A válás bevezetéséről szavaznak a máltaiak

Történelmi döntés előtt áll az Európai Unió legkisebb tagállama. A máltaiak arról határoznak a szombati népszavazáson, akarják-e a válás bevezetését. Málta, ahol a lakosság kilencven százaléka hívő katolikus, az egyedüli ország az unióban, amelynek jogrendszere nem ismeri a válás intézményét. Az egész világon is csak egyetlen párja akad, a Fülöp-szigetek.

A nőket jobban megmozgatja

Március közepén döntötte el a máltai parlament, hogy lesz népszavazás a válásról. Lawrence Gonzi miniszterelnök ugyan kinyilvánította, hogy ő személy szerint ellenzi a válást, de megengedte pártja, a Nemzeti Párt képviselőinek, hogy úgy szavazzanak, ahogy akarnak. Így győztek, akik azt akarták, hogy kérjék ki az ügyről a máltai nép véleményét. A szombati népszavazás lesz a hatodik Málta történelmében. Utoljára 2003-ban szavaztatták meg az embereket, akkor arról, hogy csatlakozzanak-e az Európai Unióhoz.

A szavazatokat szombaton reggel hét és este tíz óra között adhatja le a 325 103 választópolgár. A közvélemény-kutatások viszonylag nagy részvételi hajlandóságot mértek, május közepén a megkérdezettek 79 százaléka mondta, hogy biztosan elmegy szavazni, határozott nemmel pedig csak 4 százalék válaszolt. A nőket valamivel jobban izgatja a válás ügye, mint a férfiakat, a nők 81 százaléka ígérte, hogy szavazni fog, szemben a férfiak 76 százalékával.

Szoros lesz

Az eredmény valószínűleg szoros lesz. A felmérések szerint még mindig a váláspártiak vezetnek, de fölényük jócskán csökkent február óta. Akkor még 58 százalék szavazott volna igennel, 33 százalék nemmel, és csak 9 százalék volt bizonytalan. A kampány átrendezte az arányokat: májusra 42 százalékra olvadt a váláspártiak aránya, 35 százalékosra nőtt az ellenzők tábora, és már 23 százalék vallotta bizonytalannak magát.

A munkáspárti szavazókat kevéssé sikerült megingatni a válásellenes kampánnyal. A májusi közvélemény-kutatás szerint 72 százalékuk most is megszavazná a válás bevezetését. A Nemzeti Párt támogatói körében viszont 50-ről 25 százalékra olvadt a váláspártiak tábora február óta. A válás ügye egyébként nem kötődik szorosan egyik politikai oldalhoz sem. A törvényjavaslatot, amelyen a népszavazási kérdés alapul, a nemzeti párti Jeffrey Pullicino Orlando és a munkáspárti Evarist Bartolo közösen nyújtotta be a parlamentnek. A kampányban is összefogtak politikai riválisok.

Négy év külön élés lenne a feltétel

Ha győznek is az igenpártiak, a sima, gyors válás szóba sem jöhet, nem fordulhat majd elő, hogy valaki egy csúnya veszekedés után, hirtelen elhatározásból úgy dönt: megszabadul a házastársától. A válás lehetőségét csak azokban az esetekben vezetnék be, amelyekben a pár már legalább négy éve külön él, nincs remény a kibékülésre, és a gyerekek eltartása és jóléte biztosított. A népszavazásra feltett kérdés is úgy szól, hogy ilyen esetekre vonatkozóan egyetért-e a szavazó a válás bevezetésével.

Mindkét oldal arról próbálja meggyőzni a máltaiakat, hogy a gyerekek akkor járnak a legjobban, ha az ő javaslatuk mellett döntenek. A váláspártiak egyik legfontosabb érve, hogy csak akkor köthet valaki új házasságot, ha előbb elválik, és az új kapcsolatból született gyerekek érdeke, hogy szüleik házasok legyenek. Ez nemcsak a balkézről született gyerekek stigmatizálása miatt van így, hanem jogi szempontból is. Például ha az apa meghal, és nincs végrendelet, kevesebb jár nekik az örökségből, mint a házasságban született féltestvéreiknek. Ehhez jön még hozzá váláspárti oldalon az a hagyományos érv, hogy boldogabbak az elvált szülők gyerekei, mint azok, akiknek a szülei folyamatosan marják egymást.

