Porig rombolták a Gyöngy teret Manamában

A japán tragédia árnyékában nemcsak Kadhafi jutott el a felkelők utolsó bástyájáig, de az utóbbi időben a békés tüntetések mellett viszonylag nyugodt Bahreinben is megkezdődött a tiltakozások durva felszámolása. Az erőszak kiújulása váratlan volt, ugyanakkor a szaúdi katonák érkezése a szomszédos ország síita kisebbsége felé is üzenet lehetett.

A trónörökös engedett a tüntetőknek

A tunéziai és egyiptomi események után még február közepén kezdődtek tüntetések a 800 ezer lakosú Bahreinben, ahol főként a többséget alkotó síiták tiltakoztak reformokat szorgalmazva a szunnita királyi család ellen. A demonstrálók közül a mérsékeltebbek valódi alkotmányos monarchiát, a kormány lemondását és a korrupció megszüntetését követelték, míg a keményvonalasabbak már csak a kormányzó al-Kalifa dinasztia távozásával érnék be, és bevezetnék a köztársaságot.

A rezsim kezdetben erőszakkal lépett fel a tiltakozók ellen, többen meghaltak, néhány nap után azonban lecsillapodott az erőszak. A király a viszonylag népszerű trónörököst tolta előtérbe, aki reformokat ígért, visszavonta a katonákat és a rendőröket a tüntetések szimbolikus központjává váló Gyöngy térről, amelyet újra birtokba vehettek a demonstrálók.

Több ezren, akár több tízezren tüntettek még mindig, a Gyöngy téren pedig az egyiptomi Tahrír térhez hasonló sátortábor jelent meg, de az eldurvuló líbiai felkelés árnyékában úgy tűnt, hogy a bahreini helyzet viszonylagos nyugvópontra jutott. Az eseményeket aggódva figyelő Egyesült Államok – az Iránnal szemben a térségbe irányított 5. amerikai flotta támaszpontja is Bahreinben van – még meg is dicsérte a bahreini vezetést.

A hetek óta tartó viszonylag nyugodt patthelyzet után a bahreini rezsim előző pénteken durván feloszlatott egy több tízezres tüntetést, az összecsapásokban több százan megsebesültek, a rendőri fellépésre válaszul pedig újabb tüntetések kezdődtek.

Szaúdi tüntetések a háttérben

Az előző hétvégi tüntetések után a hét elején felgyorsultak az események, és a demonstrációk gyors felszámolását végül legalább részben a szomszédos Szaúd-Arábiában történtek is indokolták. A szintén szunnita szaúdi vezetés próbálta megelőzni a tüntetéseket a 15 százaléknyi síita kisebbséggel rendelkező országban, február végén pénzosztásba és reformokba kezdtek. Március elején azonban ennek ellenére is kisebb demonstrációk kezdődtek, több városban síiták vonultak utcára.

A hatalom minden tüntetést betiltott, a mégis demonstrálókat pedig válaszlépésekkel fenyegették meg. Egy hete, március 10-én csütörtökön ennek ellenére is több százan tiltakoztak az ország keleti felén található Katifban, több olajmező közelében, mire a rendőrök tüzet nyitottak, és hárman megsérültek az összecsapásokban.

Aznap ülésezett az Öböl Menti Arab Államok Együttműködési Tanácsa (GCC), vagyis Szaúd-Arábia, Katar, Kuvait, az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein és Omán képviselői. A megbeszélésen kilátásba helyezték, hogy a kölcsönös segítségnyújtás jegyében a hat ország közösen fenntartott katonai alakulatai a bahreini vezetés segítségére sietnek.

Miközben pénteken és a következő napokban a japán tragédia szinte teljesen elvonta a figyelmet az arab világ történéseiről – Líbiában Kadhafi szinte észrevétlenül eljutott a felkelők fővárosának kapujáig –, Bahreinben pedig a rendőrség gumilövedékkel oszlatta a tüntetőket, a szaúdi vezetés is elszánhatta magát, hogy elejét veszi az újabb tiltakozásoknak, a szunnita bahreini vezetés látványos támogatása pedig egyértelmű üzenet lehetett az otthoni síita ellenzéknek. Igaz, aztán pénteken újabb nagyszabású pénzszórást jelentettek be.

Hétfőn megindult a harckocsioszlop, ezer szaúdi katona, nem sokkal később az emírségek ötszáz rendőre, csütörtökön pedig katari katonák érkeztek Manamába. "Nem azért megyünk Bahreinbe, hogy emberekre lőjünk, hanem azért, hogy fenntartsuk a rendszert" – mondta az egyik szaúdi tisztviselő a Washington Postban. "Mi és a szaúdiak nem fogjuk engedni, hogy síita kormány alakuljon Bahreinben" – mondta az egyik egyesült arab emírségekbeli tisztviselő.

Minden korábbinál durvább erőszak

A bahreini király kedden három hónapig tartó rendkívüli állapotot hirdetett ki az országban, és az is jelzésértékű volt, hogy a rend helyreállításába a hadsereg, a rendőrség, a nemzeti gárda mellett bevontak "minden más erőt, amennyiben az szükségesnek bizonyul". Egyben felszólították a lakosságot, működjenek együtt a környező országokból érkező csapatokkal is, amelyek egyelőre nem avatkoztak be, hivatalosan csak a fontosabb csomópontokat őrzik.

