Otthon tartom a Nagy-Magyarország-térképemet

Azt terjeszti a szlovákiai ellenzék, hogy többek között önt is lehallgatták, a mostani belügyminiszter tudtával. Mennyire lepődött meg ezen a felvetésen?

Lehallgatási híresztelések már ősz óta terjednek, két hónapja pedig már nyíltan is beszélnek arról, hogy lehallgatnak politikusokat, a koalícióhoz tartozókat is. Úgy gondolom, hogy ez az ellenzék politikai játéka, amellyel gyengíteni próbálja a szűk többséggel rendelkező koalíciót. Feszültséget akarnak kelteni a pártok között.

Éppen a parlament alelnökével beszélgettem, amikor újságírók felhívták, hogy az ő neve is felmerült, mint lehallgatotté. Azt mondta erre, hogy húsz éve képviselő, előtte pedig húsz évig ellenzéki volt, „szerintem engem negyven éve lehallgatnak, de még sosem szerepeltem ezért egy újság címlapján”. De azért ez egy nagyon kellemetlen érzés, szerintem nem mond igazat, aki azt állítja, hogy neki mindegy, hogy lehallgatják-e.

Amúgy nem is az nyomasztja az embert legjobban, hogy mit hallgatnak le, hanem hogy abból valami mást összevágva mit adhatnak közre. A mai technika mellett már háztájiban is lehet ilyen manipulált anyagokat szerkeszteni.

És megnyugodott már? Sikerült tisztáznia ezt az ügyet a belügyminiszterrel?

Amikor a nevem felmerült ebben az ügyben, éppen kormányülésre mentünk, és ott azonnal rákérdeztem a belügyminiszternél, hogy van-e igazságalapja. Azt mondta, hogy egyáltalán nincs. Nincs okom, hogy ezt ne higgyem el neki.

Felmerült a szlovákiai sajtóban, hogy azért hallgathatja le az egyik kormánypárt a másikat, mert nem sikerült legfőbb ügyészt választania a koalíciónak, és nagy a bizalmatlanság a kormányon belül is. Egyébként is sok a belső vita. Mennyire érzi stabilnak a kormányt?

Az ilyen sok pártból álló, és szűk többségű koalíciók esetében sokkal igényesebben kell előkészíteni az egyes döntéseket, mintha egyetlen, nagy és erős párt lenne kormányon. Mindent alaposan végig kell tárgyalni, mindenkinek meg kell hallgatni a véleményét. Lehet, hogy ez így sokkal nyűgösebb, de szerintem sokkal demokratikusabb is. Mert egyetlen párton belül alacsonyabb szintű a demokrácia, mint egy olyan helyzetben, amikor több választói csoport érdekeit kell összeegyeztetni. Jobban kiforrnak így a dolgok.

Hamarosan népszámlálás lesz Szlovákiában, és a Híd kampányt indított, hogy minél többen vállalják az identitásukat. Ez miért fontos, mi függ attól, hogy hányan mondják magukat magyarnak idén tavasszal?

Ez elsősorban a szabadságról szól. Szabad légkör kell ahhoz, hogy a magyarság megtartsa az identitását. Olyan ez, mint belépni egy pártba: nehezen veszi rá magát az ember, de ha már benne van, akkor természetesebben használja az innen jövő értékeket. Ha az ember vállalja az elköteleződést, akkor már rajta van egy sínen. A kampány a bizonytalanoknak szól, hogy egy kicsit lökjünk rajtuk, hogy érezzék, hogy ez fontos.

Praktikus szempontból is van jelentősége. Mert ha egy kisebbség aktívan szeretné megélni a nemzetiségét, akkor ahhoz bizonyos feltételekre van szükség. Hogy ezeket megkapja, ahhoz pedig el kell érniük egy bizonyos tömeget, hogy látszódjon, megérdemlik támogatásokat. A kicsi lélekszámú kisebbségek nagyon gyorsan kihalnak, mert az értelmiségük nem kap elég támogatást, nem lesznek intézményeik. Úgyhogy valahol ez a pénzről is szól.

