Burkás asszonyok előzik a svéd járókeretest

„Rémálomszerű forgatókönyv elevenedett meg” – kommentálta az Aftonbladet svéd lap a vasárnapi parlamenti választások eredményét. Először jutott be szélsőjobboldali párt a svéd parlamentbe, miközben az eddig kormányzó jobbközép koalíció elvesztette abszolút többségét, ezért a szélsőségesek rögtön királycsináló szerepben is találták magukat.

A végleges adatok szerint Fredrik Reinfeldt miniszterelnök négypárti jobbközép szövetsége összesen 49,2 százalékot ért el. A külföldön leadott szavazatok összeszámolásával végül 173 képviselőt küldhet a 349 fős törvényhozásba, azaz két mandátuma hiányzik az abszolút többséghez. A XX. század nagy részében az országot vezető szociáldemokraták történelmi vereséget szenvedtek: szövetségeseikkel együtt 43,7 százalékot és 157 képviselői helyet szereztek.

Ugyan mindkét politikai szövetség kizárta a koalíció lehetőségét az 5,7 százalékon végző, húsz képviselővel a parlamentbe jutó Svéd Demokratákkal, a médiában eddig mellőzött párt még kormányon kívül is tartósan megvetheti a lábát a svéd politikában.

A bevándorlást helyezték a középpontba

A sokak által a liberalizmus és a tolerancia egyik bástyájának tartott Svédországban a Svéd Demokratákhoz hasonló nyíltan bevándorlás ellenes és populista pártnak eddig esélye sem volt bekerülni a törvényhozásba, most azonban számos tényező következtében magasan átlépték a parlamentbe jutáshoz szükséges négyszázalékos küszöböt.

A párt még neonáci ideológiák mentén szerveződött 1988-ban, később retorikájukból fokozatosan elhagytak a túlságosan radikálisnak tartott elemeket. A 2005 óta a párt élén álló, 31 éves Jimmie Åkesson vezetésével a válságban több európai országban is előtérbe kerülő bevándorlásellenesség mellett elsősorban a tömegeket is megszólító populista szólamokra koncentráltak. A jófiús kinézetű Åkesson már tizenöt évesen belépett a párt ifjúsági szervezetébe. Leginkább az EU bírálata és a – később a vezetése alatt a legfontosabb témává tett – bevándorlóellenesség vonzották.

A következő évben sikerült majdnem három százalékot elérniük a választásokon, az újragondolt retorikával elsősorban a dél-svédországi iparvárosokban szereztek szavazókat. Itt van a legtöbb bevándorló, itt már négy éve is az országos átlaguknál majdnem tízszer jobb eredményt értek el.

Burka kontra járókeret

Åkesson szerint kilencven százalékkal kellene csökkenteni a bevándorlók arányát. A pártelnök a muzulmán népesség növekedését a II. világháború óta a legsúlyosabb külső fenyegetésnek nevezte. Az integráció helyett az asszimilációra helyeznék a hangsúlyt, és szigorítanának az állampolgárság elnyerésének követelményein.

A bűnözőkre kiszabott büntetéseket általában is szigorítanák, a súlyos bűncselekményeket elkövető külföldieket azonnal kitoloncolnák. A  Svéd Demokraták az idősek ügyét állítják szembe a bevándorlással, ahogy az nagy felzúdulást keltett kampányfilmjükben is tükröződött. A félperces spotban burkás nők egy csoportja előz meg babakocsival egy járókeretes nyugdíjast a jóléti ellátásokat osztó államkassza felé menet. „A politika a prioritásokról szól. Most választhatsz. A bevándorlás vészfékét húzd meg, és ne a nyugdíjakét!”

A hirdetést csak egyetlen kereskedelmi tévében adták le, Svédországban ugyanis nincs egyértelmű szabályozás arról, hogy mindegyik pártnak nyilvánosságot kellene biztosítani. A média lényegében bojkottálta a kampányban a Svéd Demokratákat, és a többi párt vezetői sem voltak hajlandók nyilvánosan vitázni Jimmie Åkessonnal.

Elszigetelésük azonban több társadalmi rétegnél visszaütött, támogatóik eltökéltebbek lettek, a párt pedig önmagát áldozatként beállítva cenzúrát és középkori inkvizíciót emlegetett. A választás előtti éjszaka még a honlapjuk meghackelését is felhasználták a kampányban.

Véget ért a szociáldemokraták dominanciája

A Svéd Demokraták elemzők szerint a gazdasági válságban több európai országban is felerősödő bevándorlásellenesség mellett a svéd politika átrendeződését kihasználva tudtak bekerülni a parlamentbe. Az elmúlt nyolcvan év nagy részében a szociáldemokraták álltak az ország élén, most vasárnap azonban már másodszor nyerte meg a jobboldal  a választásokat, és ezzel több svéd lap szerint is véget ért egy korszak.

Az elmúlt években felborult a szokásos politikai berendezkedés Svédországban, már nem egyértelmű, melyik pártnak mi az alapvető bázisa. Több európai országhoz hasonlóan felerősödött a bevándorlásellenesség. Egyre több svéd politikus ismeri el, hogy az elmúlt években túl keveset tettek a bevándorlók beilleszkedéséért, és így felelősek a szélsőjobboldali párt megerősödéséért.

A baloldali koalícióban kampányoló szociáldemokraták a legrosszabb eredményüket érték el 1914 óta, és ugyan a legnagyobb párt maradtak, de már csak alig egy százalékkal előzik meg Fredrick Reinfeldt miniszterelnök Mérsékelt Pártját. Nyolc éve még tizenöt százalék volt a különbség.

Nincs könnyű helyzetben az újrázó koalíció

A korábbi évtizedekben a szociáldemokratákat a gazdasági jóléttel kapcsolták össze, mivel mindig a jobbközép kormányok alatt került válságba az ország. A 2008-as gazdasági válság sem kedvezett Reinfeldt kabinetjének, azonban Svédország az egyik legerősebb felzárkózást vitte véghez Európában: az előrejelzések GDP-növekedést mutatnak, a költségvetés egyensúlya sem okoz majd problémát.

Az abszolút többséghez hiányzó három képviselő miatt azonban Reinfeldt négypárti koalíciója így is komoly bajba került, rossz esetben akár az előrehozott választás kiírása sem zárható ki. A miniszterelnök már jelezte, hogy semmiképpen sem alkuszik a Svéd Demokratákkal, állítólag még egy kisebbségi kormányba is inkább belemennének, mint hogy a dán példát kövessék, ahol teret engedtek Pia Kjærsgaard szélsőjobboldali Dán Néppártjának.

Reinfeldt a szélsőjobboldal helyett a baloldali szövetséggel egy platformon kampányoló Zöld Pártot próbálja bevonni a kormányba, de ők első körben elutasították együttműködési javaslatát. A zöldek szerint választóik arcul csapása lenne, ha engednének. A Reuters szerint viszont egyik vezetőjük jelezte, hogy ha már tényleg minden más megoldást végigpróbáltak, és a totális káosz vagy a stabil kormánytöbbség között kell választani, akkor esetleg leülnek tárgyalni a miniszterelnökkel.