Szabadságot vett ki, hogy megölje őket

"Mindig párbeszédre törekedtünk a eltévelyedett fiatalokkal, akik az erdőkben bujkálnak. De azokat, akik olyan terrorakciókat követnek el, amelyek semmi hasznot nem hoznak a muzulmánoknak és a köztársaságnak, meg kell semmisítenünk." Ezt Ramzan Kadirov csecsen elnök nyilatkozta kedden a Russia Today tv-csatornának. A 34 éves politikussal – ez eufemizmus, foglalkozását pontosan meghatározni nem egyszerű – készült beszélgetést azelőtt rögzíthették, hogy kedd reggel néhány fegyveres megtámadta a csecsen parlament épületét.

Támadás a parlament ellen

Az akció során két kormányőr és egy civil életét vesztette, tucatnyian megsebesültek. Az elnök még a történéseket megelőzően mondhatta a tv-nek a következőket: "Mindenkinek azt kell kapnia, amit megérdemel, ezek más nyelven nem értenek. Rengeteg embert megöltek, számukra semmi sem szent. De már csak ötvenen-hatvanan vannak, új emberek nem tűnnek fel közöttük, a nép nem támogatja őket."

A parlament elleni támadás, illetve az elnök szülőfaluja, Centoroj elleni augusztusi akció nem azt mutatja, hogy Kadirov indokoltan magabiztos. Tény, hogy Csecsenföld és ezen belül Groznij, a főváros alaposan megváltozott az elmúlt néhány évben, ám a nyugalom viszonylagos. És persze tény az is, hogy ez a törékeny nyugalom is mindenekelőtt az elnök minimum határozottnak titulálható politikájával magyarázható.

Megfelelő ember a megfelelő helyen

Az orosz elnökök-kormányok a 90-es évek eleje, az első konfliktusok óta igyekeztek megtalálni az embert, aki képes konszolidálni Csecsenföldet. Végül megtalálták, és a jelek szerint egyelőre elégedett vele mindenki, Vlagyimir Putyintól Dmitrij Medvegyevig. Végül is az történt, hogy Kadirov és hívei lemondtak a köztársaság függetlenségéről annak érdekében, hogy nem csekély függetlenséget élvezhessenek továbbra is.

Azt senki sem feltételezi, hogy a Csecsen Köztársaságban nyugati típusú demokráciát építenek, ennek a látszatát sem kívánja fenntartani a vezetés. Világos ez már a parlament összetételéből is: a 41 képviselői helyből 37 az Egységes Oroszországé; Kadirov mellesleg a legfelsőbb tanács tagja a pártban. Igaz, szőrmentén néha szóba kerülnek az emberi jogok – az elnök a minap maga hívta fel a figyelmet arra, hogy ideje szakítani a menyasszonyrablás ősi tradíciójával –, ám annak, hogy ilyesmit általánosan érvényesítsenek, nem jött el az ideje. Csecsenföldön amúgy sincsenek demokraták, kommunisták sem voltak, a csecseneket a sztálini időkben sem bírták tisztességesen betagolni a Szovjetunióba, akkor sem a párttitkárok, inkább a nemzetségek, a tejpek irányítottak.

Az első (1994–1996) és a második (1999–2009) csecsen háború termelte ki azokat a figurákat, akik képesek vezetni, és a harcok közben derült ki az is, hogy ebben a térségben uralkodóra van szükség. Csecsenföldön királydrámák zajlanak. Ha valakinek nem sikerül megszilárdítania a hatalmát, nem vigyáz magára, nem veszi észre, netán nem érti meg, hogy vannak nála erősebbek is, elveszett.

Így halt meg Dzsohar Dudajev, az első csecsen elnök 1996-ban, Aszlan Maszhadov, az 1996-os békekötő 2005-ben, Samil Baszajev, a véres kezű lázadó 2006-ban, Ahmad Kadirov, a jelenlegi elnök apja 2004-ben. És így halhattak meg a Jamadajev testvérek is, akik előbb Csecsenföld, majd Oroszország hősei lettek, és igen karizmatikusak voltak.

"Azért vettem ki szabadságot, hogy személyesen vehessek részt a banditák ellen indított különleges akciókban" – nyilatkozta Kadirov 2009 szeptemberében, mielőtt a hegyekbe indult. A kijelentés önmagában elég ahhoz – asszociációs készségre sincs szükség –, hogy a nyugati lapok és a jogvédők összefüggéseket sejtsenek az elnök és az utóbbi években vélt vagy valós riválisai ellen elkövetett merényletek között. Ilyeneket persze soha nem tárnak fel: hétfőn ítélték 20, 15 és 14 évre az Egységes Oroszország párt korábbi csecsenföldi vezetője, az imént említett Ruszlan Jamadajev gyilkosait. Az egykori erős embert 2008 szeptemberében Moszkvában, testvérét, Szulimot 2009 tavaszán Dubajban ölték meg. A gyilkosságok megrendelői után alig nyomoznak.

Élete és munkássága

De ki is ez a Ramzan Kadirov, akit lapunk 2006 márciusában, miniszterelnökké emelkedésekor halálosztónak nevezett? 1976-ban született Centorojban, az első háborúban tinédzserként vett részt a lázadók oldalán, egy fotón pelyhedző állú nagykamaszként látható Samil Baszajev oldalán. 1996 és 2000 között a ranglétrán egyre emelkedő apja – csecsen muftiként Ahmad-Hadzsi Kadirov hirdetett dzsihádot az oroszok ellen – mellett testőrködött, ezekben az években tanulhatott bele a politikába. A család 1999-ben átállt az oroszokhoz, a félhivatalos indok szerint nem értettek egyet a vahhábizmus térnyerésével a Kaukázusban.

