszerűsége ráadásul az először tagadott gazdasági válság miatt már egyébként is zuhant.

Arra viszonylag kicsi az esély, hogy Fico miniszterelnök valamelyik, eddig ellenzékben vagy parlamenten kívül lévő jobbközép párttal tudná helyettesíteni koalíciós partnereit. Az érintett pártok vezetői ugyanis kijelentették, hogy a Smerrel nem lépnek koalícióra a választás után, egyedül a Magyar Koalíció Pártja nem zárta ki az esetleges koalíciót.

Az MKP ugyan jobbközép párt, vagyis papíron helye lenne az esetleges Radicová-kormányban, valamint erős Smer-ellenes kampányt folytat, viszont amellett, hogy nem zárta ki a Smer–MKP-koalíció lehetőségét, személyes ellentétek is a másik oldalra lökhetik. Iveta Radicová például a napokban durván nekiment Csákynak: az MKP nem lesz a jobbközép koalíciónak a tagja, mondta, miután a párt üdvözölte a kettős állampolgárság megkönnyítéséről szóló budapesti döntést.

A Smer is csak végső esetben kérné fel koalíciós társnak az MKP-t, mivel a szlovák baloldal – ellentétben a magyarral – nem riad vissza a nacionalista szólamoktól, emiatt is vesztett velük szemben szavazóiból Slota pártja.

Magyarországról nézve meglepő, hogy a Híd minden valószínűség szerint simán átviszi az ötszázalékos lécet, annak ellenére is, hogy a magyar politikai elit és a média jelentős része láthatóan riválisaikat támogatja. Martonyi János akkori külügyminiszter-jelölt májusi pozsonyi látogatásán például csak Csáky Pállal találkozott, Bugár Bélával nem.

A szlovákiai magyarok azonban megosztottak, nem monolitikus a szavazótáboruk, eddig sem mindannyiuknak felelt meg az MKP által képviselt politikai irány és a Híddal lehetőségük nyílt arra, hogy mást válasszanak. A vállalkozó-párti programmal előrukkoló Híd vonzó alternatíva a mérsékelt szlovák szavazóknak is, olyan mértékadó szlovák személyiségek is tagjai, mint Rudolf Chmel volt budapesti szlovák nagykövet vagy Ondrej Dostál polgári aktivista, egy kis párt alelnöke. A párt azért is vonzó, mert az MKP-t a magyar szavazók egy része, főleg a fiatalok, fáradt, nehézkes szervezetnek tartják, sokaknak nem tetszett az sem, hogy a kormányzásból való 2006-os kiszorulásuk óta meglehetősen radikalizálódott a nemzetiségi politikájuk.

A parlament másik új pártja az SaS lesz, ez az ebben a térségben már-már utópisztikusan liberális párt. Elnökük, Richard Sulík a Dzurinda-kormány gazdaságpolitikai reformjainak egyik motorja volt. Erős és részletes, 120 pontból álló programjuk van, és a gazdasági liberalizmus mellett az emberi jogi vonal is erőssége a dokumentumnak. Különösen a fiatalok körében népszerűek. Erős a zöld kötődésük, legalizálnák a marihuánát, és viccesek a kampányplakátjaik: az egyiken például Sulík szupermenként bukkan elő a jövő szavazóit jelképező spermák közül.

Fico jelenlegi koalíciós partnerei nincsenek túl jó passzban. Meciar elkopott Fico mellett, pártjának két vezető politikusa is kilépett, miután rájöttek, hogy a pártelnöki székből lehetetlen kipenderíteni. Kampányuk ugyan kínosan igyekszik fiatalos lenni, az egyik plakáton például Meciar egy laptop mögött ül, de látszik rajta, hogy fogalma sincs, hogyan lehetne azt bekapcsolni.

Szlovákiát még nem érte el a szélsőjobboldal generációs váltása. Az egyre inkább elhasználódó Ján Slotának könnyen lehet, hogy ez lesz az utolsó sikerrel megvívott választása, a következő években elsöpörheti őt a magyarországi Jobbikhoz hasonló fiatal szélsőséges vonal. Szlovákiában azonban ez az erő még nem áll készenlétben, bár a militáns Marián Kotleba-féle Mi Szlovákiánk Néppártból (ĽSNS) válhat még valami hasonló.