Országnyi Lehman Brothers küzd a sorsával

Túlélte a görög kormány a szerda hajnalra átnyúló bizalmi szavazást a parlamentben. A 300 képviselőből a Pánhellén Szocialista Mozgalom mind a 155 képviselője kiállt a múlt pénteken átalakított kormány mellett, vagyis Jeórjiosz Papandreu miniszterelnök a jövő héten szavazásra bocsáthatja 28 milliárd eurós megszorító csomagját.

Papandreau a szavazás előtti beszédében a modern kori görög történelem legmélyebb válságának nevezte a mostani helyzetet, amiből csak közös összefogással kerülhet ki az ország. Bár az egység még a kormánypárton belül sem teljes, sokan nem támogatják maradéktalanul a kormányfő elképzeléseit, ők mégis melléálltak - az ellenzék ugyan nem kért ebből az egységből, de a többséghez ez is elég volt.

Nincs ok ünnepelni

Normális esetben egy ilyen dráma pillanatban megnyert bizalmi szavazást joggal ünnepelhetne egy kormányfő. Papandreunak még sincs semmi oka erre. Egyrészt a szavazás közben is tízezrek tüntettek Athénben, akik tolvajok, tolvajok skandálással és a rendőrökkel vívott összecsapással tették egyértelművé, mit gondolnak az ő nemzeti egységéről. Másrészt június 28-án még el kell fogadtatni a konkrét megszorításokat is, ami a feltétele annak, hogy Görögország megkapja a tavalyi 110 milliárd eurós mentőcsomag következő részletét.

Ami pedig ennél is fontosabb: még ha sikerül is átverni a képviselőkön és a görög társadalmon, hogy elkerülhetetlenül szükség van a megszorításokra, Görögország szinte kezelhetetlen méretűvé és mélységűvé vált problémáit jó eséllyel akkor sem oldják meg. Ennek ellenére csütörtökön Evangelosz Venizelosz pénzügyminiszter bejelentett néhány újabb intézkedést: a jövedelemadó alsó sávjának alsó széle évi 12 ezer euróról 8 ezer euróra csökkent, és egyszeri, jövedelemfüggően egy és öt százalék közötti szolidaritási adót vetettek ki. Emelnek a fűtőolajak adóján, és minimumadót vetnek ki az egyéni vállalkozókra, akiket az országban a legnagyobb adóelkerülőknek tekintenek.

Az ellenállás frontvonala

Az athéni Szintagma tér az utóbbi hetekben a megszorításokkal szembeni európai ellenállási hullám frontvonalává vált. Május 25. óta gyakorlatilag folyamatosan tüntetnek itt, a tüntetők többször is összecsaptak a rohamrendőrökkel, akik lényegesen keményebbek, mint a hasonló cipőben járó spanyol vagy éppen magyar kollégáik. Athénban emellett a bűnözés is elszabadult.

A tüntetők azt mondják, nem hajlandóak elfogadni semmilyen további megszorítást. A tavalyi segélycsomag után a kormány megemelte az általános forgalmi adót és csökkentette a béreket a közszférában. Ezek a lépések a problémémát ugyan nem oldották meg, sőt részben súlyosbították azt, sokan pedig azt mondják, ennél többet már nem viselnek el. A korrupt politikai elitet és a szerintük igazságtalan feltételeket szabó IMF-et és az EU-t is okolják az egyre kilátástalanabb helyzetért.

Élet vagy halál

Az, hogy a helyzetet a kormánynak hogyan kellene megoldania, nem derül ki egyértelműen a tüntetők követeléseiből. Egyik képviselőjük az al-Dzsazírának azt mondta, népszavazást akarnak a megszorításokról, és arról, hogyan kezelje a kormány a válságot. Az egyértelműen látszik, hogy mostanra már nemcsak a Görögországban egyébként is aktív anarchisták és baloldali aktivisták mentek utcára, hanem sokan olyanok is, akik életükben először tüntetnek.

