Vendel
11 °C
24 °C
Index - In English In English Eng

Obama háborúja, II. rész

2009.01.21. 07:40
2009. január 20-án hivatalosan is beiktatták Barack Obamát, az Egyesült Államok 44. elnökét. Az új elnökre számos kihívás vár, külpolitikai téren a legnagyobb Afganisztánban. Bush elnök nehéz örökséget hagyott rá, az elmúlt három évben a 2001. szeptember 11. után elüldözött tálibok új erőre kaptak, egyre több jel utal rá, hogy lassacskán visszaveszik az országot a nemzetközi erőktől - hiába fogadkozott a NATO, hogy a szervezet jövője az afganisztáni szerepvállaláson múlik. Obama már elnöksége első napján döntéskényszerbe kerülhet. Kampánya során csapaterősítéseket ígért, ennek megfelelően harmincezer amerikai katonát küld a távoli hadszíntérre - minden látható terv és távlati cél nélkül. Nem véletlen, hogy egy héttel beiktatása előtt már szabadkozott, az afganisztáni szerepvállalás teljes újragondolását ígérte. Háromrészes cikksorozatunkban Afganisztán közelmúltbeli történelmén keresztül bemutatjuk, miért is nyerhetetlen a háború, egyben felvázoljuk az új elnök választási lehetőségeit. A téma összetettségére tekintettel szószedetet és névjegyzéket közlünk, a téma iránt fokozottan érdeklődők pedig a forrásirodalom listájából szemezgethetnek.
A sorozat első része.
Shpa aw wradz lagiya jang kawi.
Folyamatosan harcolnak, éjjel-nappal.
(Egy XIX. századi brit katonatiszt pastu-angol társalgási szótárából)

[Az előző rész tartalmából: Afganisztánt benépesítik a tádzsikok, üzbégek, hazarák, kirgizek, türkmének, beludzsok és pastuk, majd az átutazók, a környező népek és egymás mészárlásába kezdenek. Erős metaforára találunk az afgánok nemzeti sportjában, a buzkasiban. Telnek-múlnak a századok, elbukik Nagy Sándor, elbuknak az arabok, a britek, az orosz birodalom, mígnem a kommunisták átveszik a hatalmat, majd annak megőrzéséhez segítséget kérnek a baráti Szovjetuniótól. Egy alkoholista, drogos nőcsábász amerikai képviselő magánháborút indít a komcsik ellen. A CIA és a pakisztáni titkosszolgálat között intim barátság alakul ki. Tíz évvel a bevonulás után a szovjetek kivonulnak.]

A Szovjetunió összeomlásával az Egyesült Államokat többé nem érdekelte Afganisztán. Figyelmét a világ egyéb porfészkei, Szomália, Bosznia, Szudán, Koszovó kötötték le. A gazdaság dübörgött, a legfontosabb politikai hír az volt, hogy ki szopta le az elnököt, Francis Fukuyama szerint meg véget ért a történelem. A nyugati világrend, a liberális demokrácia diadalmaskodott, nem maradt más feladat, mint a vívmányok exportálása a világ szerencsétlenebbik felébe, adott esetben nemzetépítéssel társítva. Bill Clinton idealizmustól égő kormánya elsőként, 1993-ban Szomáliában próbálkozott, az eredményekről a Sólyom végveszélyben című filmből értesülhetett az értő nagyközönség. Szomáliában azóta sincs működő kormány, az országot továbbra is szélsőséges iszlámisták és háborúzó hadúrak tartják a kezükben. Ebben az évben követték el az első merényletet a New York-i Világkereskedelmi Központ (WTC) ellen is, ekkor csapott le először a szélsőséges iszlám terrorizmus az Egyesült Államokban.

Bill Clinton őszintén hitt a nemzetépítésben és a demokráciaexportban.

Másodjára Bosznia következett, ahol egyrészt véget vetettek a háborúnak, másrészt létrehozták a modern Bosznia-Hercegovinát, ahol a szerbek, a muzulmánok és a horvátok teljesen elkülönülten élve várják, hogy végre kedvükre darabolhassák az országot. A kudarc ritkán veszi kedvét az amerikaiaknak, 1999-ben a koszovói háború miatt lebombázták Szerbiát. Koszovó nemzetközi protektorátus lett, majd 2008-ban kikiáltotta függetlenségét, amire a koszovói szerbek mozgalmat indítottak területeik Szerbiához csatolásáért, és csak azért nem ugranak egymásnak az albánokkal, mert még mindig nagyszámú NATO-katona biztosítja a rendet az országban. Az amerikaiak mentségére szóljon, Boszniában és Koszovóban is az európaiak után takarították el a mocskot.

Afganisztánban mindeközben a győztes mudzsahedínek egymás mészárlásába kezdtek. A Szovjetunió összeomlása után a kommunista afgán kormány sem húzta sokáig. Kabul elfoglalása előtt a mudzsahedínek vezetői koalíciós kormány létrehozásáról állapodtak meg, ami már azelőtt szétesett, hogy igazán megalakult volna. A Kabulba diadalmasan bevonuló Maszúd, az új hadügyminiszter csapatai Hekmatyar harcosaival találták szembe magukat. Hekmatyar, az új belügyminiszter a tádzsik térnyerést megakadályozandó rakétákkal és tüzérséggel porig rombolta a háborút addig viszonylagos épségben túlélő Kabult. A következő három év eseményei az afgán nemzeti sport, a buzkasi legszebb pillanatait idézték. Az egyik oldalon állt az Afgán Iszlám Állam (a kormány), a másikon Gulbuddin Hekmatyar és a kommunistáktól a győzelem pillanatában a mudzsahedín koalícióhoz pártoló, majd Hekmatyarral szövetkező Rasid Dosztum tábornok és üzbégjei. A harmadikon a tálibok.

