Kína az Egyesült Államok szerepére tör?

Kína befolyásosabb lehet az Egyesült Államoknál, figyelmeztetett szerdai kongresszusi meghallgatásán Hillary Clinton amerikai külügyminiszter. Clinton szokatlanul éles megjegyzéseket tett Kínára, ami már csak azért is meglepő, mert a kínai elnök, Hu Csin-tao (Hu Jintao) nemrég Washingtonba látogatott, ahol teljes pompával és az alkalomhoz illő visszafogottsággal fogadták.

Harc a Csendes-óceánért

Clinton kijelentései azért is keltettek meglepetést, mert eredetileg nem szerepeltek felszólalása jegyzeteiben. A szenátus külügyi bizottságának a honlapjára felkerült, az előzetesen beadott szövegen alapuló jegyzőkönyvben (.pdf) nincsenek benne.

Clinton alapvetően minisztériuma forrásainak megnyirbálása ellen tiltakozva beszélt a Kína jelentette fenyegetésről. Véleménye szerint ha az amerikaiak nem fordítanak kellő figyelmet a Csendes-óceán térségére, Kína átveheti a vezető szerepet, ez pedig az Egyesült Államok globális pozícióját is fenyegetné.

Az amerikai törvényhozás a 2012-es költségvetés vitájában a segélyprogramok összegének csökkentését javasolta az állami kiadások mérséklésére. Clinton szerint ez aránytalanul nagy hatással lenne az Egyesült Államok globális szerepére, különösen a csendes-óceáni szigetországok támogatására szánt 21 millió dolláros - a külügy 32,752 milliárd dolláros éves előirányzatához képest jelentéktelen - keretösszeg elvétele.

"Nagy a támogatottságunk a csendes-óceáni térségben. Ezek a kis országok velünk szoktak szavazni az ENSZ-ben, kitartó szövetségeseink, akik elfogadják értékeinket. És, sokakkal ellentétben, meggyőződésük, hogy süllyednek" - mondta bizottsági meghallgatásán. Clinton szerint ha az Egyesült Államok nem nyújt segítséget ezeknek a szigetországoknak a globális felmelegedés hatásainak kivédésére, szerepét Kína veheti át, növelve befolyását az egykor kvázi amerikai beltengernek számító térségben. Példaként megemlítette, hogy az amerikaiak visszahúzódását érzékelve Kína Pekingben "etette, itatta" a csendes-óceáni szigetecskék vezetőit.

Búcsú az idealizmustól

"Kínával versenyzünk a befolyásért. Tegyük most félre egy pillanatra a humanitárius, jótevő részét gondolati világunknak, beszéljünk egy kicsit a reálpolitikáról. Versenyzünk Kínával" - jelentette ki Henry Kissinger kifejezését kölcsönvéve. A reálpolitika kifejezés használata azért is különösen pikáns, mert az tökéletes ellentéte annak az idealista külpolitikának, amit az amerikai elnökök közül a jelenlegi külügyminiszter férje, Bill Clinton képviselt a legelszántabban.

Clinton aggályai nem légből kapottak. Gregory Chin és Eric Helleiner már egy 2008-as tanulmányában (.pdf) arról értekezik, hogy Kína növekvő gazdasági erejét kihasználva az egyik legfőbb hitelezővé, ezáltal az egyik legbefolyásosabb országgá lépett elő a világban. Az azóta kirobbant világgazdasági válság még tovább erősítette pozícióit, mert a nyugati világgal szemben a válság ott annyira nem éreztette hatását.

Jelenleg Kína az Egyesült Államok egyik legnagyobb hitelezője is - 2008 közepén, tehát még a válság előtt már 1,7 billió (1 700 000 000 000) dollárnyi kihelyezett hitele volt. 2011-ben Kína 1,16 billió dollárnyi amerikai államkötvény tulajdonosa, ezzel a 14,2 billió dolláros teljes amerikai államadósság 9 százalékát finanszírozza.

Chin és Helleiner már idézett tanulmánya szerint 2003 előtt Kína még nettó hitelfelvevő volt, Brad Setser 2008-as adatai szerint (.pdf) viszont már 2,4 billió dollárnyi külföldi befektetéssel a világ egyik legnagyobb, 2010-re pedig már a legnagyobb hitelezője lett - a rejtett kínai vagyonra tett becsléseket is figyelembe véve a teljes összeg 64 százalékát az Egyesült Államokban fektette be. Setser fél évvel későbbi, frissített adatokkal dolgozó tanulmányában (.pdf) hasonló nagyságrendű kínai befektetésekről számol be.

Derek Scissors 2011. március 1-jén publikált, az amerikai államkincstár 2010 júniusi adatain alapuló becslése szerint mostanra a kínai befektetések értéke elérte a 2 billió dollárt. Az államkincstár adatai szerint 2010. június 30-án 1,61 billió dollárnyi kínai pénz volt az Egyesült Államokban, Scissors ezt a rejtett kínai vagyonra tett becslésével kerekítette fel 2 billióra.

Morális aggályok nélkül

Kína ráadásul az elmúlt években komoly befektetéseket eszközölt azokban a térségekben, amelyeket az Egyesült Államok elhanyagolt. Mivel Kínát nem aggasztja az emberi jogok helyzete, így diktatúrákat és polgárháború dúlta afrikai országokat is bőkezűen támogat. Angolában, Kongóban teljes városokat húztak fel az ásványi kincsek kiaknázására, úthálózatot, kikötőket építenek. Kína a legnagyobb külföldi befektető az iráni olaj- és gáziparban is, de közvetlen kihívást jelentenek az Egyesült Államokkal stratégiai kapcsolatban álló országokban is, Pakisztánban például kínai pénzből épül a gvadari kikötő.

Kína növekvő gazdasági hatalma tehát már geopolitikai kihívást is jelent, erre hívta fel a figyelmet Hillary Clinton felszólalása is. "Ha tehát valaki úgy gondolja, hogy kivonulásunk ezekről a területekről [a segélypolitikából] irreleváns vezető szerepünk fenntartása szempontjából a világban, az téved" - jelentette ki.

Az egyelőre megbecsülhetetlen, milyen hatása lesz Clinton váratlanul kemény és őszinte kijelentéseinek. Charles Freeman, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának (CSIS) Kína-szakértője szerint kétségtelen, hogy az Egyesült Államok és Kína "puhaerő-versenyben állnak, de ez nem keményerő-verseny, nem hidegháborús gyakorlat". [A diplomáciában a soft power a segélyezéssel, támogatáspolitikával gyakorolt befolyásolás, a hard power a konkrétabb, szövetségi politikán, katonai jelenléten alapuló.] Tény azonban, hogy "Peking bármiféle verseny emlegetésére idegesen reagál, a hidegháborús rivalizálás gondolata pedig egyenesen őrjöngésre készteti őket" - nyilatkozta az AP-nek Freeman.