Az adott szó nem számít többé

A válást ellenzők az érzelmekre próbáltak hatni. A kampányzáró tévévitában az őket képviselő Arthur Galea Salamone azzal vádolta a váláspártiakat, hogy nem akarják meghallani a mindig őszinte gyerekek szavát, akik szerinte azt mondják: nem akarnak válást.

“Az adott szó nem számít többé, az ígéret nem lesz ígéret”  - festett sötét képet Arthur Galea Salamone egy olyan Máltáról, ahol lehetséges lesz a válás. Vitapartnere, Deborah Schembri azzal vágott vissza, hogy lényegében mindkét oldal ugyanazt akarja: stabil családokat. Tudják, milyen lenne az ideális család, de sajnos nem mindenki él az ideál szerint, és nem akarják figyelmen kívül őket sem, mondta. Deborah Schembri arra kérte a máltaiakat: ne fordítsanak hátat azoknak, akiknek szüksége van a válásra ahhoz, hogy új életet kezdhessenek egy második házasságban.

Az újrakezdés, újraházasodás lehetőségének hangsúlyozása miatt a váláspártiak érvrendszerében – elsőre paradoxnak tűnő módon – központi szerepe volt annak, hogy mennyi előnye van a házasságnak. Az élettársakkal szemben a házaspárok közös végrendeletet írhatnak, előnyösebben adóznak, ráadásul a házasság stabilabb együttélési forma, kevésbé könnyen bomlik fel, mint az élettársi kapcsolat.

Külföldön lehet válni, de drága és macerás

A válás bevezetése mellett kampányolók rendszeresen felemlegették azt is, hogy ha megszavazzák a válást, a tiltakozóknak még mindig lehetőségük lesz nemet mondani rá a magánéletükben, a nem szavazat viszont megfosztja a váláspártiakat a döntés lehetőségétől.

A külföldön kimondott válást egyébként elismeri a máltai állam, a dolog tehát most is megoldható, de körülményesen és drágán. A külföldi válásnak az a feltétele, hogy a pár egyik tagja az adott ország állampolgára vagy lakosa legyen, így, ha egy máltai jogi értelemben is meg akar szabadulni házastársától, előbb ezt kell elintéznie. A máltai válás bevezetése mellett érvelők szerint a mostani gyakorlat igazságtalan, mert hátrányba kerülnek, akiknek nincs elég pénze az utazgatásra.

36 éve áll nyitva ez a lehetőség, ezalatt Málta összesen 785 külföldön kimondott válást ismert el. A legtöbb – 422 – házaspár az Egyesült Királyságba utazott a szabadságáért, de váltak el máltaiak Ausztráliában, az Egyesült Államokban, Németországban, Kanadában és Olaszországban is. A külföldön kimondott válások száma az utóbbi időben folyamatosan nőtt, míg 2000-ben csak 32 volt, tavaly már 47. Austin Gatt, Málta kommunikációs minisztere szerint egyébként valószínűsíthető, hogy a külföldön elvált házaspárok többségének egyik tagja eleve külföldi volt, legalábbis erre utalnak a Máltán nem szokványos vezetéknevek.

Az ír házasságok is túlélték

A kampány visszatérő témája volt Írország példája, ahol a kilencvenes években vezették be a válást. Nincs bizonyíték arra, amivel a válást ellenzők riogatták a máltaiakat, hogy a válás bevezetése megnövelné a széteső házasságok számát. Írországban például a válás bevezetését követő tíz évben kevesebb lett belőlük. Igaz, a máltai válásellenes lobbi szerint ez csak azért volt, mert a házasságok száma is csökkent.

A szombati népszavazásnak elvileg nincs kötelező ereje a törvényhozásra, de ha az igenek győznek, az erkölcsi és politikai nyomás miatt aligha merik megtenni a képviselők, hogy ne fogadják el a válásról szóló törvényt.