Ön felveszi, vagy felvette a magyar állampolgárságot?

Nekem ez a téma nem annyira izgalmas. Nem igazán hiányzik. Én Szlovákiának vagyok az állampolgára, én itt szeretnék magyar lenni, nem Magyarországon, mert akkor oda költöznék. Annak nem látom értelmét, hogy Szlovákiában legyek magyar állampolgár.

A választójog viszont izgalmasabb része lehet ennek. Mert ha ezt is megadnák hozzá, akkor bele tudnék szólni abba, hogy Magyarországon olyan politikusok legyenek hatalmon, akik nem akarják meghatározni kívülről az én sorsomat. Ebbe már lehet, hogy bele szeretnék szólni.

Éles vita volt arról a szlovákiai magyarok között, hogy a kettős állampolgárságról szóló magyarországi törvény időzítése szerencsés volt-e, hiszen éppen kiélezett választási kampány folyt akkor Szlovákiában. Önnek mi erről az álláspontja?

A Hídnak erről volt egy határozott véleménye, az, hogy ez nem volt egy szerencsés döntés. Szerintem ezt osztotta az itt élő magyarok többsége is. Legalábbis erre utal, hogy a másik magyar párt 4,33 mi pedig 8,12 százalékot szereztünk. És ugyan a szavazóink egyharmada szlovák volt, de még így is több magyar szavazott ránk, mint az MKP-ra. Szerintem ebben benne volt, hogy a szavazóink értékelték, hogy mi azt szeretnénk, ha magunk tudnánk meghatározni, hogy mire van szükségünk.

Nem mondom, hogy nem kell a támogatás, de ezt nem erőszakkal kell adni, hanem tárgyalni kellene. A mostani magyarországi nyomulással csak azt érik el, hogy nehezebben engednek a szlovák pártok. A lengyel kormány például csöndesebb, és nincs is semmi vita a lengyelek jogairól. Ha nem lenne kívülről ez az erős nyomás, akkor gyönyörű lehetőségeink lennének.

Akkor ön szerint, ha a magyar kormány a szlovákot szorongatja, az a szlovákiai magyarok kárára megy?

Egyértelműen.

Arról beszélt, hogy jó lenne, ha egyeztetne a magyar kormány az itteniekkel. Az jól látszik, hogy a Híddal nem egyeztet. Nem hívták el önöket a nemrég újraindul Máért-re (Magyar Állandó Értekezletre) sem. Hiányzott a részvétel?

Én úgy gondolom, hogy igen, bár lehet, hogy nem mindenki ért ebben velem egyet a pártban. Ha a Máért a szlovákiai magyarokért is van, akkor az érintettek kétharmadának a véleményét nem lehet figyelmen kívül hagyni. Minimum meg kellene hallgatni, hogy a képviselőik mit gondolnak. A kommunikáció legnagyobb akadálya, hogy nem fogják fel, hogy partneri, és nem alárendelt kapcsolatnak kéne lennie. Nem úgy, ahogy talán ezt az MKP esetében megszokták.

Miért alakult ilyen rosszul ez a viszony? Csak azért, mert a Fidesz az MKP-t preferálta?

Ez a Fidesznek a belső döntése volt. Lehet, hogy kívülről ez úgy is tűnhetett, hogy az MKP egy tisztán magyar párt, míg a Híd egy együttéléses párt, és ezért az előbbit választották. De szerintem az elmúlt egy év alapján látszik, hogy nagyon is odaállunk a magyaroknak fontos ügyek mellé. Annyira, hogy bár remélem, hogy nem mi leszünk ennek a koalíciónak a fölbontója, de erősen benne van ez is a pakliban. Mert biztos, hogy ki fogunk állni a nekünk fontos értékekért.

Van magyarországi párt, amelyikkel aktívabb a kapcsolat?

Inkább személyes, mint hivatalos pártok közötti kapcsolatok vannak, és ez a Fideszre is vonatkozik, szóval nem arról van, hogy nem tudunk egymásról.

