Kik Egyiptom sorsának kovácsai?

Egyiptom: Afrika harmadik legnépesebb, a Közel-Kelet legnépesebb országa. Nyolcvanmilliós lakosságának túlnyomó többsége muszlim. Földrajzi fekvése miatt stratégiai jelentőségű - az ország javarészt Észak-Afrikában terül el, de a Sínai-félsziget Ázsia része, azaz Egyiptom őrzi az átjárót a két kontinens között. A korábbi brit protektorátusban 1953-ban kiáltották ki a köztársaságot, azóta jellemzően katonai diktátorok igyekeztek megvalósítani egyfajta pánarab szocializmust. A hetvenes évek végén azonban szakított a Szovjetunióval, majd az 1979-es, Izraellel kötött Camp David-i békeszerződés óta a nyugat egyik legstabilabb szövetségesének számít. Az országot 1981, Szadat meggyilkolása óta Hoszni Mubarak irányítja, folyamatosan fenntartva a szükségállapotot.

Egyiptom az Economist demokráciaindexében a 138. helyen szerepel a 167 listázott ország között. Bár jelentős földgázkinccsel rendelkezik, és a Nílus révén a Közel-Kelet egyik fő mezőgazdasági termelővidékének számít, meglehetősen szegény, a vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDP nem éri el a 6500 dollárt (a vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó magyar GDP 18 566 dollár).

Zavargások: A jelenleg zajló egyiptomi zavargások január 25-én robbantak ki. A tiltakozásokat közösségi oldalakon, a Facebookon és a Twitteren szervezték. A szervezők hivatalosan Kaled Szaid, egy tavaly júniusi brutális rendőrakció áldozatának emlékére szervezték a megmozdulásokat, azokat részben a szintén a Facebookon és a Twitteren szerveződött tunéziai forradalom inspirálta. A szervezők jó érzékkel választották meg a tiltakozás időpontját. Bár január 25-én a legbátrabb becslések szerint is legfeljebb tízezrek tiltakoztak - ez egy nyolcvanmilliós ország húszmilliós fővárosában szinte észrevehetetlen -, a rezsim szokásával ellentétben nem mert keményen fellépni velük szemben.

Ez felbátorította az ellenzéki csoportokat, akik így tovább folytatták tiltakozásaikat, addig, amíg a tüntetések leverése már nem volt opció a rezsim számára. Jól jelzi ezt, hogy bár péntek éjszakára kijárási tilalmat hirdettek az egész országban és a hadsereget is mozgósították, a leszámolás valójában elmaradt. Mubarak pénteken jelentős engedményeket tett a tüntetőknek kormánya menesztésével. Kérdés, hogy a tüntetők ezt a gyengeség jeleként értelmezik-e. Mivel a tiltakozások szombaton is folytatódtak, egyelőre úgy tűnik, igen. A tüntetők már pénteken azt hangoztatták, hogy a céljuk nem a kormány, hanem Mubarak elnök rezsimének eltávolítása.

Hoszni Mubarak: Mubarak 1928 május 4-én született, felnőtt életét gyakorlatilag teljes egészében a hadseregben töltötte, ahová a középiskola elvégzése után sorolt be. 1949-ben végzett az egyiptomi katonai akadémián, majd tíz évnyi katonai szolgálat után két évig a Szovjetunióban képezte tovább magát. Újabb három év elteltével, 1964-ben elvégezte a szovjet vezérkari akadémiát, 1969-től az egyiptomi légierő vezérkari főnöke, 1972-től pedig az egyiptomi légierő főparancsnoka volt. 1975-ben Anvar Szadat, a regnáló katonai diktátor alelnökévé nevezte ki, Szadat 1981-es meggyilkolása óta Egyiptom elnöke.

