Franciaországot is megkergette meztelenül Strauss-Kahn

Bár több mint egy évvel a világon bármilyen választás előtt sarlatánság ilyesmit kijelenteni, a 2012-es francia elnökválasztás viszonylag sima ügynek látszott Dominique Strauss-Kahn és a szocialista párt számára.

Hivatalosan ugyan még nem jelentette be, hogy indul az elnöki címért, de ez senki előtt sem volt titok, Nicloas Sarkozy rekordnépszerűtlensége pedig nagyszerű lehetőséget nyújtott, hogy az IMF után Franciaország vezetését vegye át. Támadták ugyan a belpolitikában, főleg azért, mert szocialista létére egyáltalán nem élt visszafogott életet, luxusautóin, luxusvilláin, sőt, még öltönyein is csámcsogott a sajtó, de ezeket a huncutságokat még elnézték neki a franciák. A nemi erőszak vádja viszont már egy kicsit más dolog, és persze a vizsgálatot még mindenképp meg kell várni az ügyben, elnöki esélyei jó eséllyel elszálltak ezzel.

Az összeesküvés-elméletek híveit erősítheti az is, hogy kiszivárgott: Strauss-Kahn jó két héttel ezelőtt a Libération újságírójával ebédelt együtt, akinek azt mondta: attól tart, hogy Claude Guéant francia belügyminiszter megfigyelteti őt és más "gonosz szándékai" is lehetnek.

Az ebéden Strauss-Kahn amiatt aggódott, hogy kelepcébe akarják őt csalni valamilyen pénzüggyel, a nők iránti imádatával vagy zsidó származásával összefüggésben. "Igen, szeretem a nőket, és akkor mi van?" - idézi a Libération Strauss-Kahn szavait. Még az események alakulásának lehetséges forgatókönyvét is felvázolta az újságírónak: "(Előkerülhet) egy állítólag autóparkolóban megerőszakolt nő, akinek kifizetnek majd 500 ezer eurót, hogy kigondolja ezt a sztorit."

Ha félretesszük az összeesküvés-elméleteket arról, hogy Strauss-Kahn ellenfelei csapdájába sétált be, fontos szempont, hogy balszerencséje is volt. Ahogy a New Yorker tudósítója írja Párizsból, a legtöbb francia szerint ha ez ott történik vele, valószínűleg sokkal diszkrétebben zajlott volna az egész ügy, és nem került volna a világsajtó címoldalára – mégiscsak Franciaország volt például, aki befogadta Roman Polanskit is azután, hogy bűnösnek vallotta magát pedofilügyben. A csúnya eset azonban nem Párizsban történt, így aztán amikor – a vádak szerint – meztelenül megkergetett egy szobalányt, aztán orális szexre kényszerítette, azzal nemcsak a saját, de egész Franciaország életet is felforgatta.

Még csak összeesküvésekben sem kell hinni ahhoz ugyanis, hogy világosan látszódjon, bőven vannak Franciaországban, akik egyértelműen jól jártak az üggyel.

Mindenekelőtt természetesen Nicolas Sarkozy, akinek lehet, hogy a sírból jöttek vissza az esélyei, hogy ismét elnökké válasszák. A botrány kirobbanása után pártja, az UMP táján igyekeztek visszafogottan nyilatkozni, és ezt nemcsak a kötelező udvariasság és az ártatlanság vélelme mondatta velük. “Túl korán történt mindez. Ha közvetlenül a választás előtt történik, egész más a helyzet, de így nem lehet megítélni, milyen hatása lesz. Minden hétről hétre változik” – mondta egy Sakozy-közeli forrás a Le Monde szerint. Ezekben a körökben most úgy tartják, “óvatosnak kell lennünk, nem szabad, hogy az élvezet vagy a káröröm látszódjon rajtunk”. “Nekünk most semmit sem kell mondanunk, hagyjuk, hogy a történelem tegye a dolgát” – mondta az elnök egyik tanácsadója.

Ennek a hivatalos változata Francois Baroin kormányszóvivő nyilatkozata, aki szerint a francia kormány tiszteletben tart két egyszerű elvet: az egyik az ártatlanság vélelme, a másik pedig az, hogy az amerikai hatóságok saját jogrendszerük keretében lefolytathatják az igazságügyi eljárást.  "Rendkívül óvatosnak kell lennünk az elemzésekben, a kommentárokban és a következményeket illetően" – mondta a szóvivő a France 2 televíziónak vasárnap.

Nicolas Sarkozy nem arról híres, hogy nem szólal meg ilyen ügyekben, de egyelőre ő sem sietett ítélkezni. A visszafogottsággal együtt is egyértelmű, nagyon nem jött rosszul neki az ügy – éppen azért kell visszafogottnak lenniük, hogy ne rontsák el az ölükbe hullott óriási lehetőséget.

Dominique Strauss-Kahn, Martine Aubry és Francois Hollande eg y 2005-ös szocilaista kongresszuson

A francia baloldalt lesújtotta a hír, Sarkozy riválisai érthető okokból nem kezdtek nyilvánosan ujjongani, ettől még nem kérdés, ezen az oldalon is lehetnek nyertesei a botránynak. Strauss-Kahn esetleges bukásával három jelölt kerülhet előtérbe. A legkomolyabbnak egyelőre Francois Hollande, a Szocialista Párt korábbi vezetője tűnik, aki eddig is az átlagember képét igyekezett sugározni Strauss Kahnnal szemben – ez most különösen jól jöhet. Hollande ellen szól ugyanakkor, hogy nem volt igazán erős pártvezér, és nincs kormányzati tapasztalata. A másik esélyes Martine Aubry, a szocialisták mostani vezetője, Lille polgármestere, Jacques Delors, az Európai Bizottság egykori vezetőjének lánya, aki a felmérések alapján szintén egész jól szerepel. Rajtuk kívül tervezi az indulást Ségolene Royal is, ő azonban egyszer már veszített Sarkozyel szemben. A felfordult helyzetben pedig előkerülhetnek újabb jelöltek is. A szocialisták esélyei nem omlottak össze a szexbotránnyal, de az biztos, hogy nyíltabbá vált a verseny.

Ha viszont nem lesz igazán erős jelölt a baloldal élén, és megoszlanak a szavazatok (például az antikapitalista szélsőbal javára, akiknek az IMF-ezés igazán magas labda), az egészen másvalaki malmára is hajthatja a vizet. Ez pedig éppen az, aki egyedüliként nem igyekezett visszafogni magát az ügy kirobbanása óta: a szélsőjobboldali Nemzeti Front jelöltje, Marine Le Pen, Jean-Marie Le Pen lánya. “Meg vagyok lepve a reakciók álszentségén” – mondta Le Pen. "Mindenki tudta, milyen betegesen viszonyult Strauss-Kahn a nőkhöz. Csak idő kérdése volt, hogy ez megtörténjen.”

Marine Le Pen

Le Pen tiszta, körön kívülről érkező, elit-és korrupcióellenes imázsával eddig sem szerepelt rosszul, voltak olyan felmérések, amelyek szerint ő jutott volna az elnökválasztás második fordulójába a szocialista jelölttel Sarkozyt megelőzve. Ha megoszlanak a baloldali szavazatok, akár megismétlődhet a 2002-es helyzet, amikor apja a szocialista Lionel Jospint megelőzve második fordulóba jutott Jacques Chirac mellett. Más kérdés, hogy az eddigi tapasztalatok azt mutatják, ilyen esetben a Nemzeti Front jelöltje ellen a franciák hajlandóak befogott orral bárkire szavazni.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!