Hajszálon múlhat Berlusconi bukása

Kedd délelőtt újabb bizalmi szavazás kezdődött az olasz parlament két házában Silvio Berlusconi miniszterelnök ellen. A kormányfő sorsa ezúttal a korábbi hasonló megmérettetésekhez képest várhatóan csupán néhány szavazaton múlik majd, és még a győzelem sem jelent feltétlenül sokáig biztonságot.

A két házban párhuzamosan szavaznak, a 321 fős szenátusban gyorsabban végeztek, ott Berlusconi biztosan kapott többséget, a 630 fős képviselőházban, ahol délután egyre lehet meg az eredmény. Míg az alsóházban ellenzéki indítványra kezdődött a szavazás, a felsőházban a kormány mérettette meg támogatottságát.

A szenátusban biztosra mentek, ott előre tudni lehetett, hogy meglesz Berlusconi többsége, ezért a képviselőház lesz a döntő, ahol viszont teljes a bizonytalanság. Ha a kormányfő valamelyik házban nem szerez többséget, akkor a kormány megbukik, és a politikus még kedden lemondhat Giorgio Napolitano köztársasági elnöknél.

Berlusconi még megkavarhatja a kártyákat, ha részben időhúzásként úgy dönt, hogy a szavazás előtt vagy közben visszalép, ezzel nagyobb mozgásteret hagy pártjának az új kormányalakítási tárgyalásokon, de mégis arra számít, hogy Napolitano egy-két hét tárgyalás után megint őt kéri fel kormányalakításra.

Szeptemberben nem került bajba

Berlusconi legutóbb szeptember végén nézett szembe bizalmi szavazással, akkor azonban még megkapta a kormánykoalícióból kiszakadt Gianfranco Fini házelnök újonnan alakított pártjának szavazatait is.

A kormányfő korábbi szövetségeséhez hű negyvenhárom képviselő augusztus elején drasztikus lépéssel elkülönítette magát a kormánykoalíción belül, amelyet rajtuk kívül Berlusconi Szabadság Népe pártja és Umberto Bossi Északi Ligája alkotott. Finiék azonban jelezték, hogy az egyes törvényjavaslatokat külön megvitatva támogathatják a kormányt.

A formális szakítás mellett folytatódott a személyes küzdelem Berlusconi és Fini között, végül a Fini által létrehozott Jövőt és Szabadságot Olaszországnak november közepéig tartott ki a kormány mellett, november 15-én államtitkáraik és miniszterek hagyták ott a kabinetet.

Nem tudott mit kezdeni a fontos reformokkal

Finiék elzárkózása mellett a gazdasági helyzet sem kedvezett Berlusconinak. "Már ősszel megérett a helyzet a változásra" - mondta Horváth Jenő, a Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetének professzora, az intézet Grotius című folyóiratának főszerkesztője. Szerinte az akkori bizalmatlansági szavazás utáni tehetetlenkedéssel és a Berlusconi személye körül kiújuló vitával Olaszország elvesztegetett három hónapot.

Ugyan számos reform megkezdődött, és nagy nehezen a költségvetést is megszavazta a parlament, de fontos ügyekben nem sikerült előrelépni, miközben továbbra is nagyon magas a munkanélküliség, és az ország nemzetközi tekintélyének is sokat ártott az elhúzódó belpolitikai válság.

Számítani lehet átszavazókra

Fini pártjának 36 képviselője nélkül már szeptemberben is megbukhatott volna a kabinet, mivel a Szabadság Népének és az Északi Ligának együtt csak 296 képviselője van az alsóházban. Elvileg 316 szavazatra lenne szükségük, de számolni kell a tartózkodókkal és az esetleges hiányzókkal is.

Emellett a kormány bukásával járó esetleges belpolitikai káosztól vagy a nekik kedvezőtlen előre hozott választástól tartó kisebb pártok képviselőinek szavazatai is átbillenhetnek, ráadásul hiába állítja Fini, hogy pártja egységesen Berlusconi ellen szavaz, több képviselőjük várhatóan az említett okokból vagy nyilvánvaló szavazatvásárlások miatt mégis támogathatja a kormányfőt. „Lehetnek azonban olyan orvlövészek is, akik látszólag támogatják Berlusconit, aztán mégsem” – mondta Horváth Jenő. A kormányfő mindenesetre kizárással fenyegette meg pártjának azon képviselőit, akik nem állnak ki mellette kedden.

Ha végigmegy a szavazás, és Berlusconi nem lép vissza közben, akkor a teljesen bizonytalan helyzetben várhatóan egy-két szavazat dönt a képviselőházi bizalmatlansági indítványról, ez egyben azt is jelenti, hogy bármelyik oldalnak sikerül többséget szereznie, magabiztos győzelemről nehezen beszélhet majd.

Berlusconi nem lesz könnyű helyzetben

Horváth Jenő több lehetséges forgatókönyvet is említett a szavazás utánra, ha Berlusconi nem lép még kedden délelőtt. Ha Berlusconi nyer, és a szűk többség mellett is új programmal, új miniszterekkel folytatja, akkor is nagyon nehéz dolga lesz, ha nem sikerül újabb szövetségest megnyernie. A bizalmatlansági indítványhoz hasonlóan egy-egy képviselő átszavazására szorulna, ezzel pedig nagyobb reformokat nehezen lehet elfogadni.

Még a legfelsőbb bírósági is nehéz helyzetbe hozhatja a kormányfőt, hiszen döntenek Berlusconi törvényéről, amely megengedi, hogy a kormányfő hivatali ideje alatt mentesüljön a bírósági eljárások alól.

Előrehozott választás vagy átmeneti kormány

Berlusconi és Bossi is jelezte, hogy ha elveszítik valamelyik bizalmi szavazást, akkor előrehozott választásért kardoskodnak majd, ugyanakkor Napolitano köztársasági elnökön múlik, hogy kiírja-e a választásokat, vagy mást bíz meg kormányalakítással. Elméletileg még az is előfordulhat, hogy egy új programmal megint Berlusconi alakíthatja meg az új kabinetet.

Előre hozott választás nélkül az egyik variáció, hogy Berlusconi nélkül, de pártjára épülve feláll egy új jobbközép koalíció, amelyben Fini mellett Pierferdinando Casini Kereszténydemokrata Uniója is részt vehet. Ennek Berlusconi esetleges tiltakozását figyelmen kívül hagyva azért lehetne esélye, mert a legutóbbi felmérések a baloldali ellenzék erősödését mutatták, ezért Finiéknek sem feltétlenül érdekük az előre hozott választás. A két jobbközép párt már korábban is felajánlotta Berlusconinak, hogy mondjon le, és akkor támogatják az új kormányt, amelynek élén akár Guido Tremonti, a népszerű gazdasági miniszter is állhat.

Tremonti jelölt lehetne akár a harmadik esetben is, ha a pártok úgy döntenek, hogy egy határozott feladatokra, így elsősorban az új választási törvény megszavazására alakuló átmeneti kormányt támogatnak. Ennek élén olyan baloldal közeli, de nem pártpolitikus is állhat, akit szakemberként a Szabadság Népének mérsékelt képviselői is támogatnának, az átmeneti kormány ennek ellenére nem nagykoalíciót jelent. A felállás nem lenne ismeretlen Olaszországban, volt már ilyen átmeneti kabinet pl. Romano Prodi alatt az euró bevezetésekor.