Ön is említette, hogy a Híd egy vegyes identitású párt, és szlovák szavazókat is meg akar szólítani. Miben áll a Híd szlovák identitása?

Szlovákiában magyarok egész Dél-Szlovákiában élnek, elég kevert területeken is. A mi programunk pedig nemcsak az etnikai kérdésekre koncentrál, hanem felvállaltuk az egész vidék képviseletét is. A szlovák nemzeti orientációjú pártoknál ez a terület hátrányba került, mert azt mondták, hogy ott a magyarok laknak. Ennek az ott élő szlovákok éppen úgy itták a levét, például hogy nem arra megy az autópálya, nincsenek beruházások, nem kapnak támogatást. A sors egyforma, és ez összeköt, nem elválaszt. Ezért a déli területeken sok szlovák szavazónk is volt.

A nemzetiségi konfliktusok egyébként sem ott vannak, ahol keverten élnek az emberek, hanem onnan gerjed a feszültség, ahol magyart még csak nem is láttak. Északon nagyon tudják mondani, hogy délen hogy elnyomják a magyarok a szlovákokat, de nem délről jönnek ezek az információk.

Másrészt a városokban, ami elszívja az értelmiséget, szintén voltak szavazóink, akik talán már nem is vallják magukat magyarnak, de azért valahol ketyeg bennük ez a tudás, és akkor behúztak egy x-et, hogy segítsenek.

És volt egy olyan motiváció is, ami a változás igényéről, a jobboldali győzelem megsegítéséről szólt. Voltak szlovákok, akik azt szerették volna, hogy a váltást ígérő pártokra adott szavazatok ne vesszenek el, és azért szavaztak ránk, hogy létrejöhessen ez a koalíció.

Az MKP és a Híd közti szakítás személyes konfliktusok miatt vagy ideológiai alapon történt inkább?

Én nem politizáltam az MKP-ban, legfeljebb hírből hallottam személyes vitákról. De ma azt látom, hogy a miénk egy ideológia mellett, és nem valaki ellen politizáló párt.

Úgy érzem, hogy az MKP kezd egyre szélsőségesebb lenni, sok túlzottan provokatív gesztusuk van, például amikor árpádsávos zászlókkal vonulnak. Nekem is van Nagy-Magyarország-térképem, de otthon tartom. Ha tudom, hogy ez mást nyugtalanít, idegesít, akkor miért kell lobogtatni?

Ezzel csak élezik a helyzetet, de az embereknek nem egy jó bunyóra van szükségük, hanem arra, hogy a gyereket nyugodtan elengedhessem villamossal Pozsonyban iskolába, és soha ne kelljen azt mondanom neki, hogy ne beszéljetek hangosan magyarul, nehogy kapjatok egy pofont. Nekem ez a fontos, és nem az, hogy a kocsma előtt árpádsávos zászlót lobogtassak.

Sokan nem mentek el szavazni a magyarok közül, mert nem tetszett nekik ez a megosztottság, nem szoktak hozzá a demokráciához. A szlovákok gondolkozhatnak politikai alapon egy választáskor: baloldali, jobboldali, polgári, liberális stb. Mi meg kisebbségben rá vagyunk kényszerítve, hogy az etnikai politizálást helyezzük előtérbe. Most a magyarok is kaptak egy választási lehetőséget, és szerintem sokat jelent, hogy ez a polgáriasabb etnikai gondolkodás győzött a csak tisztán etnikai gondolkodás fölött.

Ősszel az önkormányzati választásokkor elég vegyes koalíciókat kötött a Híd. Volt ahol az MKP-val egymás ellen mentek, például Révkomáromban, volt ahol közös jelöltjeik voltak, például Pozsonyban, Kassán pedig a Fico-féle Smer jelöltjét támogatták. Ezek az alkalmi szövetségek a helyi szervezeteken múltak? A pártvezetés semmilyen kötelező irányt sem szabott meg?