A jövő heti szavazás élet vagy halál kérdése Papandreu szerint. A 28 millliárd eurós csomag része lenne adóemelés, fizetés- és nyugdíjcsökkentés, valamint különféle juttatások csökkentése. Ezzel azonban még csak a tavalyi csomag (mely a nyugati világ legnagyobb gazdasági mentőcsomagja volt valaha) újabb részletét kaphatnák meg, miközben minden bizonnyal újabb, 120 milliárd eurós csomagra is szükség lesz. Az optimista forgatókönyv szerint ezzel a második segélycsomaggal 2014-ig biztosítani lehetne a görög állam finanszírozását, addig pedig talán sikerülne rendezni a sorokat. Azt viszont az optimisták is elismerik, még ez a megoldás is legfeljebb arra elég, hogy a görögök időt nyerjenek, a problémákat nem oldja meg.

Nem is az az igazi baj

A görög gazdaság legnagyobb problémája a nemzetközi versenyképtelenség - magyarázta az Indexnek Edward Hugh, a Greece Economy Watch című blog szerzője. A fiskális problémák valójában csak ennek a tünetei. Hugh szerint az egyértelmű, hogy a görög állam sokkal többet költ annál, mint amennyit ilyen versenyképesség mellett megengedhetne magának - számos példa van erre a közalkalmazottaknak járó 14. és 15. havi nyugdíjtól a bőkezű ellátórendszeren keresztül a hosszú munkaszünetekig és a 40 órásra csak nemrég meghosszabbított munkahétig. A helyzet kezelésére felírt görög és nemzetközi gyógymódok azonban szinte teljesen érintetlenül hagyják probléma gyökereit.

A csődtől IMF-segélyekkel megmenekülő országok jellemzően nem valutauniók részei, így a megszorítások hatását részben ellensúlyozni tudják azzal, hogy a valuta leértékelődésével javul az exportteljesítményük. Az eurozóna részeként Görögországnak erre nincs lehetősége. Azzal, hogy növelték a forgalmi adót, és felpörgött az infláció, az euróövezeten belül még rosszabb lett a pozíciójuk, miközben kifelé sem javult.

Az állami bérek csökkentésétől sem javult a versenyképesség, hiszen ehhez főleg a magánszektornak kellene felpörögnie. Így sok állami alkalmazott került nehezebb helyzetbe.

Öregedés, adócsalás

A másik fontos tényező az adóelkerülés szintje, ami egészen drámai mértékű. Hiába a progresszív adórendszer, ami alapján 40 százalék a legfelsőbb jövedelmi sáv kulcsa, a görög elitnek rengeteg lehetősége van kibújni a közterhek alól, különösen a turizmusban. És ez még csak a legális adóelkerülés, emellett a feketegazdság is virágzik.

Nehezíti a helyzetet a görög demográfiai szerkezet is, ami erősen hasonlít a magyarra - rohamosan öregszik a társadalom, a mostani ütem alapján pedig egyértelmű, a jólét jelenlegi szintje semmiképpen sem lesz fenntartható hosszú távon, jelentős gazdasági átalakítás nélkül.

Mindebből következik, hogy még ha vérrel-verítékkel sikerül is elfogadtatnia a csomagot, jó eséllyel hamar újra előkerülnek ezek a problémák. A helyzet leginkább a kétezres évek elejének argentin válságára hasonlít.

Ha elfogadják a megszorításokat, majd július 3-án a segélycsomagot, a társadalmi ellenállás még nagyobbra nőhet. Ha viszont elbukik a javaslat, Görögország már július közepén csődbe mehet. Bár egyre többen vannak, akik azt mondják, a görögöknek hagyni kellene az egészet, jelentsenek csődöt, és akár lépjenek ki az eurózónából, ebből a megoldásból is könnyen káosz lehet. Sok közgazdász a Lehman Brothers 2008-as összeomlásához hasonlítja ennek lehetséges hatását.