Ezzel párhuzamosan megindult a tüntetések felszámolása, az elmúlt hetekben visszafogott bahreini rendőrök már kedden összecsaptak a demonstrálókkal a fővárosban és több vidéki településen, Kara falunál állítólag mesterlövészek lőttek a fegyvertelen tüntetőkre. Szerda reggel harckocsikkal és páncélosokkal támadtak a Gyöngy téren a sátortáborra. Könnygázzal kergették szét a tüntetőket, a sátrakat felgyújtották, de egyes helyeken tankokat is helikoptereket is bevetettek.

Az emberi jogi aktivisták azzal vádolták a kormányerőket, hogy nem engedik eljutni a kórházakig a sérülteket, és a mentősöket is összeverték. Lemondott a bahreini egészségügyi miniszter, miután a rendőrség behatolt az egyik manamai kórházba, amire a kormány szerint azért volt szükség, mert a tüntetők megszállták az épületet. Kórházi források szerint az elmúlt napokban legalább hatan meghaltak, ötszáznál is többen sérülhettek meg a harcokban.

A kormányerők csütörtök hajnalban is rajtaütöttek a tüntetőkön, hat ellenzéki vezetőt őrizetbe vettek, köztük egy liberális szunnita politikust, és két olyan síita aktivistát, akiket huszonhárom másik politikai fogollyal együtt éppen a tüntetőknek nyújtott engedmények jegyében engedtek szabadon még februárban. A katonák elfoglalták a stratégiai fontosságú kereszteződéseket Manamában, és ellenőrző pontokat állítottak fel a városban. Közben propagandakampány is indult, az állami tévében már szabotőröknek és törvényen kívülieknek nevezték a tüntetőket. A pénteki ima után tovább folytatódott a megtorlás, a kormányerők ledöntötték a Gyöngy-emlékművet is, és az egész teret lerombolták, egyes hírek szerint útkereszteződést alakítanak ki a helyén.

Az USA kivár, Irán megragadta az alkalmat

Habár a japán tragédia a hét elején még lekötötte a nemzetközi közösség figyelmét, a bahreini helyzet eldurvulását már nem hagyták szó nélkül. A szokatlanul kemény hangot megütő Navi Pillay, az ENSZ emberi jogi főbiztosa szerint aggasztó, ami Bahreinban történik. "A tüntetők és az orvosi személyzet önkényes letartóztatásáról, bántalmazásáról, megöléséről érkeznek hírek, valamint arról, hogy a rendfenntartók megszállták a kórházakat. Ez felháborító és törvénytelen" – nyilatkozta. Az Amnesty International szintén kifogásolta a túlzott erőszak alkalmazását.

A Líbia ellen csütörtök éjjel végül az ENSZ Biztonsági Tanácsában megszavazott légtérzáron dolgozó Egyesült Államok egyelőre nem nyilatkozott túl kritikusan két térségbeli szövetségesével szemben. Hillary Clinton külügyminiszter úgy vélte, a környező országok katonáinak érkezése rossz utat jelent, egyben párbeszédet szorgalmazott. Barack Obama amerikai elnök a szaúdi és a bahreini királyt is felhívta csütörtökön telefonon, és mély aggodalmának adott hangot az erőszak miatt, valamint maximális visszafogottságot kért tőlük.

Az öbölmenti országok kiállása Bahrein szunnita vezetése mellett a szaúdi ellenzék, de egyben Irán felé is üzenet, azonban a teheráni rezsimnek is lehetőséget adott, hogy fellépjen a síiták védelmében, és ezzel tovább szélesítse a konfliktust. Irán már a GCC előző heti ülésére válaszul felszólította a bahreini kormányt, hogy ne alkalmazzon erőszakot a tüntetőkkel szemben, elfogadhatatlannak nevezte, hogy szaúdi katonák érkeztek Bahreinbe, végül csütörtökön visszahívta az országból nagykövetét.

Nem lesz könnyű menet

Lerombolhatták a sátortáborukat és felrobbanthatták a Gyöngy-emlékművüket, de a CNN-nek több manamai tüntető is azt állította, hogy a kormányzati erőszak nem tántorítja el őket a tiltakozástól. Noha a tüntetők elsősorban siíták, a szunniták közül is többen reformokat követelnek. A szaúdi és a többi GCC-ország közbelépése az eddigieknél jobban kiélezheti a szunnita–síita konfliktust, és a külföldi beavatkozás már csak jellegéből adódóan is ellenállást válthat ki.

A három hónapos rendkívüli állapot alapján úgy tűnik, a bahreini vezetés is számol a tüntetések elhúzódásával és kiújulásával, a sokáig tartó bizonytalanság viszont lerombolhatja a Bahreinről vonzó befektetési célpontként kialakult képet, de már az egyelőre csak elhalasztott 2011-es bahreini Forma–1-es futam esetleges végleges lemondásának is jelzésértéke lehet.

Ha folytatódik az erőszak, akkor hamarosan az Egyesült Államok a fokozódó líbiai helyzet és a tervezett légicsapások mellett is nehéz döntésekre kényszerülhet két szövetségesével szemben, az iráni szál pedig még egyet csavar a történteken.