Az volt a központi iránymutatás, hogy a Szlovák Nemzeti Párttal (ez a Jan Slota vezette SNS – szerk.) semmilyen együttműködés sem lehetséges. A többit pedig az alapszervezetek illetve a járási szervezetek döntötték el. Abszolút keresztbe alakultak a koalíciók, mindenféle kombinációban, de ez a többi pártról is elmondható, az MKP-ról is. Szlovákiában eléggé tipikus, hogy a helyi politikát helyben oldják meg, és ez szerintem nagyon jó, mert ott leginkább személyekről van szó, nem pedig nagypolitikáról.

Amikor ősszel miniszter lett, akkor az első nagy ügye az volt, hogy megígérte, kivizsgálják a szén-dioxid kvótaeladások előző kormány idején intézett gyanús szerződéseit. Ehhez képest legutóbb arról beszélt, hogy nem érdemes hosszan pereskedni ebben az ügyben. Mi történt, megállt az elszámoltatás?

Nem azt mondtam, hogy nem érdemes pereskedni, hanem azt, hogy nincs értelme költeni a perre. Ha egy cég képes egy 60 millió eurós forgalmú üzleten 30 millió eurót nyerni, akkor az nem azért ment csődbe, mert rosszul gazdálkodott. Hanem azt direkt csődbe vitték, és ott valami szélhámosság történt. Ha pedig így volt, akkor miért menjek polgári bíróságra, ahol magasak a jogi költségek, amikor az ügyészségen is fel tudom őket jelenteni.

Itt az ügyészség és a bíróság dolga, hogy ne hagyja kibújni a céget a felelősség alól. Bár ezzel van egy kis gondunk. Az ügyészség ugyanis erősen ellenzéki elköteleződésű, ott tesz be nekünk, ahol tud. Nemrég kaptunk például egy végzést, amin ők egy évig dolgoztak, hatalmas paksaméta irat, és pénteken kaptuk meg azzal, hogy hétfőig lehet fellebbezni. A kormány éppen az ilyenek miatt szeretne új főügyészt választani, aki rendbe tenné ezt a rendszert, mert ez a teljesen átpolitizált államigazgatási modell így nem működhet tovább.

Árvízvédelmi közmunkaprogramba kezdett a minisztériuma az idén, 1200 embert akarnak munkába állítani. A közmunkások foglalkoztatása visszatérő vitatéma Magyarországon is. Sokan kritizálják, mert nem piaci alapon foglalkoztatja az embereket, és az államnak inkább a vállalkozásokat kellene segítenie, hogy több embert vegyenek fel. Egy másik logika szerint fontos a közmunkások alkalmazása, mert nem hagyja, hogy a munka nélkül élő emberek szétessenek. Ön szerint gazdasági vagy politikai kérdés a közmunkaprogram?

Én közgazdász vagyok, és úgy gondolom, ha bármilyen munkát is végez az ember, annak biztos, hogy inkább van hozama, mintha nem teszi meg. Ártani legalábbis biztosan nem lehet vele.

De ha a munka hasznos, akkor lehet még előnyösebb is a közmunka, mint a magánszféra támogatása bizonyos esetekben. Például jön egy nyugati multi, hogy kialakít 450 munkahelyet, és 19 millió eurós támogatást ad neki ezért az állam. Míg én évente ötmillió euróért 1200 embert tudok közmunkában alkalmazni. Világos, hogy az utóbbi a jobb üzlet, akár évek távlatában is.

És ez valóban fontos munka, nem az utca söprögetéséről van szó, ezt tényleg el kell végezni. Semmivel sem járnánk jobban, ha piaci alapon végeztetnénk el. Ráadásul EU-pénzből megy a program, és szerintem jobb így felhasználni ezt a támogatást, mint művi módon elosztogatni. És olyan embereket foglalkoztatunk, jórészt falusiakat, akiknek tényleg nincs semmilyen más munkalehetőségük. Márpedig meg kell őket etetni, nem lehet hagyni, hogy raboljanak.