Nem látszik az afgán háború vége
További Külföld cikkek
- Amerikában szorgalmazzák, hogy a marihuánafogyasztás kevésbé súlyos bűncselekmény legyen
- 63 embert vettek őrizetbe Tbilisziben egy tüntetésen
- Börtönbüntetésre ítélték a Binance kriptocég vezérigazgatóját
- Benjamin Netanjahu: A háború a tűzszünet ellenére sem áll le
- Megdöbbentő felvételek, több mint ezer embert tartóztattak le az amerikai palesztinbarát diáktüntetések miatt
Az afganisztáni rendezéshez vezető úton a konfliktus nagyon komplex hátterét és környezetét hangsúlyozta Michael Semple Afganisztán-szakértő a CEU-n tartott előadásában. A jelenlegi sokrétű helyzet az ország elmúlt évtizedeiben, sőt, adott esetben akár évszázadokra visszamenőleg gyökerezik.
Barack Obama amerikai elnök az iraki háború eddigi szakaszát augusztus 31-én hivatalosan lezáró beszédében is emlékeztetett rá, hogy 2011 nyarán mindenképpen megkezdik a kivonulást Afganisztánból, azonban a csapatkivonás mértékét az akkori körülményekhez kötötte. Egyelőre nem látszik, hogy milyen viszonyok maradhatnának az országban az Egyesült Államok leghosszabb háborújának lezárása után.
A mostani konfliktus sok afgán számára a szovjet invázió, majd az azt követő események közvetlen folytatásának is tekinthető, egyben ráépül az afgán társadalom korábban megoldatlan problémáira, amelyek csak felerősödtek a katonai akciók közepette. A háttérben éppúgy ott van az északi és déli országrész közötti ellentét, mint a város-falu megosztottsága. Míg előbbiek inkább a kormányerőkhöz húznak, addig a kisebb településeken erősebb lehet a tálibok befolyása.
A szembenálló feleket is csak több szinten lehet meghatározni. Egyrészt az Egyesült Államok, a NATO és az afgán kormányerők harcolnak a tálibok és a velük nem összekeverendő al-Kaida ellen, a rivális pastu törzsek a másik csoporthoz tartozó Hamid Karzai elnök kormánya ellen, de a pastukon belül akár évszázadokra visszamenőleg is súlyos ellentétek feszülhetnek a ghilzai és a durrani törzsi szövetségek között. A helyzetet már csak bonyolítja, hogy Pakisztán és India viszálya is megbújik a színfalak mögött.
Az elmúlt években megint az ország egyre több területén megerősödő tálibok sem feltétlenül egységesen gondolkoznak a jövőről. Akár egyes parancsnokok véleménye is eltérhet, hogy még háborúpártiak, vagy már belefáradtak a harcokba, amelyekkel lényegében a saját otthonukat is pusztítják. Nyíltan csak a külföldi csapatok távozása után lennének hajlandóak valamilyen megegyezésre, de a háttérben adott esetben több tálib vezető is tárgyalna.
Az afgán kormány sokat hangoztatja, hogy a helyi alkukat és az átfogóbb megegyezést is propagálja, azonban tényleges tettek csak kevéssé társulnak a bejelentésekhez. A helyi alkuk keretében a társadalomba visszaintegrált tálibok egyfajta amnesztiát kapnak, azonban a legtöbb fegyveres azért utasítja el gondolkodás nélkül ezt a megoldást, mert megadásnak fogná fel, miközben a konfliktus jelen állása alapján nehezen lehetne kijelenteni, hogy a tálibok vesztésre állnának.
Ehhez képest az átfogó megegyezés egy széleskörű kompromisszumot jelentene, amely mindkét fél számára előnyökkel járhatna, és akár az intézményrendszert is érinthetné. Bár az amerikaiak alapvetően a COIN (felkelésellenes) stratégiát követték, de a háttérben már folynak egyeztetések egy esetleges átfogó megegyezésről is.