Apját 2003-ban Csecsenföld elnökévé választották, Ramzan a biztonsági szolgálat vezetője lett. Ahmad 2004. május 9-ei meggyilkolása után miniszterelnök-helyettessé lépett elő, személyesen tett ígéretet a merénylettel gyanúsított Samil Baszajev likvidálására. Csecsen részről kérvényezték Vlagyimir Putyin orosz államfőnél, hogy 30 év alatti kora ellenére indulhasson az elnökválasztáson, de a jogszabályokat nem módosították. 2006 márciusában miniszterelnökké nevezték ki, 2007 áprilisa óta ő a köztársaság harmadik elnöke. Az első kettőt megölték, Ramzan ellen féltucatnyi sikertelen merényletet követtek el eddig. Idén augusztusban levélben kérte titulusának korrigálását, mondván, egy egységes köztársaságnak – Oroszországnak – csak egy elnöke lehet.

Ramzan Kadirov eltökélt putyinista – úgy is, hogy az orosz államfőt most Dmitrij Medvegyevnek hívják –, és bár egyes értékelések szerint menet közben mentora fejére nőtt, ennek nem sok konkrét jele van. Ezzel szemben két héttel ezelőtt a Ramzan nevezetű csecsenföldi ifjúsági mozgalom az Egységes Oroszország párt ifjúsági szervezetével karöltve hazafias klubot alapított Putyin néven. "A célok egybeesnek Vlagyimir Vlagyimirovics céljaival. Az a feladatunk, hogy támogassuk kezdeményezéseit" – nyilatkozták a szervezők. Az már csak hab a tortán, hogy Groznij főváros legfontosabb sugárútját is Putyinról nevezték el.

Épül-szépül

Kadirov színre lépése és bebetonozódása óta komoly fejlesztések mentek végbe a köztársaságban, főként a fővárosban. Ez orosz érdek is, így nemcsak a saját olajbevételek, a folyamatosan érkező központi források is Kadirovot segítik. Minden vonalon zajlik az építkezés, átadták a monumentális Csecsenföld Szíve mecsetet, épül a Groznij City kerület 45 emeletes felhőkarcolókkal – egy nem egészen 300 ezer lakosú városban –, utcák, terek újulnak meg, a gyárakban újraindult a termelés.

A GDP 2006-ban 11,9, 2007-ben 26,4, 2007-ben 10,5 százalékkal nőtt, a munkanélküliség felére csökkent, igaz, még mindig 30 százalék fölött van. A köztársaság fő bevételi forrása az olaj, 1200 kútból még csak mintegy 200 működik, de olajfinomító építését tervezik Groznijban. 2008-ban átadták az orosz Premjer Liga-résztvevő Tyerek futballcsapat modern stadionját is, 2009 márciusa óta Groznijban fogadhatják ellenfeleiket, vasárnap a CSZKA-tól kaptak ki 3-0-ra, de tartják magukat a középmezőnyben. Az idén nem fognak kiesni, mint 2005-ben.

Minden, a keddihez hasonló akció megtörheti a fejlődést. Kadirov az elbizonytalanodás látszatát sem engedheti meg magának, nem véletlen, hogy mindig mindenütt ott van, a parlament elleni támadás leverését is személyesen irányította. Utána pedig haladéktalanul megvádolta Ahmed Zakajevet, az úgynevezett emigráns csecsen kormány Londonban élő elnökét az akció megszervezésével, aki természetesen mindent tagadott.

Gakajev színre lép

Zakajev valószínűleg igazat mondott. A cikkünk elején idézett állítás a fegyveres ellenállók számának radikális apadásáról nem is enyhe túlzás. Mert bár Kadirovnak ellenfelei zömétől már nem kell tartania, még vannak, akik veszélyesek rá. Nem is annyira Ahmed Zakajev – akit ezen a héten is elítélt távollétében a Moszkvai Városi Bíróság – , mint azok a régi harctéri parancsnokok, aki ott bujkálnak a hegyekben.

A kulcsfigura az aktuális értelmezések szerint a 40 éves Huszein Gakajev, akit az elmúlt hetekben választottak az úgynevezett Kaukázusi Emirátus első emberévé hívei, ezzel az eddigi emír Doku Umarovnak bealkonyult. Gakajev sokáig Umarov oldalán harcolt, de parancsnoka szeptemberben megfosztotta rangjától és funkcióitól. Rosszul tette, a palotaforradalomban Gakajev kerekedett felül. Az orosz lapokban nyilatkozó, illetve elemzéseket publikáló szakértők úgy vélik: mind a Centoroj, mind a parlament elleni akciók mögött ő állhat.

A Nyezaviszimaja Gazeta a keddi akcióban erődemonstrációt lát – olvasható az MTI szerdai szemléjében –: a szélsőségesek azt bizonyították be, hogy Groznij szívében is képesek akcióra, a Rasid Nurgalijev orosz belügyminiszter jelenléte miatt megerősített biztonsági intézkedések közepette is. A lap idézte Alekszej Malasenkót, a moszkvai Carnegie Központ szakértőjét, aki szerint kiderült: vannak hibái a Kadirov által a stabilitás biztosítására alkalmazott erőszak-politikának, amely eddig oly sikeresnek tűnt. Felmerül az a kérdés is, helyes volt-e kivonni Csecsenföldről a szövetségi erőket, ha ilyen események történhetnek. Malasenko szerint ezt a kérdést most fel is fogják tenni Kadirovnak.

Huszein Gakajev azon fegyveresek egyike volt, akit Kadirov név szerint említett fentebb citált nyilatkozatában tavaly szeptemberben, amikor a hegyekbe indult "banditákra vadászni". A parancsnok likvidálása ez ideig sem jött össze. Úgy tűnik, minden még Kadirovnak sem sikerülhet.