Titkos iratok tízezreiből rajzolódik ki a háború igazi arca
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Külföld cikkek
- Harminckét ember meghalt egy buszbalesetben Brazíliában
- Legalább 13 ember meghalt Nigériában, amikor tömegverekedés alakult ki a karácsonyi adományok elosztása miatt
- Terror Magdeburgban: egy kilencéves gyerek is a támadás áldozata
- Hatvan év után végleg kivonul az egyik legnagyobb európai ország Csádból
- Fidesz−KDNP EP-delegációja: A fizikai bántalmazás nem fér be a véleménynyilvánítás szabadságának keretei közé
Csaknem százezer titkosított amerikai jelentést hozott nyilvánosságra a Wikileaks az afganisztáni háborúról. A javarészt harctéri jelentésekből álló dokumentumokból kirajzolódnak az afganisztáni háború nehézségei, képet adnak a harcok civil áldozatainak mértékéről, valamint tovább erősítik a gyanút, hogy a pakisztáni titkosszolgálat, az ISI továbbra is a lázadókat támogatja.
Ez utóbbi a leghangzatosabb állítás, ami a kiszivárogtatott jelentésekből kirajzolódik, ám perdöntő bizonyítékkal nem szolgálnak a jelentések. Ugyanakkor az afgán háború történetét ismerők számára sok újdonságot nem tartalmaz. Az afganisztáni háború előtörténetének ismeretében nem meglepő, hogy az amerikai törvényhozók az ISI érintettségére vonatkozó jelentésekre fel sem kapták a fejüket. A New York Timesnak nyilatkozó szenátoroknak nincsenek kétségeik affelől, hogy a pakisztáni titkosszolgálat együttműködik a tálibokkal. "Pakisztán és az ISI feladata, hogy ennek ellenkezőjét bizonyítsa" - nyilatkozta a lapnak Jack Reed, a szenátus fegyveres erőkkel foglalkozó bizottságának demokrata tagja.
Egy kis geopolitika
Pakisztán számára létfontosságú, hogy Afganisztánban iszlámisták és lehetőleg pastuk legyenek hatalmon, tekintve, hogy maga Pakisztán is felerészben pastuk lakta területekből áll. Az Afganisztánban hagyományosan szemben álló nemzetiségek közül Pakisztán mindig is a pastukat, nagy riválisa, India pedig a tádzsikokat támogatta. A mostani kiszivárogtatásban ismét gyanúba kevert pakisztáni titkosszolgálat, az ISI állományának jelentős része pastukból áll, és mindig is erősen képviseltették magukat a radikális iszlámisták is - Hamid Gul volt titkosszolgálati főnök maga is mélyen hívő muzulmán. A szovjetek elleni harcokban az ISI - mely az amerikaiakkal kötött megállapodások alapján a fegyverek és a pénzek elosztását felügyelte - a lehetőség szerint mindig a szélsőségesebb és a pastu csoportokat támogatta, a háború legsikeresebb, ámde tádzsik parancsnoka, Ahmed Maszúd alig jutott támogatáshoz. A szovjetek kivonulását követő polgárháborúban Pakisztán a legszélsőségesebb vezért, az Oszama bin Ladent Afganisztánba hozó Gulbuddin Hekmatyart támogatta. A hatalmat 1994-től magához ragadó talibán is hathatós segítséget kapott Pakisztántól, mely azóta is aktívan jelen van Afganisztánban. Jelenlegi pártfogoltjuk Dzsaluludin Hakkani, az egyik legvéreskezűbb törzsi vezető lázadócsoportja.
Pakisztán és a tálibok kapcsolata öröklött kényelmetlenség az amerikaiak számára. Az amerikaiak és Pakisztán a hidegháború óta szövetségesek, a szovjetek afganisztáni inváziója elleni harcban pedig a CIA szorosan együttműködött Pakisztánnal. Mivel azonban az amerikaiak nem vállalhattak nyilt konfliktust a szovjetekkel, az amerikai fegyvereket és forrásokat Pakisztán kezelte és csatornázta pártfogoltjaihoz. Ebből a hagyományból és együttműködésből adódott, hogy az Egyesült Államok a tálibok elleni harcában is Pakisztánt választotta szövetségesül, bár utóbbi lojalitása legalábbis megkérdőjelezhető.
Az ISI 1979, az afganisztáni szovjet megszállás kezdete óta aktív az országban, a kezdetektől a szélsőséges iszlámistákat, illetve a pastukat támogatta a megszállás ellen harcoló csoportok között. Az együttműködést 1987-89 között az ISI vezetőjeként Hamid Gul irányította, ő a most kiszivárgott dokumentumok szerint napjainkban is aktívan részt vesz a pastu és tálib csoportok szervezésében és irányításában.