A gyilkosság után szükségállapotot hirdetett ki, amit azóta sem oldottak fel az országban. Ennek következtében miniszterelnök nélkül, egy személyben irányítja az országot. Bár hivatalosan több választást is tartottak az országban, ezek jellemzően jól szervezett színjátékok voltak, az ellenzék indulását ellehetetlenítették. Az idén 83 éves Mubarakot legutóbb 2005-ben választották elnökké, az idén lenne esedékes az új választás. A zavargások kezdetéig az a forgatókönyv tűnt a legvalószínűbbnek, hogy Mubarak ezen már nem indult, maga helyett fiát, Gamal Mubarakot tette volna meg az ország következő elnökének. Gamal Mubarakot a külföldi elemzők reformista elkötelezettségűként tartották számon.

A hadsereg: Egyiptom tényleges ura a hadsereg, a modern köztársaság valamennyi államfője a hadsereg tisztje volt. Az egyiptomi hadsereg alapvetően világi, a pánarab szocializmus az uralkodó ideológiája. Az egyiptomi hadsereg az arab világ legnagyobb állandó hadereje, 450 ezer aktív katona szolgál benne, de bármikor mozgósítható még 400 ezer tartalékos, illetve az elit köztársasági gárda 60 ezer katonája. A köztársasági gárda, mint elitegység az elnök védelmére szerveződött, ezt az alakulatot vetették be pénteken a kijárási tilalom betartatására, kevés sikerrel. A most zajló tüntetések legváratlanabb fordulata volt talán, hogy a gárda alakulatait a tüntetők üdvrivalgással fogadták, a katonák pedig nem kezdték erőszakkal felszámolni a csoportosulásokat. Mubarak jövője javarészt azon múlik, hogy a katonaság végül kinek az oldalára áll a most még képlékeny helyzetben. A történéseket nagyban befolyásolhatja, hogy a zavargások idején a hadsereg vezérkari főnöke Washingtonban járt hivatalos látogatáson, ahol az Egyesült Államok kormánya valószínűleg nyomást gyakorolt rá a helyzet békés rendezése érdekében. Az egyiptomi haderő méretei ellenére eddig jellemzően leszerepelt a háborúkban, a sokkal kisebb izraeli hadsereg eddig négy háborúban mért rá többnyire megsemmisítő vereséget. Ennek ellenére komoly erőnek számít, hatékony és modern fegyverzettel, amit javarészt az Egyesült Államok támogatásával szerzett be. Az egyiptomi haderő részben amerikai liszensz alapján helyben gyártott fegyvereket használ, például az M1 Abrams, a legmodernebb amerikai nehézpáncélos liszenszét is megszerezték.

Egyesült Államok: Egyiptom legfőbb külső szponzora. Az Egyesült Államok Afganisztán, Irak és Izrael után Egyiptomnak nyújtja a legtöbb támogatást, csak a hadsereg fejlesztésére évi 1,3 milliárd dollárt utalnak át. A tüntetésekről készült felvételeken látszik, hogy a rendőrség jellemzően amerikai gyártmányú könnygázgránátokkal oszlatta a tüntetést, és ha a hadsereg is harcba szállna a tüntetőkkel, ezt amerikai fegyverekkel tenné. Az Egyesült Államok és Egyiptom kapcsolatai Szadat elnöksége alatt kezdtek kiépülni, amikor Szadat szakított a szovjetekkel és hazaküldte a moszkvai tanácsadóit. Az együttműködés a szovjetek afganisztáni háborúja alatt mélyült el, amikor is a CIA gyakorlatilag felvásárolta Egyiptom szovjet fegyverkészleteit, és azzal szerelte fel az afganisztáni mudzsahedeket.

Egyiptom a nyilvánvaló jogsértések ellenére fontos szövetségese az Egyesült Államoknak a terror elleni háborúban, illetve az elmúlt húsz év közel-keleti konfliktusaiban némi készpénzért cserébe legalábbis semleges maradt. Ezért is reagált olyan visszafogottan az amerikai vezetés az egyiptomi történésekre. Barack Obama először csütörtökön, a zavargások harmadik napján szólalt meg az ügyben, és csupán visszafogottságra intett. Mubarak péntek éjjeli beszéde után is csak annyi volt Obama reakciója, hogy a rezsimet és a tüntetőket is békességre szólította. Az amerikaiak legfőbb problémája a bizonytalanság: Mubarak bukása esetén nem tudni, hogy ki kerülhetne hatalomra. Mivel a legszervezettebb egyiptomi ellenzéki mozgalom az iszlámistáké, van rá esély, hogy a hatalmat az al-Kaida ideológiai alapjait is lefektető Muzulmán Testvériség szerezheti meg.