Afganisztán nemzetiségi térképe. Az ország délnyugati csücskében élnek a beludzsok, a középső sávban a pastuk. Mindkét nép szállásterülete mélyen benyúlik a szomszédos Pakisztánba, ahol amúgy mindkét nép többsége él. A pastuk területének északnyugati határán vegyes lakosságú terület van, a pastu–hazara–üzbég keveredésből létrejött népcsoportnak saját identitása van. Az ország közepén élnek a síita hazarák. Afganisztán északnyugati határvidékét türkmének lakják, tőlük keletre élnek az üzbégek, a tádzsikok és a kirgizek. Kabultól keletre nurisztániak laknak.

A kormányerők főleg tádzsikok voltak. Meg kirgizek és pastuk is, mint Abdul Raszul Szajaf, Hekmatyar korábbi és későbbi cimborája, a védelmi miniszter. Ellenfeleik pastuk (Hekmatyar) és üzbégek (Dosztum) voltak. Afganisztánban élnek még hazarák is. A pastuk utálják a síita hazarákat, akik ezért inkább a kormányhoz húztak, de a pastu Szajjaf utálta a hazarákat, és a tádzsikok hallgatása mellett mészárolta is őket. Szajaf harcosai konkrétan Kabul egyik hazara körzetét ellenőrizték.

Az egyenlő erők harca 1994-ig folyt, ekkor bukkant fel a talibán. A szigorú puritanizmust hirdető vallási iskola követői megelégelték, hogy mindenféle hadurak mészárolják a lakosságot, ezért fegyvert ragadtak. Sikerükhöz hozzájárult az is, hogy a mozgalom túlmutatott a hagyományos törzsi megosztottságon - bár így is szinte kizárólag pastuk csatlakoztak. Így lehetett, hogy a tálibok első nagy sikereiket a felvilágosult durrani törzs területein érték el. A durranik utálják a gilzaikat. Első harci sikereiket a gilazi pastu Hekmatyar csapatai ellen érték el. Mohamed Omar molla, a talibán vezére gilzai. Hamid Karzai, Afganisztán jelenlegi elnöke durrani. Karzai, mielőtt a tálibellenes pastuk vezére lett volna, a tálibok támogatója volt. A gilzai Hekmatyar, akit a durrani tálibok győztek le, a talibán támogatója lett. Bonyolult.

Pakisztán 1994-ig Hekmatyart támogatta a harcokban. Mint korábban, most is India miatt, hiszen a tádzsikok a nagy rivális szövetségesei voltak. Hekmatyar azonban most sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így 1994-től a talibán lett az új kedvenc. Szaúd-Arábia szintén a talibánt támogatta, mivel a tanítványok a szaúdi államvallás, a vahabizmus követői voltak. Az Egyesült Államok két legnagyobb afganisztáni szövetségese együtt juttatta hatalomra az Egyesült Államok későbbi fő ellenségét.

A tálibok 1996-ban elfoglalták Kabult, és kikiáltották az Afganisztáni Iszlám Emirséget. Épp időben Oszama bin Laden szempontjából, akit akkor kitoloncoltak Szudánból, addigi rejtekéből, miután az Egyesült Államok katonai fenyegetéssel nyomatékosítva ezt kérte. Az afgánok, bár általában eléggé bizalmatlanok a külföldiekkel, sosem bánják, ha pénzes bőröndökkel megpakolt idegenek kopogtatnak az ajtajukon, pláne akkor, ha amúgy a céljuk a dzsihád. Így talált menedéket Afganisztánban a szaúdi terrorista, aki ekkora már a CIA első számú célpontja volt.

Bin Laden 1996-ban már a CIA célkeresztjében volt

Kabul elfoglalása után a tálibok megszilárdították hatalmukat. Az Afganisztáni Iszlám Emírségben az élet kemény volt, de az európai szemmel embertelennek tűnő körülmények, a kegyetlen igazságszolgáltatás, a nők állati sorba taszítása helyi szinten semmiképpen sem volt visszalépésnek tekinthető. Bár a tálibok szélsőségesen értelmezték az iszlámot, a pastuk íratlan alkotmányához, a pastunvalihoz képest még a sária is liberális reformnak tűnt. A talibán fellépett a hadurak ellen. Persze a helyzet közel sem volt idilli, a síita hazarákat például egyszerűen hitetlennek, így gyakorlatilag szabadon legyilkolhatónak minősítették, 2001.március 21-én pedig felrobbantották a világörökség részét képző bamijani Buddha-szobrokat, mert szigorú iszlám hitük tiltja az emberábrázolást. A talibán ellen csak az ország észak-keleti, üzbégek, tádzsikok és kirgizek lakta vidékein alakult ki számottevő ellenállás, miután a mindig jól helyezkedő Rasid Dosztum kiegyezett a tádzsik vezérrel, Ahmed Maszúddal és együtt megalapították az Északi Szövetséget.

Clinton és kormánya, bár általában érzékenyen reagált az emberjogi problémákra, Afganisztánt egy hatméteres bottal se piszkálta volna. Az ország így a szomszédos hatalmak, Pakisztán, India, Irán, Oroszország és közvetve Kína játszótere lett. India, Irán és Oroszország az Északi Szövetséget, Pakisztán és közvetve a Pakisztánt támogató Kína a tálibokat támogatta. A helyzet még a szokásosnál is átláthatatlanabb volt. Az amerikai politika csak nagyon korlátozott szerepvállalást engedélyezett a CIA-nak Afganisztánban, melynek tevékenysége gyakorlatilag csak arra korlátozódott, hogy elfogják Mir Amal Kasit, a beludzs mudzsahedínt, aki 1993-ban támadást intézett a CIA virginiai központja ellen.

Afganisztán és Pakisztán nemzetiségi térképe. A népcsoportok neve mellett lakosságon belüli arányuk látható. A térkép egyértelműen igazolja, hogy Pakisztán jogosan aggódik az afgán nacionalizmus feltámadása miatt.