És bár a pakisztáni vezetés tagadja, a jelentések szerint Gulnak továbbra is számtalan kapcsolata és nagy hatalma van a titkosszolgálatban.
Az ISI szervezeti felépítése azonban lehetetlenné teszi a feltételezések bizonyítását. A titkosszolgálaton belül az indiai és afganisztáni diverzáns akciókkal foglalkozó "S szárny" szigetszerűen elkülönült, nagy autonómiát élvez, így a hadsereg és a titkosszolgálatok vezetői is letagadhatják, hogy tudomásuk lenne a lázadókhoz fűződő viszonyról.
Perdöntő bizonyíték a most nyilvánosságra hozott jelentésekben sincs - a jelentések egy része az amerikai kémek lábjegyzetei szerint is megbízhatatlan. Az amerikai kormányzat ugyanakkor bírálta a Wikileakst a kiszivárogtatásért. "A Wikileaks meg sem kísérelt egyeztetni az amerikai kormányzattal a jelentésekről, amelyek olyan információkat is tartalmazhatnak, amelyek veszélyeztethetik amerikai, szövetséges és helyi együttműködők életét" - reagált a Fehér Ház a kiszivárogtatásokra. A jelentések nagy része terepriport, mely alapján akár be is lehet azonosítani az értesülések forrásait.
Hivatalosan az amerikai kormányzat nem tett lépéseket a kiszivárogtatás ellen, ám a wikileaks.org weboldal jelenleg elérhetetlennek tűnik, ami magyarázható lenne megsokszorozódott forgalommal (2008 márciusában ez történt, amikor a szcientológusok titkait teregette ki az oldal), de valójában nem ez a helyzet. A Wikileaks ip-címét a böngészőbe beírva ugyanis elérhető (vagy legalábbis a cikk írása idején még elérhető volt) az oldal, ami azt jelenti, hogy a DNS szerverek adatbázisánál akad el a forgalom; ezek azok a szerverek, amelyek a weboldal neve alapján visszaadják annak ip-címét, ami alapján a böngészőnk megtalálja az adott oldalt kiszolgáló szervert. A Wikileaksszel már megesett, hogy bírósági döntésre átmenetileg törölték a DNS adatbázisból, ilyenkor maga az oldal működik, de csak az tudja elérni, aki ismeri az ip-címét. A Wikileaks letükrözött oldalait innen érheti el.
"Azok számára, akik figyelemmel kísérik a háború történéseit, a dokumentumok nem tartalmaznak sok újdonságot" - nyilatkozta a Washington Postnak egy magas rangú amerikai tisztviselő. Állítása a pakisztáni titkosszolgálat tevékenységére vonatkozóan valóban igaz, az amerikaiak és szövetségeseik számára kellemetlenebb, a civil áldozatokra vonatkozó jelentésekre azonban nem.
A kiszivárgott dokumentumok részletesen beszámolnak a háború civil áldozatairól. A legtöbben a sokat bírált robotrepülős támadásokban halnak meg. A jelentések arra is utalnak, hogy az elmúlt években fokozódott, mostanra pedig uralkodóvá vált ez a harcmodor a lázadók és az al-Kaida vezetői elleni harcban.
A most kiszivárogtatott jelentéseket három lap, a New York Times, a Guardian és a Spiegel már hetekkel ezelőtt megkapta. Közülük a Guardian külön cikkben foglalkozik a civil áldozatokra vonatkozó jelentésekkel - ezek jelentős része eddig titokban maradt, nem került be a szövetséges haderők napi harctéri beszámolóiba. A most nyilvánosságra került jelentésekben 195 civil áldozatról van jelentés, de számuk még ennél is nagyobb lehet, írja a lap.
A civil áldozatok nagy része robotrepülőről indított rakétától hal meg. Gyakori az is, hogy olyan autósok és motorosok esnek a szövetséges csapatok áldozatául, akik nem, vagy nem időben lassítanak az ellenőrzőpontoknál, így az öngyilkos merényletektől tartó katonák tüzet nyitnak rájuk. De a jelentésekben szó esik a lengyel hadsereg egyik aknatámadásáról is, ami egy falusi lakodalmat ért, és ami az amerikaiak összegzése szerint leginkább bosszúakciónak tűnt. A Guardian két, brit hadsereget érintő gyanús esetet is leír - az egyik Kabulban, a másik egy Hílmand tartományban végrehajtott támadássorozatot ír le, melyeknek bosszújellege volt.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