Izrael: Ha van ország, amely egyértelműen a status quo fenntartásában érdekelt, az Izrael. Egyiptom volt az első arab ország, amivel Izrael formálisan is rendezte a viszonyát, 1979-ben Camp Davidben kötöttek békét amerikai közvetítéssel. Izrael Egyiptom mellett csak Jordániával kötött békemegállapodást az arab világban, így Mubarak bukásával és az iszlámisták esetleges hatalomátvételével legfőbb arab partnerét veszíthetné el. Izrael épp ezért érthető visszafogottsággal szemléli a történteket, hivatalosan nem is kommentálták még az eseményeket. Egyiptom stabilitása stratégiai fontosságú Izraelnek, hiszen a Hamasz hátországa, a Gázai övezet egyedül Egyiptommal határos, azaz Egyiptom az egyedüli utánpótlási útvonala. Ennek az útvonalnak a hozzávetőleges ellenőrzését Izrael egyedül egy vele szemben legalább semleges egyiptomi kormánytól várhatja.

Az egyiptomi lázadás szimbóluma. A 28 éves fiatalembert 2010 június 6-án a gyanú szerint egyiptomi rendőrök verték agyon. A rendőrök egy netkávézóban tartóztatták le Szaidot, akit több szemtanú szerint ezután halálra vertek. A rendőrség hivatalos álláspontja szerint Szaid megfulladt, mert megpróbált lenyelni egy hasistömböt. A rendőrség ezt egy halottkémi jelentéssel próbálta alátámasztani, de azóta napvilágra kerültek a fotók Szaid brutálisan szétvert fejéről. Szaid halála az egyiptomi rendőri brutalitás szimbóluma lett, az internetes közösségi oldalon szervezkedők eredetileg az ő emlékére hirdették meg első, január 25-i demonstrációjukat.

Az egyiptomi ellenzék: Ha Mubarak rezsime valamiben sikeres volt, az az ellenzéki csoportok felszámolása. A polgári ellenzék a Nobel-békedíjas Mohamed el-Baradei, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség húsz évig Bécsben élő volt elnökének hazatértéig gyakorlatilag láthatatlan volt, az egyetlen ténylegesen létező ellenzéki politikai mozgalmat, az iszlámista Muzulmán Testvériséget pedig a terror elleni háború keretében lényegében felszámolták.

A Testvériség valós erejét jól jellemzi, hogy csak pénteken csatlakoztak a kedd óta tartó lázongáshoz. A Muzulmán Testvériség ugyanakkor meghatározó ereje a dzsihádista mozgalomnak, valójában az 1928-ban alapított mozgalom a dzsihádista ideológia kidolgozója, hatása globális. Az al-Kaida és a többi dzsihádista terrorszervezet mind a Testvériség ideológiájából merített ihletet. A szervezet egyiptomi politikai szárnya ugyanakkor meglepően visszafogott. A Testvériség 2005-ben elindulhatott az egyiptomi választásokon, és parlamenti helyeket is szerzett. Bár több elemző is attól tartott, hogy ha a Testvériség bejut a parlamentbe, a nyilvánosságot iszlámista ideológiája terjesztésére fogja használni, de parlamenti tevékenysége során az ország demokratizálására helyezte a hangsúlyt. A parlamentben együttműködnek a polgári, liberális ellenzékkel és az uralkodópárt reformista szárnyával is. A szervezetben egyre befolyásosabb az online frakció, a Testvériséggel szimpatizáló bloggerek közössége, akik gyakran bírálják a Testvériség konzervatív világképét is, például a nők és a nem muzulmán kisebbség politikai szerepének korlátozását is.