A CIA és a kormányzat visszafogottságának történelmi magyarázata van. 2001. szeptember 11. után többen is azzal vádolták Bill Clintont, hogy elnökként nem tett meg mindent bin Laden semlegesítéséért. Ennek azonban megvoltak az egészen a hetvenes évek titkosszolgálati botrányaiig, elsősorban a Watergate-ig visszanyúló gyökerei. A CIA túlkapásai miatt Gerald Ford 1976-ban elnöki rendeletben tiltotta meg a titkosszolgálatnak a célzott merényleteket. Azaz, hiába ismerte Clinton kormánya bin Laden tartózkodási helyét, nem adhatott utasítást megölésére. A megoldás a terrorista elfogása lehetett volna, de ennek két jelentősebb akadálya is volt.

Az egyik jogi jellegű. Hiába fogta volna el a CIA bin Ladent, vádemelés híján sok mindent nem kezdhettek volna vele - vádat pedig csak 1998. novemberében emelt ellene egy New York-i bíróság nagyesküdtszéke. Elképzelhető lett volna egy olyan forgatókönyv, hogy a szaúdi ellen nem az Egyesült Államok, hanem Egyiptom vagy Szaúd-Arábia, a két, amerikaiakkal szövetséges arab állam egyike emel vádat. Clintonék 1996-ban, bin Laden szudáni bujkálása idején már megpróbálták rávenni Egyiptomot a vádemelésre, de ez nem sikerült, ahogy 1998-ban sem.

A másik akadály bin Laden védettsége volt. A terroristavezér a talibán vendégszeretetét élvezte, az amerikaiaknak meg kevés eszköze volt rá, hogy mélyen az ellenséges területen élve elfogják. Kasi elfogására ugyan sikerült afgán ügynököket toborozniuk, de semmi sem garantálta, hogy a mudzsahedín harcmodorhoz, az ellenség teljes fizikai megsemmisítéséhez szokott afgánok képesek lesznek egy cizellált, az ártatlanok életét óvó akció végrehajtására - Clinton kormányzata pedig nagy hangsúlyt fektetett a civil áldozatok számának minimalizálására. Így történhetett meg, hogy bár a CIA-nak 1998 tavaszára kész terve volt bin Laden kandahári bázisának lerohanására, az amerikai kormány végül elvetette a javaslatot.

Pedig 1998. február 23-án bin Laden és legfőbb szövetségese, Ajman az-Zavahiri közös kiáltványt jelentetett meg, fatvájukban "a zsidók és a keresztesek" elleni általános dzsihádra szólítottak, minden egyes amerikai állampolgárt legitim célpontnak minősítettek. Fenyegetésüket hamarosan tettek követték. 1998. augusztus 7-én, kilenc perccel egymás után öngyilkos merénylők bombát robbantottak az Egyesült Államok kenyai és tanzániai nagykövetségénél. Nairobiban 213-an, köztük 12 amerikai, Dar-es-Salamban 11-en vesztették életüket.

Az-Zavahiri, a radikális sebész még az egyiptomi iszlámista mozgalmon belül is szélsőségesnek számított.

A merényletek után Clintonék a katonai retorzió mellett döntöttek, cirkálórakétákkal támadást indítottak Afganisztán és Szudán ellen. Afganisztánban Khost városában egy szállodát bombáztak, ahol hitelesnek tűnő hírszerzési értesülések szerint bin Laden és az al-Kaida teljes vezérkara gyülekezett. Szudánban egy gyógyszergyárat támadtak, ahol szintén hitelesnek tűnő értesülések szerint az al-Kaida vegyi fegyverek gyártásán dolgozott. Az akció kudarcba fulladt, a gyógyszergyár lebombázásának kifejezetten rossz volt a nemzetközi visszhangja, az al-Kaida elleni csapás terve pedig kiszivárgott, a pakisztáni titkosszolgálat egy nappal korábban figyelmeztette a talibánt a fenyegető amerikai csapásra.

A kudarcba fulladt akció ráadásul a jogi dilemmákat sem oldotta fel. Hivatalosan továbbra is bin Laden elfogása volt a cél, de ez egyre lehetetlenebb volt. A katonai csapás ellen továbbra is az ártatlan civilek meggyilkolásának lehetősége szólt. Clinton jogászai vért izzadva próbálták olyanra szövegezni az elnök utasításait, hogy a katonai csapás, ami konkrétan bin Laden megölését célozta, ne tűnhessen célzott merényletnek.

A jogi problémára végül Clinton utódja, George W. Bush találta meg a megoldást. 2001. szeptember 11., a WTC és a Pentagon elleni merénylet után háborút hirdetett a terror ellen, ezzel bin Laden legitim célpont lett. A terrortámadások után az amerikai kormány a tálibok elleni háborúról döntött - ezt megkönnyítette, hogy két nappal a terrortámadások előtt már készen volt a Pentagon afganisztáni haditerve. Hiszen az amerikaiak ekkor már a terroristák és a talibán infrastruktúrája elleni támadásra készültek - bár ennek is voltak ellenzői. Érveik logikusak voltak, a talibán és al-kaidás infrastruktúra valójában sárkunyhókat jelentett, ezekre pedig fölöslegesnek tűnt darabja 750 000 dolláros cirkálórakétákat pazarolni.

Bushék terve ékegyszerűségű volt. Szárazföldi csapatok helyett CIA-ügynököket küldtek az Északi Szövetséghez a hadműveletek koordinálására, az offenzívához pedig légi támogatást nyújtottak. A terv hatékony volt, a talibán pillanatok alatt összeomlott a nyomás alatt. A következő lépésre azonban nem volt terv.

Gyakori vád George W. Bush ellen, hogy Irak miatt elhanyagolta Afganisztánt. Ez, ahogy a Clinton elleni vád is, csak részben jogos. Bushnak és neokonzervatív körének, legyenek bár a demokráciaterjesztés és nemzetépítés Clintonhoz mérhető rajongói, sose jutott eszébe, hogy Afganisztánból működő államot eszkábáljanak. Nemzetépítő energiáikat Irakra koncentrálták - becsületükre legyen mondva, hogy hat év és közel ötezer amerikai katona élete árán úgy tűnik, sikerrel járhatnak.

