A düh és az igazság péntekje

A negyedik napja tartó egyiptomi tüntetésekkel kapcsolatban eddig korai lett volna megítélni, hova fejlődhetnek az események. Tény, hogy több tízezren mentek az utcákra és hatan meghaltak az összecsapásokban, melyek messze a legnagyobb utcai megmozdulások voltak évtizedek óta. Forradalomról eddig mégis korai lett volna beszélni.

A péntek délutáni, az eddigieknél is nagyobbra tervezett tüntetés (melyet a szervezők „A düh és az igazság péntekjének” neveznek) azonban több szempontból is fordulópontot hozhat. A déli ima után akár százezren is tüntethetnek Kairóban, pedig szerdán a belügyminisztérium minden utcai gyülekezést betiltott.

Egyrészt fordulópont lesz a hatalom szempontjából, most ugyanis kiderül, mennyire keményítenek be valójában. Eddig is érkeztek hírek a tüntetők megveréséről, tömeges letartóztatásokról, egy videófelvétel szerint pedig egy tüntetőt le is lőttek a rendőrök, de vérfürdőbe eddig nem torkollottak az utcai megmozdulások - talán határozatlanságból, talán azért, mert ezt egyelőre nem merte meghúzni a kormány az egész világ szeme előtt.

Csütörtök éjjel azonban – nem sokkal azután, hogy a lelőtt tüntetőről szól videó felkerült az internetre – lekapcsolták az internetszolgáltatást az országban, és az sms-forgalom is akadozik.

Az Al-Jazeera riportja szerint a kormány által fizetett bűnözők benzint locsolnak szét az autókon Kairó és Alexandria szegényebb negyedeiben, a szóbeszéd szerint pedig a titkosszolgálat egy ál-iszlamista szervezet nevében elvegyül majd a tüntetők között kardokkal és savval felszerelkezve, hogy ha eldurvulnak az események, az iszlamistákat lehessen okolni.

A kormány az ilyen esetekben jól ismert retorikát használja - felszólítja a tüntetés szervezőit, hogy fújják le az eseményt, mert ha valakinek baja esik, az az ő felelősségük lesz.

A fenyegetés mellett más eszközökkel is próbálkoznak. A halottakat az Al-Jazeera szerint titokban temetik el, hogy a temetések ne forduljanak újabb tömegdemonstrációkba. Az egyiptomi állami sajtó pedig finoman igazodik a helyzethez. A tüntetések első napján a köztévé a piramisokról szóló dokumentumfilmet sugárzott, hét közben a legtöbb lapban a tüntetések nem a fő hírek között szerepeltek.

Most viszont megjelentek a vezető hírek között a kormány tervei a bérek emeléséről és munkahelyteremtésről. (A rendőrségi brutalitás mellett a rossz gazdasági helyzet miatt is akarják Mubarak leváltását a tüntetők.) Ez azért lehet fontos, hogy az ellenállás ne váljon országos méretűvé, eddig ugyanis, valójában nem terjedt ki tömegesen az egész országra, ahogy a BBC írja, a legtöbben ugyanúgy dolgoznak tovább.

Fordulópont lesz a mai nap a tüntetők számára is. Csütörtökön visszatért Egyiptomba Mohamed el-Baradei, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) egykori vezetője, Nobel-békedíjas egyiptomi ellenzéki, aki azt mondta, kész az ellenállás élére állni, és részt vesz a pénteki tüntetésen is. Ezzel pedig arcot kaphat az eddig alapvetően szervezetlen csoportokkal és egy Facebook-oldallal azonosított ellenállás. Mohamed el-Baradei nyíltan lemondásra szólította fel Hoszni Mubarak államfőt, és rögtön beszólt az egyiptomi rendszer stabilitásáról beszelő Hillary Clintonnak is. „Mégis milyen ára van a stabilitásnak? Több évtized szükségállapot és elnyomás?” - mondta el-Baradei.

Ha el-Baradei valóban az ellenzék élére áll, a felboríthatja az eddigi erőviszonyokat. A 82 éves Mubarak tervei szerint a fiának, Gamal Mubaraknak adná a hatalmat, ami lényegében az eddigi rendszer fenntartását jelentené, a tüntetők dühe pedig Gamal Mubarak ellen éppen úgy irányul, mint apja ellen. Rajtuk kívül azonban nincs is igazán meghatározó ellenzék, mert a fontos alakok vagy börtönben, vagy külföldön vannak.

Leszámítva persze a Muzulmán Testvériség iszlamista szervezetet, mely az ország legnagyobb ellenzéki ereje, ők azonban indirekt módon éppen Mubarak hatalmának fenntartásához járulnak hozzá - az amerikai támogatás oka jelentős részben éppen az, hogy Egyiptomnak ne legyen iszlamista vezetése, és ne boruljon fel a régió rendje (erről bővebben itt olvashat). Ha azonban el-Baradei köré gyűlnek össze azok, akik egyszerűen csak el akarják zavarni Mubarakot, új erő születhet az őszi elnökválasztás előtt.

Szólnak érvek el-Baradei ellen is. Régóta Bécsben él, az egyiptomi politikával igazán intenzíven csak 2009 novemberben kezdett el foglalkozni, amikor távozott a NAÜ éléről. Elsősorban a középosztály támogatja, a széles tömegek körében nem annyira népszerű, és az sem teljesen egyértelmű, valóban akar e fontos tisztséget vállalni Egyiptomban. Persze ha egy ilyen kritikus helyzetben ő is kinn lesz az utcán, és kiáll az ellenállás mellett, megszülethet a rendkívüli szövetség, még ha nem is feltétlenül ez lesz a hosszútávú megoldás Egyiptom számára.

Nehezíti a dolgát, hogy a jelenlegi választási rendszer alapján csak olyan elnökjelölt indulhat, aki már létező párt tagja, és nem valószínű, hogy Mubarak éppen most lazítana a szabályokon. És most már aktivizálta magát az eddig csendben lévő Muzulmán Testvériség is, akik bejelentették, részt vesznek a pénteki tüntetésen.

Az látszik, hogy a kormány eddigi módszerei már nem működnek. Elérte a kritikus tömeget azoknak a száma, akik ha félnek is, elegük lett a brutalitásból, és minden tiltás és fenyegetés ellenére ki fognak menni tüntetni. A düh és az igazság péntekjén kiderül, a hatalmát féltő kormány hogyan alkalmazkodik az új helyzethez.