Az ellenzékre robban rá a metró Minszkben

A fehérorosz anarchisták tisztelik az emberi életet, és soha nem használnak robbanóanyagot, írja a magát Az állam és a tőke ellen néven meghatározó csoport, amely szerdai állásfoglalásában mélységesen elítéli a hétfői minszki robbantást. Kitér arra is: a metróban nem ellenségeikként számon tartott KGB-s tábornokok utaznak, hanem egyszerű munkásemberek, akikkel az anarchisták épphogy szolidaritást vállalnak.

A 12 ember halálát és csaknem kétszáz személy sérülését okozó minszki robbantás következményeit jelen állás szerint az áldozatokon túl az ellenzék szenvedheti meg a leginkább. Az anarchisták szinte véletlenül úsztak be a képbe. A hatalom nem jelentette be hivatalosan, kik a véres cselekmény gyanúsítottai, orosz források azonban tudni vélik, hogy a három őrizetbe vett személy közül ketten fiatal vityebszki anarchisták, a harmadik egyikük barátnője, aki a fovárosban bérelt lakást. Arról, mik lehettek a motivációik, eddig egy szót sem mondott senki, de ha már kéznél voltak, rájuk verték az összes hasonló akciót, amit az utóbbi években Fehéroroszországban elkövettek.

Andrej Sved főügyészhelyettes szerda reggel jelentette be, hogy elfogták a gyanúsítottakat. Azt állította, a metróban készült videófelvételen világosan látható, ahogy az egyik férfi egy táskát helyez el az Oktyabrszkaja állomáson, eltávolodik a helyszíntől, a dzsekije zsebében matat, majd bekövetkezik a robbanás. A tett elkövetését a gyanúsítottak beismerték, ahogy azt is, hogy közük volt két 2005-ös vityebszki, valamint egy 2008-as minszki akcióhoz, amelyekben senki sem halt meg, de több tucatnyian megsérültek. Az akkori tettesek után ez ideig hiába nyomoztak a szervek.

Az eseményeket kommentáló lapok sötétben tapogatóznak. Fehéroroszországnak a közbiztonság tekintetében békés helynek kellene lennie, nem látszik, kinek állhat érdekében megzavarni a nyugalmat. Az iszlám terrorizmusnak nem célpontja, az ellenzéknek oka van tartani a hatalom erejétől, az anarchizmus súlya jelentéktelen. A rend fenntartásán rengetegen munkálkodnak, sehol sincs annyi egyenruhás – rendőr, katona, KGB-s –, mint az utolsó európai diktátor államában.

Nem véletlen, hogy felbukkant a verzió, miszerint a hatalom lehetett a megrendelő és a szervező. Amelynek úgymond jól jön, hogy van mivel elterelni a figyelmet az egyéb nehézségekről. Az utóbbi hónapokban megtorpant a mesterségesen generált gazdasági növekedés, a belorusz rubelt le kellett értékelni, az üzemanyag-értékesítést és a valutához jutást korlátozták. Alekszandr Lukasenko kivételesen joggal tarthat másfél évtizede töretlen népszerűsége erodálódásától.

Alekszandr Kozulin volt elnökjelölt nem volt rest megpendíteni a lehetőséget: "Van, akinek nagyon is hasznára válhat, hogy a figyelem a gazdasági és szociális problémákról valami másra terelődhet" – vélekedett. Lukasenko azonnal lecsapott. Az ellenzék és a terroristák kapcsolatairól közvetlenül semmi sem mondott, de jelezte, ki kell vizsgálni, kik és miért mernek az állam szerepéről beszélni. "Mindenkit ki kell hallgatni, semmiféle demokráciával nem kell törődni, a határon túli nyavalygókra nem kell figyelmet fordítani" – adta ki az utasítást. Érzékeltetve egyúttal: miközben az elkövetők érthetetlen módon egyszerű munkások – ki esztergályos, ki villanyszerelő, a környezetük hogyan is nem vette észre, mit művelnek? –, a felelősség az ellenzéké.

Amely fenyegetésként értékeli a hallottakat, és az eddiginél is keményebb fellépésre számít. "Összekötni a robbantást az ellenzék tevékenységével, ez a hatalom legfontosabb célja, ezt a vonalat követik a propagandisták" – mondta erről Alekszandr Janukevics, a Belorusz Népi Front vezetője.

Hogy az oppozíció fél, abban semmi különleges nincs. Több volt elnökjelöltet és vezető politikust máig nem engedtek szabadon a decemberi zavargások óta. Alekszandr Szannyikovot és Nyikolaj Sztatkevicset fogva tartják, Anatolij Lebegyko és Alekszandr Feduta múlt héten szabadult lakhelyelhagyási tilalom mellett, Alesz Mihalevics Csehországba menekült, ott kapott menedékjogot.

A politikai elemző ezzel együtt arra hívja fel a figyelmet: Lukasenko számára valójában a lakosság pánikreakciói jelentenek gondot. Kemény hangú nyilatkozataival ellenfeleit csak másodsorban akarja riogatni, elsősorban híveit szeretné megnyugtatni. Jurij Sevcov, a minszki Európai Integrációs Dilemmák Intézet kutatója szerint Lukasenko fő célja érzékeltetni, hogy maximálisan ellenőrzése alatt tartja a helyzetet.

Az elnöknek egy speciális okból is muszáj erőt mutatnia. A robbantás után történtek ismét ráirányították a figyelmet az erőszakszervezetek rivalizálására. A KGB, a belügyminisztérium és a hadsereg viszonya koránt sem harmonikus. Lukasenko gyakran sajátos húzásokkal igyekszik megakadályozni, hogy bármelyikük túlerősödjön. Decemberben például a katonáknak jutott a főszerep a tüntetések szétverésében, holott az alkotmány értelmében nem lettek volna bevethetők. Most a KGB antiterroristáinak kellett volna fellépniük, ám a feltételezett elkövetőket a rendőrség szervezett bűnözés elleni csoportja fogta el.

Hogy kiderül-e valaha minden kétséget kizáróan, miért robbantottak Minszkben, és voltak-e a háttérben megrendelők, kérdéses. Ami biztos, csütörtök reggel óta a metró a teljes vonalon közlekedik. Az Oktyabrszkaja állomást is megnyitották.