George W. Bush kiválasztottjával, Hamid Karzai afgán elnökkel

De az zavart okozott, hogy a talibán megdöntése után az Egyesült Államok csapatokat telepített az országba. Ezek feladata az al-Kaida afganisztáni bázisainak felszámolása volt. Bár ezt a feladatot 2002-ben, a Tora Bora-i barlangrendszer elleni hadműveletek során teljesítették, a csapatok mégis az országban maradtak, sőt, Bushék ügyes diplomáciai manőverekkel a NATO-t is bevonták az afganisztáni rendcsinálásba, nemzetköziesítve ezzel a háborút, melyben már két magyar katona is életét vesztette. Közben a talibán Pakisztánban talált új otthonra, ahol Pervez Musarraf elnök ugyan fél szívvel háborúzott ellenük, de komolyabban nem léphetett fel. Hadseregében és titkosszolgálatában is sok pastu szolgált, és a geopolitikai helyzet sem sokat változott. Pakisztán továbbra is kettős, afgán-indiai fenyegetettségben élt, ha pedig a talibánt is magukra haragítják, az ország egész nyugati határvidéke lángba borulhatna.

[A következő rész tartalmából: Barack Obamát még senki sem ismeri, de ő már ellenzi az iraki háborút. Hat évvel később az Egyesült Államok elnökévé választják, így szembesülhet Afganisztánnal. A kampány során még harcias, azonnali csapaterősítéseket ígér. Konzekvens politikus, tartja is magát ehhez, de már bizonytalanabb, a szerepvállalás újragondolását ígéri. Tanácsadói két lehetőséget kínálnak fel: küldjön rengeteg katonát Afganisztánba, vagy próbálja meg kibékíteni az egymással évezredek óta háborúzó népeket. Pedig lenne egy harmadik, az előzőeknél olcsóbb és kivitelezhetőbb, de kegyetlenebb és cinikusabb megoldás is. Döntésén a jövőnk múlhat.]

SZÓSZEDET:

