Paranoiásan keresik az árulókat a szlovákok

Friss magyarországi példákat is tanulmányoztak a szlovák kormánykoalíció pártjai, amikor úgy döntöttek: ha valami nem megy a régi szabályok szerint, akkor hozzunk újat, hátha úgy sikerülni fog.

A szlovák politikai bonyodalmat a főügyészválasztás okozza. Eddig négyszer próbálták megválasztani az ellenzéki Smer által most is jelölt Dobroslav Trnka utódját, de nem sikerült.

Legutoljára kedd délben fulladt botrányba a választás: a koalíciós képviselők obstrukcióhoz folyamodtak és nem dobták be szavazólapjaikat az urnába. Ezzel megakadályozták, hogy a titkos szavazáson átszavazó koalíciós képviselők szavazataival esetleg többséget kaphasson az ellenzék jelöltje.

Múlt hét csütörtökön pedig Trnka 74, a koalíciós jelölt Jozef Čentéš 73 szavazatot kapott. Hat képviselő szavazott át a koalíciós oldalról az ellenzékire, ha még kettő megtette volna, Trnka marad a főügyész. (A 150 képviselőből 76 szavazata kell a sikeres választáshoz.)

A harmadik titkos szavazáson az őrület odáig fokozódott, hogy voltak, akik párban mentek szavazni, egymást ellenőrizték, lefotózták, vagy kihordták szavazólapjukat. Sőt olyan, később elvetett terv is volt, hogy a két jelöltre más színű lapon lehet szavazni, és azokat az urnába dobás előtt be kell mutatni a frakcióvezetőnek.

Hogy lássuk a választás súlyát: a miniszterelnök Iveta Radičová vasárnap (nem először) arról beszélt, lemond posztjáról, ha Trnkát megválasztják.

Belenyúlnak a szabályokba

Trnka újrázásának egyre kevesebb az esélye azok után, hogy a koalíciós képviselők – nem túl sportszerű módon – menet közben módosítanak a játékszabályokon. Az előző miniszterelnök, a Meciarral és Slotával kormányzó Robert Fico erre azt mondta –  van is némi igaza –, hogy minden próbálkozást a titkos szavazás nyilvánossá tételére a törvény megerőszakolásának fognak tekinteni.

A keddi parlamenti ülést ugyanis azzal kezdik, hogy megváltoztatják a törvényeket, és az eddigi titkos szavazások többsége ezentúl nyílt lesz. Ezután nekifutnak negyedszer is a főügyész megválasztásának.

A döntést Richard Sulík, a koalíciós Szabadság és Szolidaritás elnöke így indokolta: „Az embereknek, akik bennünket megválasztottak, joguk van tudni, hogy kiket választunk, és hogyan szavazunk. Számos más szavazás, amikor milliárdokról vagy emberekről döntünk, szintén nyílt.”

Mindez elég szerencsétlen lépés egy olyan koalíciótól, amelyik a többi között éppen a demokratikus jogok csorbítását vetette a 2006–10 között kormányzó Robert Fico szemére.

Ultraliberálisoktól a kereszténydemokratákig

Magyarországtól eltérően itt nagyon messze vannak a kormányzó pártok a kétharmadtól, sőt még a választási győztes sem közülük került ki.

A nyár eleji parlamenti választást nagy fölénnyel az addigi miniszterelnök pártja, a Smer nyerte, de koalíciós partnerek híján (a Szlovák Nemzeti Párt alig jutott be a parlamentbe, a Meciar-féle HZDS pedig kimaradt) nem tudott kormányt alakítani.

Így rendkívül vegyes koalíció vette át a kormányzást, és ez okozza a mostani bajokat is: ennek tagja a miniszterelnököt is adó Szlovák Kereszténydemokrata Unió, az ultraliberális Szabadság és Szolidaritás, a nemzeti ügyekben a Smerhez közel álló Kereszténydemokrata Mozgalom és a jó néhány szlovák képviselőt is a parlamentbe küldő, a magyar–szlovák megbékélést hirdető Híd.

Kik voltak az árulók?

Találgatások eddig is voltak arról, hogy kik lehetnek az átszavazó hatok. Az is felmerült – ezt a lemondással fenyegetőző Radičová miniszterelnök sem zárta ki –, hogy az átszavazó koalíciós képviselőket saját pártja, a vezető szlovák kormánypárt, az SDKÚ soraiban kell keresni. Mint fogalmazott: egyeseknek gondot okozhat, hogy ő a kormányfő.

Tény, hogy sokak szerint a pártelnök és külügyminiszterként kormánytag Mikulás Dzurinda árnyékában nem lehet könnyű dolga Radičovának. Dzurindát Fico buktatta meg, amikor az év elején azzal vádolta, hogy kormányzása idején visszaélt a privatizációval, és svájci bankokon, illetve fiktív cégeken keresztül hatalmas pénzeket mosott tisztára.

Dzurinda nyakig benne van a mostani főügyészválasztási botrányban is, az ellenzéki Smerrel együtt ugyanis azt javasolta, Trnka maradjon a fűügyész. Mielőtt a kormánypártok megegyeztek a közös jelöltben – nem volt könnyű dolguk –, Dzurinda nem értette, miért kell egyáltalán váltani: „Akik a leginkább képmutató módon viselkednek most, azok választották meg a főügyészt. Nem vagyok Trnka ügyvédje, de mutassanak nekem néhány bíráló megjegyzést a koalíciós partnereimtől a múltból.” Igaz, a változtatásról szóló koalíciós döntés után – szavakban mindenképpen – határozottan átállt.

A változást szorgalmazók szerint azért, mert a két nagypárt, az ellenzéki Smer és a kormánypárti SDKÚ is jelentős korrupciós ügyekbe keveredett az elmúlt években, és ezek kivizsgálását éppen Trnka főügyész hátráltatja. A koalíciós Trnka-pártiakat maga Radičová hallgattatta el, amikor először jelentette be lemondási szándékát.

A találgatások tovább folynak. A Sme keddi cikke szerint a Szabadság és Szolidaritás egyik képviselőjének pénzt kínáltak a szavazásért a főügyészválasztáson. Egyik koalíciós vezető sem zárta ki, hogy korrupció és zsarolás állhat a hat átszavazó koalíciós képviselő tette mögött. Van képviselő, aki azt is tudni véli: két társát megzsarolták, négynek pedig pénzt ajánlottak.

A múlt hét csütörtöki főügyészválasztás ügyében korrupció miatt a rendőrség nyomozást rendelt el.

Trnka februárig marad hivatalban, de ötödszörre csak jövő tavasszal választanak új főügyészt, akkor már vélhetően nyílt szavazással. Az interregnum alatt helyettese látja el a főügyészi teendőket.