Bulvárosodnak az amerikai diplomaták

Az elemzők eddig a gyakran irodalmi szintet is megütő stílust és leírásokat emlegették a Wikileaksen kiszivárogtatott amerikai diplomáciai jelentéseket olvasva. A Foreign Policy újságírója azonban arra is rámutat: a diplomaták a bulvársajtó eszközeit is felhasználták. A gyakran egyébként valóban mély és szakértő jelentések címei olyan rövidek, meglepők és figyelemfelkeltők, mintha egy eladott példányszámokért harcoló bulvárlapszerkesztő dolgozott volna a diplomaták mellett.

A cél persze hasonló, igaz, nem a vásárlók, hanem az elfoglalt washingtoni külügyi szakemberek figyelmét kell egy pillanat alatt megragadni.

A bűnös macska

A Türkmenisztán: Macska az elnöki biztonsági botrányban című jelentést nyilván lehetetlen figyelmen kívül hagyni, így az olvasó megtudhatja, hogy egy katonai vezető állásába került, amikor egy macska rohant át az elnöki konvoj előtt. Amikor pedig az útlezárást figyelmen kívül hagyva egy motoros hajtott véletlen a menet elé, elbocsátási hullám söpört végig a testületen. A motorost pedig “kékre-zöldre verték” és 25 év börtönre ítélték gyilkossági kísérlet vádjával.

Az izgalmas címeket gyakran komoly tartalom követi. A Jogállam: Rúzs a politikai disznón című jelentés arról számol be, hogy miként próbálták az orosz állami vezetők elérni a Price Waterhouse Coopers könyvvizsgáló cégnél, hogy javítsák át a Gazprom orosz olajvállalatról írt korábbi jelentésüket. A cég ugyanis igen pozitív elemzést bocsátott ki azokról az időkről, amikor még Hodorkovszkij vezette a céget. A cégvezető azóta koholt vádak miatt börtönben ül, a céget átvette az orosz állam.

A jelentés szomorúan számol be arról, hogy ez az egész orosz gazdaságot és politikát meghatározó és jellemző ügy mennyire nem érdekli a közvéleményt, az esettel a nyugati újságolvasókon kívül csak egy szűk csoport foglalkozik.

Egy másik Izrael

Az Israel: Ígéret földje a szervezett bűnözés számára című értekezés azért különösen érdekes, mert a felvázolt kép messze van az amerikai diplomácia hivatalos vélekedésétől. A 2008-as irat szerint az izraeli bűnszervezetek már kiléptek a nemzetközi színtérre is, így a szerző azt javasolja hazája vezetésének: tegyenek meg mindent, hogy nehogy megvethessék lábukat az USA-ban.

A dokumentum beszámol arról, hogy az egyik legjelentősebb maffiacsalád, az Alperon tagjai szerepeltek egy helyi tévé valóságsójában. A család egyik tagját, Jakob Alperont pedig fényes nappal gyilkolták meg Tel-Avivban. “A média úgy tudja, egy robogó hajtott Alperon autója mellé, és menet közben az ajtóra helyezett egy kifinomultan megszerkesztett robbanószerkezetet, amit egy távirányítóval felrobbantották. A merényletben meghalt a bűnöző és a sofőrje, két járókelő pedig megsebesült.”

Amerikai–argentin kapcsolat: Dr Jeckyll és Mr. Kirchner címmel érkezett jelentés 2007-ben, amely szerint az egykori argentín elnök, Néstor Kirchner skizofréniás módon igyekszik egyszerre megfelelni az amerikai és a kommunista venezuelai elvárásoknak. Az elnök jó hasznát venné az amerikai kapcsolatainak például a terrorizmus elleni harcban, de politikailag ezt mégsem tartja gyümölcsözőnek. Kívülről Chavez barátjának mutatkozik, de jó néhány nyitott kaput hagy Amerika számára, vált komolyabb hangra az amerikai diplomata.

A buja ukrán nő és a lelkiismeretes megkínzott

Nehezen elképzelhető, hogy van olyan, aki nem olvasná el azonnal a Bepillantás Kadhafi excentrikus szokásaiba címmel íródott jelentést. A dokumentum tartalma egyébként nem ábrándítja ki az információra éhes bürokratát. Kadhafiról kiderül, hogy retteg a víz felett repüléstől, nem szívesen lakik magasabban az első emeletnél, és hevesen vonzódik buja, szőke ukrán ápolónőjéhez.

A pokolba, majd vissza: Egykori guantánamói fogoly sokkol Luxemburgban cím road movie-t sejtet, de szomorú történettel szembesíti az izgatott washingtoni kormányhivatalnokot. A 2010-es jelentés egy olyan pakisztáni származású brit állampolgárságú fogolyról számol be, aki miután ártatlanul raboskodott az amerikai szuperbörtönben, alapítványt gründolt Luxemburgban. Célja az volt, hogy befogadó országot találjon a többi szabadon bocsátott számára. Ami egyébként Amerika célja is volt. “Begg a mi munkánkat végzi, és sokat segít nekünk jól felépített prezentációival. Ironikus, hogy négy év börtön és állítólagos kínzások után ugyanazokkal a módszerekkel igyekszik meggyőzni a luxemburgi kormányt, mint mi.“

A Kaukázusi esküvő és a kazah vezetők életstílusa című dolgozatok szerzője már most sztárnak számít. A posztszovjet vezetők és pénzemberek mindennapjait taglaló írásokból megtudjuk: Az önmagát munkamániásnak nevező kazah védelmi miniszter a kemény munkaórák után szeret a homo sovjeticus jól bevált módszere szerint lazítani, azaz ájulatig issza magát.

Kiderül, hogy az elnök nevelt fiának 41. születésnapján Elton John lépett fel. Az egyik milliárdosról a szerző úgy ír: pontosan nem tudni, mire költi el a vagyonát, de az biztos, hogy nem éppen egy kulináris szakértő.

De bepillanthatunk a  miniszterelnök, Karim Maszinov egyik bulis estéjébe: “Társasága hamar kifáradt, csak Maszinov maradt a klubban, egyedül táncolva a színpadon, szomorú megszemélyesítőjeként a dekadens, poszt szovjet nihilizmusnak.”