Beludzs Iráni népcsoport, Pakisztán, Irán és Afganisztán területén él. A beludzsok java, nyolcmillió, Pakisztánban él, Afganisztánban csupán kétszázezren. Beludzsisztán egyike Pakisztán négy szervezett tartományának, de a beludzsokban gyakran felmerül a függetlenedés, illetve az Afganisztánhoz csatlakozás vágya.
Buzkasi Afganisztán nemzeti sportja. Két lovascsapat csap össze egy legalább futballpályányi területen, a játék célja, hogy egy döglött borjút a pálya egyik végén álló karót megkerülve a pálya másik végére juttassanak. Bár elvileg csapatsport, a pénzdíjat a pontszerzők kapják, nem a győztes csapat, ezért mindenki arra támad, akinél a borjú van.
Dari A fárszi (perzsa) nyelv keleti, Afganisztánban beszélt nyelvjárása.
Durand-vonal Miután a britek három kísérletből sem tudták meghódítani a mai Afganisztán területét, a koloniális India védelmében három határvonalat húztak. Az első határvonal a mai Pakisztán Pandzsáb és Szind tartományát választja el az Észak-Nyugati Határvidéktől és Beludzsisztántól. A második vonalat 1893-ban egy londoni ügyvéd, Sir Mortimer Durand húzta meg. Bár Afganisztán sosem ismerte el, mind a mai napig a ~at tekintjük Afganisztán és Pakisztán határának. A harmadik vonal nagyjából a pastu törzsi területek északi határa. A britek az Észak-Nyugati Határvidéket és Beludzsisztánt közvetlen, a pastu törzsi területeket közvetett befolyásuk alatt tartották. A mai Pakisztánban az Észak-Nyugati Határvidék és Beludzsisztán is tartomány, elvileg a kormány uralma alatt áll. Az Észak-Nyugati határvidék Afganisztánnal határos területeit hivatalosan Szövetségileg Ellenőrzött Törzsi Területeknek (FATA) hívják, ami egy eufemizmus, lényegében azt jelenti, hogy a hely, ami szerintünk a miénk, de a helyiek nem hallgatnak ránk.
Durrani a legnagyobb és legfelvilágosodottabb pastu törzs, Afganisztán délnyugati részein, Kandahár és Helmand tartományokban él.
Dzsihád harc, szent háború. Az iszlám szerint minden muzulmán kötelessége harcba szállni hitéért. Az afganisztáni szovjet invázió idején a hitetlen megszállók ellen hirdettek ~ot.
Északi Szövetség A nem pastu afgánok tálibellenes koalíciója. Rasid Dosztum üzbég és Ahmed Maszúd tádzsik hadurak alapították. A 2001. októberi amerikai katonai beavatkozásig folyamatos védekezésre kényszerült, legjobb pillanataiban is legfeljebb az ország húsz százalékát tartotta ellenőrzése alatt. Bár a talibánhoz képest jófiúknak számítottak, azért taktikájuk simán megengedte, hogy ezrével végezzék ki az ellenséges harcosokat.
FATA Federaly Administered Tribal Areas; Szövetségi Ellenőrzésű Törzsi Terület, ld. Durand-vonal.
Fatva Izlám jogértelmezés, amit elvileg csak hittudós adhat ki. A fatvák a szunnita iszlámban nem kötelező erejűek, a síitáknál, ha megfelelően magasrangú hittudós adja ki, igen. Oszama bin Laden és követői rendszerint fatvaként fogalmazzák meg általában hitetlenek (azaz nem szunnita muzulmán) meggyilkolására buzdító utasításaikat.
Gilzai a másik meghatározó pastu törzs, Afganisztán déli vidékeitől a pakisztáni határig terjedő területen élnek. Még a pastuk közt is harciasnak számítanak.
Hazara darit beszélő, iráni származású síita népcsoport, a teljes lakosság 9%.
Idealista külpolitika A Realpolitik ellentéte. Az elmúlt évtizedek amerikai külpolitikájának meghatározó irányzata, gyakorlatilag csak Richard Nixon kormányzása, Henry Kissinger külügyminisztersége idején nem volt uralkodó álláspont. Az ~ hívei elkötelezetten hisznek a demokrácia exportjában, valamint abban, hogy a demokráciát akár fegyveres beavatkozás útján is lehet terjeszteni, ahogy nemzetet is lehet hasonló módszerekkel építeni. Az elmúlt évtized legnagyobb nemzetépítési/demokráciaexportálási kísérlete az iraki beavatkozás volt.
ISI, Inter-Services Inteligence A pakisztáni katonai titkosszolgálat. Az ~ hagyományosan jó kapcsolatokat ápol a szélsőséges iszlámista csoportokkal, legyen szó akár belpolitikáról, akár külpolitikáról. Az afganisztáni háború idején a szélsőséges Gulbuddin Hekmatyart és iszlámista pártját támogatta, majd 1994-től a talibánt. Az ~ 2001. szeptember 11. után is kapcsolatban maradt a szélsőségesekkel, legutóbb a 2008. novemberi mumbai terrortámadások (http://index.hu/politika/kulfold/mumbai4328/) kapcsán merült fel érintettsége. A pakisztáni kormány hivatalosan a mumbai terrortámadás napján függesztette fel az ~ tevékenységét.
Kalk Az Afgán Népi Demokratikus Párt, azaz az afgán kommunisták egyik frakciója. A ~ szó szerint tömegeket jelent. A ~ok többségében pastu afgánok voltak, ideológiájuk a klasszikus leninizmustól a maoizmusig terjedt, a forradalmat bolsevista munkáspárt felépítésével kívánták megvalósítani.
Kasmír India északnyugati, Afganisztán, Kína és Pakisztán által határolt szövetségi állama. A koloniális India 1947-es felosztásakor a muzulmán többségű állam hindu királya, a rádzsa a muzulmán Pakisztán helyett a hindu többségű Indiához csatlakozott. Pakisztán már 1947-ben háborút indított megszerzéséért, de csak a nyugati felét sikerült megszállnia. Pakisztán és India összesen három háborút vívott a területért: 1947-ben, 1965-ben és 1999-ben.
Koloniális India Az indiai szubkontinens 1947-ig a brit birodalom része volt. A dekolonizáció során három államra, a buddhista Burmára, a hindu többségű Indiára és a muzulmán Pakisztánra tagolták, ez utóbbi ekkor még Kelet-Pakisztán néven magába foglalta a mai Bangladest is, amely 1971-ben, indiai támogatással vívta ki függetlenségét az akkori Nyugat-Pakisztántól.
Körbezárás containment, az Egyesült Államok hidegháborús stratégiája, célja a kommunista előretörés megakadályozása, a Szovjetunió ideológiai és tényleges elhatárolása, ~a.
Mudzsahedín harcos, dzsihádban résztvevő muzulmán.
Mumbai merényletek 2008. november 26-29-e között az indiai Mumbaiban iszlámista szélsőségesek terrortámadás-sorozatot hajtottak végre, melynek során tíz célpontot támadtak, két szállodát és egy zsidó közösségi házat napokig megszállva tartottak. A támadásokban legalább 164 civil vesztette életét. A terrortámadások jelentősen rontottak Pakisztán és India amúgy is feszült viszonyán, mivel a terroristák szinte biztosan Pakisztánban kaptak kiképzést, és az sem kizárt, hogy ténykedésüket a pakizstáni titkosszolgálat, az ISI is támogatta.
