Sokkal drágább a biztonságos iszaptárolás

Az amerikai AP hírügynökség a magyarországi vörösiszap-katasztrófa nyomán utánajárt annak, hogy az Egyesült Államokban is előfordulhatna-e ilyen jellegű ipari baleset, és arra jutottak, hogy ez szinte kizárható. Csak két államban, Texasban és Louisianában vannak a magyarországihoz hasonló timföldgyárak, összesen három. Az Egyesült Államok nem túl jelentős timföldgyártó, 35. a világrangsorban, évi egymillió tonnás termeléssel.

Stephen Gardner, a washingtoni székhelyű alumíniumipari egyesület szóvivője az AP-nek azt mondta, amikor meglátták a magyarországi áradásról készült képeket, először nem is értették, mi történt, mert az Egyesült Államokban jobban kiszárítják az üledéket tárolás előtt.

Nyirkos, de nem sárszerű

A texasi Gregoryban található Sherwin timföldgyár környezetvédelmi osztályvezetője, Sandra Bailey szerint a vörösiszapot szárazon könnyebb tárolni, és ebben a formában kevésbé veszélyes is. Ebben a gyárban az vörösiszap nyolcvan százaléka szilárd, akár nehéz munkagépekkel is rá lehet menni.

A texasi Point Comfortban a timföldgyárat üzemeltető Alcoa környezetvédelmi igazgatója, Rob Bear azt mondta az AP-nek, hogy a vörösiszapnak nyirkosnak kell lennie, de nem lehet sárszerű. A porrá száradást úgy előzik meg, hogy naponta ellenőrzik a tárolót, és ha túl száraznak találják, vizet permeteznek rá.

Bailey szerint nincs garancia a szivárgások ellen, de naponta ellenőrzik a veszélyes pontokat. A gátakat ezenkívül évente legalább kétszer ellenőrzik az állami és a szövetségi hatóságok is.

Louisianában a Noranda nevű cég a Mississippi partján, Gramercyben üzemeltet timföldgyárat. Ott a vörösiszap-tárolókat úgy méretezték, hogy szélsőséges viszonyok között is megtartsák az anyagot. Kibírták a Katrina hurrikánt 2005-ben és a Gusztávot is 2008-ban.

Az oroszok tavakban tárolják

Oroszországban aligha fordulhatna elő a magyarországi vörösiszap-ömléshez hasonló katasztrófa, nyilatkozta az ITAR-TASZSZ-nak Arkagyij Tyiskov, az orosz tudományos akadémia földrajzi intézetének az igazgatóhelyettese. Szerinte náluk nagyobb a rend az ipari környezetszennyezés kivédése terén, de bármi történjen is, megvannak az ilyen jellegű ökológiai balesetek elleni küzdelem bevált módszerei.

Oroszországban az alumíniumgyártás melléktermékeit nem ipari tározókban, hanem megfelelően felszerelt, gátakkal és speciális védelmi rendszerekkel óvott tavakban tartják, mondta a professzor. Oroszországban létezik az ilyen hulladékok feldolgozásának és hasznosításának a rendszere is.

Szerettük volna megkérdezni a Mal Zrt. vezetését arról, mi a véleményük az Egyesült Államokban alkalmazott száraztárolásos-permetezős technológiáról, felmerült-e korábban, hogy ők is ezt alkalmazzák. Németh Andra, a Mal Zrt. szóvivője azonban azt mondta, hogy szakembereik annyira leterheltek, hogy nem tudnak újságírói kérdésekre válaszolni, kizárólag az általuk kiadott sajtóközlemények útján kommunikálnak.

Modernebb, de drágábba a száraziszap-tárolás

1980-ig világszerte az ajkaival analóg, úgynevezett nedves vörösiszap-tárolást alkalmazták, vagy a keletkezett vörösiszapot a tengerbe helyezték el, esetleg éppenséggel a Mississippi folyó vizébe, mondta el Bánvölgyi György timföldtechnológus, vegyészmérnök. A világ bizonyos helyein, köztük az egyesült államokbeli gyárban ma alkalmazott száraz tárolás a 80-as évek elején kezdett elterjedni, főként olyan helyeken, ahol erős a napsugárzás, viszonylag kevés a csapadék, tehát nagy a szárazság.

Bánvölgyi szerint ez a technológia korszerűbb, környezetbarátabb és biztonságosabb. A kiszáradt vörösiszap porzását a permetezéssel tökéletesen megakadályozni azért nem lehet. „Meg kellene kérdezni a környéken lakó embereket, hogy mi történik, ha van egy erősebb szél.” A timföldtechonológus elmondta, hogy Magyarországon is volt példa a száraz vörösiszap-tárolással analóg techonológiára, a mosonmagyaróvári timföldgyárban – amíg működött – ilyen megoldást alkalmaztak. Szerinte elképzelhető, hogy belátható idő múlva Ajkán is bevezetnek egy, a száraztárolással analóg módszert.

Az Egyesült Államokban használt technológia jóval kevésbé számít elterjedtnek a világon, mint a Magyarországon alkalmazott módszer, mondta el Kékesi Tamás professzor, a Miskolci Egyetem Műszaki Anyagtudományi Karának dékánhelyettese. Szerinte ennek az az oka, hogy bár ez a technológia biztonságosabb, jóval drágább, komplikáltabb és nehezebben valósítható meg. A professzor úgy tudja, hogy Ajkán tőkehiány miatt föl sem merült, hogy ezt alkalmazzák, a Mal Zrt. vezetése pedig a fejlesztéseknél a termékszerkezet modernizálásába fektetett pénzt, és nem abba, hogy új formáját tárolási technológiát vezessenek be.