Neokonzervatív Amerikai ideológiai irányzat, a Bush-kormányzat meghatározó alapvetése. A ~ok – szemben a klasszikus konzervatívokkal – az idealista külpolitika, a nemzetépítés és demokráciaterjesztés elkötelezett hívei. A ~ ideológusoknak nagy szerepe volt az iraki háború elvi megalapozásában.
Nicaragua Közép-amerikai ország. 1979. júliusában a kommunista szandinisták megbuktatták a jobboldali katonai diktátor, Anastasio „Tacho” Somozát. Somoza bukása után a CIA kiképzést és anyagi támogatást nyújtott a jobboldali gerilláknak, a kontráknak. A demokrata többségű törvényhozás ellenezte a programot, melyet a CIA titkos keretek között, illegálisan finanszírozott tovább, melynek végeredménye az Irán-kontra botrány kirobbanása volt.
Parcsam Az Afgán Népi Demokratikus Párt, a kommunisták egyik frakciója. A ~ zászlót jelent, követői többségükben nem pastu afgánok voltak, akik a forradalmi kommunizmussal szemben a fokozatosság elvét vallva a szocializmus építésével jutottak volna el a kommunizmusig.
Pastu árja pásztornép, Afganisztán legnagyobb népcsoportja, a teljes lakosság 42% ~. A ~k nagyobb része Pakisztánban él, népességük Afganisztánban 13 millió, Pakisztánban 28 millió.
Pastunvali a pastuk ősi becsületkódexe, íratlan alkotmánya. A ~ szerint minden pastu férfi egyenlő, ezért a döntéseket, beleértve a bíráskodást is, közösségi gyűléseken kell meghozni.
Realpolitik A német eredetű szó jelentése realisztikus politika. Szemben az Egyesült Államok külpolitikáját általában – Clinton és Bush elnöksége idején kifejezetten – jellemző idealista törekvésekkel a történelmi realitásokból indul ki. Az Egyesült Államok történetében egyetlen elnököt tekinthetünk a ~ követőjének, Richard Nixont, aki külügyminisztere, Henry Kissinger tanácsára békét kötött a viet konggal és kiegyezett a Szovjetunióval szembeforduló, de továbbra is mereven kommunista Kínával.
Sária iszlám jog. Az iszlám vallás az élet minden területére kiterjedő szigorú szabályrendszer. A ~ nem kodifikált, szabályait értelmezni kell. Afganisztánban a ~ szigorú értelmezése dívik, nem ismerik el például a nők egyenlőségét.
Surge Az amerikaiak 2006-tól foganatosított, csapaterősítésre építő taktikájának összefoglaló neve. A stratégia értelmében az megszállt országban nagyszámú csapaterősítést hajtanak végre, így pacifikálva a területet. A fokozottabb katonai fellépés mellett megerősítik az ország hadseregét és kormányzatát, hogy idővel átadhassák a helyi erőknek a terület ellenőrzését. A stratégia Irakban sikeresnek bizonyult, bár ehhez számos egyéb tényezőre, elsősorban a megszállás ellen lázadozó szunnitákkal való kiegyezésre is szükség volt. A szunnita Ébredés mozgalom szembefordult a főként külföldi dzsihádistákkal és pacifikálta az ellenállás addigi tűzfészkeit.
Tádzsik Afganisztán második legnagyobb népcsoportja, a teljes lakosság 27%. A ~ok darit beszélő iráni nép, az ország északi, Tádzsikisztánnal (korábban a Szovjetunióval) határos vidékén élnek. Legjelentősebb parancsnokuk Ahmed Sah Maszud.
Talibán tanítványok, szunnita iszlám, jellemzően pastu mozgalom. A tálibok 1994-ben szerveződtek mozgalommá, miután az afgán népesség megunta, hogy a szovjeteket legyőző mudzsahedín hadurak az 1989-es szovjet kivonulás után azonnal egymásnak estek és polgárháborúba sodorták az országot. A ~ első körben a hazarák és Gulbuddin Hekmatyar mudzsahedínjeivel vették fel a harcot, amely fokozatosan a pastu és a nem pastu afgánok háborújává vált. A Pakisztán támogatását élvező, fundamentalista muzulmán ~ 1996-ban elfoglalta Kabult, 1998-ra az ország 95%-át és kikiáltotta az Afganisztáni Iszlám Emírséget, amit a világon csak Pakisztán, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek ismertek el. 2001. szeptember 11. után a nem pastu afgánokat tömörítő Északi Szövetség az Egyesült Államok légierejének támogatásával kiverte a mozgalmat Afganisztánból. 2005-től a ~ Pakisztánban újraszerveződött, egyes elemzők szerint 2008-ban már Afganisztán 78%-át tartotta részben vagy egészben ellenőrzése alatt.
Tálib a Talibán tagja.
Tora Bora Hegyvidék Afganisztán északkeleti határán, az al-Kaida utolsó afganisztáni fellegvára. Az Egyesült Államok hadserege 2002-ben Anakonda néven indított hadműveletet a térségben a terroristák elűzésére.
Üzbég Afganisztán északi vidékein, valamint az egykor a Szovjetunióhoz tartozó Üzbegisztánban élő török népcsoport. Az afgánok 9% üzbég, így ez a legnagyobb afganisztáni török népcsoport. Legendás parancsnokuk Rasid Dosztum tábornok. Az üzbégekre jellemző, hogy a mindig az erősebb mellé állnak.
Vahabizmus - a szunnita iszlám egyik irányzata, alapítójáról, a 18. századi hittudós Muhammad ibn Abd-al-Vahabról kapta a nevét. A ~ az egyik legszigorúbb, teljes puritanizmust hirdető szunnita irányzat, hitelvei a szórakozás legtöbb formáját hitellenesnek tartja. A Szaúd-Arábia államvallásának számító ~ vonzó a pastuk számára, hiszen saját becsületkódexük, a pastunvali szabályrendszeréhez hasonlóan szigorú. Szaúd-Arábia pénz mellett ideológiával is támogatta az afgán dzsihádot, így jelent meg az országban a ~. A talibán hitelvei is a ~on alapulnak.
Watergate Az amerikai hírszerzés történetének legnagyobb botránya. A CIA Richard Nixon elnök utasítására az 1972-es választási kampányban diverzáns akciókkal igyekezett megzavarni a demokraták előválasztási küzdelmeit, majd lehallgató készülékeket helyezett el a Demokrata Párt washingtoni kampányközpontjában, a botránynak nevet adó Watergate Buildingben. Az akciót a Washington Post két, akkor még fiatal, azóta legendássá lett újságírója, Bob Woodward és Carl Bernstein robbantotta ki. A botrány végeredményeként Nixon, akit vádemelés fenyegetett, 1974-ben, az Egyesült Államok elnökei közül egyedüliként lemondott hatalmáról, helyét alelnöke, Gerald Ford vette át. Ford a botrány hatására és a demokrata törvényhozás nyomására számos, a CIA működését korlátozó rendeletet hozott, melyeknek később nagy szerepe volt a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat megelőző kudarcokban is.

NEVEK JEGYZÉKE:

Abdurrasid, Kajsz (5??–?) a pastu nép mítikus ősatyja, minden pastu hozzá vezeti vissza származását.
Avrakotos, Gust (1938–2005) CIA-ügynök, 1982-től a CIA Afgán munkacsoportját vezető John McGaffin segédje, 1983-86 között a titkosszolgálat afganisztáni szerepvállalásának tényleges irányítója.
Brezsnyev, Leonyid Iljics (1906–1982) Szovjet kommunista politikus, 1964–82 a Szovjetunió Kommunista Párt főtitkára.
Bush, George H. W. (1924–) Republikánus politikus, 1989–93 az Egyesült Államok elnöke.
Bush, George W. (1946–) Republikánus politikus, 2001-2009 az Egyesült Államok elnöke.
Carter, Jimmy (1924–) Demokrata politikus, 1977–981 az Egyesült Államok elnöke.
Clinton, Bill (1946–) Demokrata politikus, 1993–2001 az Egyesült Államok elnöke.
Dosztum, Abdul Rasid (1954–) Az üzbégek legendás parancsnoka, aki jó érzékkel mindig az erősebb oldalára állt. ~ 1978-ban a kalkokat, 1979-ben a parcsamokat, a szovjet inváziót követően a szovjeteket, a szovjet kivonulást követően a kommunista Nadzsibullah elnököt támogatta, hogy aztán Nadzsibulah bukásána előestéjén szövetséget kössön a tádzsikokkal, akiket később cserbenhagyott, és Hekmatyar oldalára állt. A tálibellenes Északi Szövetség egyik alapítója.
Ford, Gerald (1913–2006)Republikánus politikus, 1974–77 az Egyesült Államok elnöke. Nixon elnök lemondása után, alelnökként került az ország élére.
Hekmatyar, Gulbuddin (1947–) pastu hadúr, a Hezb-e-Iszlámi mudzsahedín párt alapítója. Hekmatyar volt a pakisztáni titkosszolgálat, az ISI kedvenc mudzsahedín parancsnoka, ő kapta az amerikai-szaúdi anyagi támogatás legjavát. Már a szovjetellenes harcok idején is elsősorban a többi mudzsahedín kárára elkövetett akcióiról volt hírhedt, a győzelem után azonnal szembefordult a hatalmat megragadó tádzsik-üzbég koalícióval és lövetni kezdte a felszabadult fővárost, Kabult. Pakisztán 1994-ben megvonta tőle a támogatást, ezért korábbi ellenfeleivel szövetkezett az ISI új kedvence, a talibán ellen. Az Egyesült Államok 2001. szeptember 11. után terroristának minősítette, a Tartós Szabadság hadművelet során egy robotrepülőről indított rakétával megkísérelte meggyilkolni.
Husszein, Szaddám (1937–2006) 1979–2003 Irak diktátora. Az Egyesült Államok az 1980–88-as Irak-iráni háborúban aktuálpolitikai érdekekből támogatta – ahogy amúgy Iránt is, a cél a térségbeli stratégiai egyensúly fenntartása volt –, majd 1991-ben, Kuvait 1990-es iraki lerohanása után háborút indított ellene, de Kuvait felszabadítása után iraki területre már nem lépett be, hatalmát nem döntötte meg. A következő évtizedben Irak folyamatos elszigeteltségben élt. ~ nem kereste a megbékélést, mi több, saját lakosságával, a nemzetközi közvéleménnyel és az amerikai hírszerző szervezetekkel is elhitette, hogy tömegpusztító fegyverek beszerzésén dolgozik, ezzel kiprovokálta az Egyesült Államok 2003-as invázióját. Az invázió után egy évig bujkált, elfogása után két és fél évvel az új iraki rezsim kivégezte.
Jones, Jim (1943–) Az Egyesült Államok tengerészgyalogságának 32. főparancsnoka, a NATO európai erőinek főparancsnoka, Barack Obama megválasztott elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója. Jones Afganisztán esetén a katonai megoldást támogatja, akár kétszázezres csapaterősítést is elképzelhetőnek tart a talibán és az al-Kaida végső legyőzése érdekében.
Kasi, Mir Amal (1964–2002) Beludzs származású mudzsahedín, 1993. január 25-én támadást intézett a CIA virginiai, langley-i központjának bejáratánál. Géppisztollyal két CIA-ügynököt is agyonlőtt, hármat megsebesített. A támadás után négy évig Afganisztán beludzsok lakta területein bujkált, ahol népe védelmét élvezte, mígnem a CIA egy afgánokból toborzott kommandója be nem azonosította. 1997-ben a beludzs törzsi vezetők úgy döntöttek, kiadják az amerikaiaknak. Elfogása után, útban az Egyesült Államokba részletes beismerő vallomást tett. 1998. február 4-én halálra ítélték, 2002. november 14-én méreginjekcióval ki is végezték.
Karzai, Hamid (1957–) Pastu törzsi politikus, 2001. december 22. óta Afganisztán elnöke. ~ családja Zahir sah, az utolsó afgán király támogatója volt. A durrani Karzai kezdetben a talibán támogatója volt, később szembefordult a mozgalommal és a tálibellenes pastuk vezére lett. 2001-ben az amerikaiak azért választották őt az ország új elnökének, mert a legnagyobb népcsoport tagja. Pakisztán ennek ellenére gyanakvással figyeli, mivel 1979-83 között Indiában tanult, és az inkább Indiához húzó kisebbségi népcsoportokkal lépett koalícióra.
Maszúd, Ahmed (1953–2001) A tádzsikok legendás parancsnoka, a szovjetek elleni háború legsikeresebb mudzsahedín parancsnoka. A tádzsikok uralják Afganisztán északi vidékét, a Kabult a szovjet-orosz hátországgal összekötő útvonalakat, így Maszúd kulcsfontosságú parancsnok volt a szovjetellenes háborúban. Mégis kevés támogatást kapott, mivel Pakisztán gyanakodva szemlélte tevékenységét, hiszen tádzsikként a Pakisztánnal szövetséges pastuk ellenfelének számított, ráadásul India támogatta. A mudzsahedínek győzelme után az ország hadügy-, majd belügyminisztere, később a tálibellenes Északi Szövetség alapítója. 2001. szeptember 9-én, két nappal a New York-i és washingtoni terrortámadások előtt az al-Kaida gyilkos merényletet követett el ellene.
Mohamed, Abdullah (~570–632) Proféta, az iszlám vallás alapítója.
Musarraf, Pervez (1943–) Pandzsábi származású pakisztáni tábornok, 2001–2008 Pakisztán elnöke. 1999-ben katonai puccsal jutott hatalomra. A kezdetben a talibán támogatója, de a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat követően az Egyesült Államok oldalán harcolt a tálibok megdöntéséért. Igaz, csak fél szívvel, hiszen országa stratégiai érdekeit leginkább a talibán szolgálta ki Afganisztánban. 2006-ban békét is kötött az országa nyugati részén aktív talibánnal, gyakorlatilag önrendelkezést biztosítva a FATA lakóinak. 2008-ban lemondott az elnökségről, mert az év eleji választásokon diadalmas civil pártok kormánykoalíciója vádemeléssel fenyegette.
Nadzsibullah, Mohammad (1947–1996) Afganisztán negyedik, utolsó kommunista elnöke. ~ pastu létére az afgán kommunisták parcsam frakciójához tartozott. 1986-ban moszkvai utasításra váltotta Afganisztán élén elődjét. A szovjetek 1989-es kivonulása után, Moszkva anyagi támogatásával a Szovjetunió összeomlásáig sikerrel harcolt a mudzsahedínek ellen, ám kormánya szponzor híján hamar összeomlott. 1996-ban a Kabult elfoglaló tálibok kiherélték és nyilvánosan felakasztották.
Obama, Barack (1961–) Amerikai demokrata politikus, 2009. január 20-tól az Egyesült Államok 44. elnöke. Obama az első afrikai származású amerikai elnök. Bár kampányában, az iraki háborút kezdettől ellenző politikusként jelentős szerepet szánt a pacifista baloldalnak, Afganisztán ügyében sokkal harciasabb álláspontot képviselt. A kampány során és győzelme után is ígéretet tett az Afganisztánban állomásozó amerikai csapatok létszámának növelésére, de beiktatása előtt egy héttel már az afganisztáni szerepvállalás újragondolásáról nyilatkozott.
Omar, Mohamed (1959–) molla, muzulmán hittudós, a talibán vezére, az Afganisztáni Iszlám Emirség de facto elnöke.
O'Rourke, P. J. amerikai konzervatív humorista, újságíró.
Oszama bin Laden (1957–) szaúdi terroristavezér, az al-Kaida elsőszámú vezetője, a Nyugat elsőszámú közellensége.
Rubin, Barnett R. Amerikai politológus, Afganisztán-szakértő. Eddig nyolc kötetet publikált a témában, Barack Obama megválasztott elnök egyik legfőbb Afganisztán-szakértője.
Wilson, Charles (1933–) 1973-1986 Texas 2. körzetének demokrata képviselője, a Képviselőház nagyhatalmú Védelmi Költségvetési Bizottságának (dac) tagja. Egyszemélyben több százmillió dollárnyi támogatást harcolt ki az afganisztáni mudzsahedínek támogatására.
Zavahiri, Ajman az- (1951–) Egyiptomi sebész, az Iszlám Dzsihád szélsőséges csoport vezetője, az al-Kaida második számú vezetője.
Zia ul-Hak (1924–1988) 1977-88 között Pakisztán katonai diktátora. Fundamentalista muzulmánként a kezdettől támogatta az afgán mudzsahedínek szovjetellenes dzsihádját. Titkosszolgálata, az ISI a mudzsahedínek között is a szélsőséges fundamentalistákat preferálta. A CIA-val együttműködve nyújtott támogatást a harcokhoz, az amerikaiak és a szaúdiak pénzét és fegyvereit saját titkosszolgálata osztotta szét politikai céljainak megfelelően.

FORRÁSIRODALOM:

Beaumont, Peter & All: The Rout of the Taliban, Part I-II.; The Observer, November 18, 2001.
Cole, Steve: Ghost Wars - The Secret History of the CIA, Afghanistan, and bin Laden, from the Soviet Invasion to September 10, 2001; Penguin Books, 2004.
Crile, George: Charlie Wilson's War; Atlantic Books, 2003.
DeYoung, Karen: Obama to Explore New Approach in Afghanistan War; The Washington Post, November 11, 2008.
Dreyfuss, Robert: Obama's Afghan Dilemma; The Nation, December 22, 2008.
Friedman, George: America's Secret War - Inside the Worldwide Struggle Between the United States and It's Enemies; Random House, 2004.
Glatzer, Brent: The Pashtun Tribal System; in G. Pfeffer, D. K. Behera (eds): Concept of Tribal Society (Contemporary Society: Tribals Studies, Vol 5), chapter 10, pp 265-282; Concept Publishers, 2002.
ICOS: Struggel for Kabul: The Taliban Advance; Intenational Council on Security and Development (ICOS), 2008.
Khalilzad, Zalmay - Byman, Daniel:Afghanistan: The Consolidation of a Rogue State; The Washington Quarterly, Winter 2000.
McMahon, Robert: Kabul Lacks Capacity to Govern; interview with Jawad, Said; Council on Foreign Relations, February 28, 2007.
O'Rourke, P. J.: Give War a Chance - Eyewitness Acount of Mankind's Struggle Against Tyranny, Injustice and Alcohol-free Beer; Groove-Atlantic, 1992.
O'Rourke, P. J.: Parliament of Whores - A Lone Humorist Attempts to Explain the Entire U.S. Government; Atlantic Books, 1991.
O'Rourke, P. J.: Peace Kills - America's Fun New Imperialism; Groove-Atlantic, 2004.
Roggio, Bill - Gannon, Kathy: Is Pakistan Doing All It Should to Secure Its Afghan Border - an Online Debate; Council on Foreign Relations, March 2, 2007.
Rubin, Barnett R. - Rashid, Ahmed: From Great Game to Grand Bargain; Foreign Affairs, November/December 2008.
Rubin, Barnett R.: Saving Afghanistan; Foreign Affairs, January/February 2007.

Wikipedia.org:

Afganisztán
Afganisztán - szovjet háború
Afganisztáni polgárháború 1989-92
Afganisztáni polgárháború 1992-96
Afganisztáni polgárháború 1996-2001
Afganisztáni háború 2001-
Beludzs
Buzkasi
Durand-vonal
Északi Szövetség
Pakisztán
Pakisztáni-indiai háború 1947
Pakisztáni-indiai háború 1965
Pakisztáni-indiai háború 1971
Pakisztáni-indiai háború 1999
Pastu
Pastunvali
Talibán