Egy hatalmas robbanás, és ami utána jön

Ciprus görög oldalán a megszokottabbnál is forróbbnak ígérkezik a nyár. A hétfő reggeli katasztrófa - amiben egy Limaszol közelében lévő haditengerészeti bázison berobbant az évek óta ott tárolt orosz lőszerszállítmány - miatt az villamoserőművek valószínűleg csak maximum 60 százalékát tudják biztosítani a sziget áramszükségletének, a vízszolgáltatást is korlátozzák. A hatalmas robbanás eredményként néhány óra alatt átalakultak a politikai erőviszonyok is, a kormányzó eurókommunista AKEL (Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja) nemcsak az emberek bizalmát vesztette el, de jó eséllyel Cirpuson is elmélyítik a mediterrán térség gazdasági válságát. A robbanás miatt egyes kormánykörök - főként a külügy, valamint a védelmi minisztérium bizonyos tagjai - a büntetőjogi felelősségre vonás határát súrolva kompromittálódtak.

„Hogy történhetett ez meg?” Hétfő óta ezt a kérdést feszegetik Ciprus görög részének lakói. A kérdés rendkívül kellemetlen helyzetbe hozta a kormányzó kommunista kormányt és személy szerint Dimitrisz Hrisztofiasz elnököt. A kompromittálódott kormánypárt és a hadsereg vezetőinek felelőssége ugyan hivatalosan még nem bizonyított, azonban sajnálatos módon nyilvánvaló.

A mindenki által feltett kérdések így folytatódnak:

Miért szállított egy orosz hajó ciprusi zászló alatt hadianyagot Szíriának, közvetve a Hezbollahnak?

A Vörös-tengeren 2009 tavaszán az amerikaik által lefoglalt 98 konténernyi lőszert miért tartották több, mint két évig mindenféle óvintézkedés nélkül a szabadban, miért nem választották szét a rakományt kisebb egységekre, és miért éppen az ország legfontosabb villamoserőművétől pár száz méterre helyezték el őket?

Miért ignorálta a kormány többször is a bázis hétfői balesetben elhunyt parancsnokának kérvényét, hogy szállítsák el a rakományt, tegyék meg a szükséges óvintézkedéseket? Az első kérdésre a válasz egyszerű. Pénz. Ciprus ugyanis nem a Hezbollahnak, hanem Szíriának szállította volna a hadianyagot, pontosan nem tudni mennyiért, de nyilván jelentős összegért. A nagy haszonnal kecsegtető üzlet azonban balul sült el, az amerikaiak feltartóztatták a ciprusi zászló alatt hajózó Monchegorsk orosz teherszállítót, és ezzel a ciprusi külügy rendkívül kényes szituációba keveredett.

Kérdőn tekintett rájuk nemcsak az USA és Izrael, de a fél Európai Unió, ahogyan a másik oldalon a szállítmány megérkezését váró oroszok, irániak és szírek is. Ez az összefüggés adja meg a második és harmadik kérdésre a választ. Nicosia rövid diplomáciai huzavona után az amerikai nyomásának engedve hozzájárult a rakomány szállításának felfüggesztéséhez és „átmeneti jellegű” ciprusi tárolásához. Azt azonban szerették volna elkerülni, hogy az oroszok és szírek szemében a tárolás „lefoglalásnak” tűnjön, ezért utasították el éveken keresztül a szállítmány eredeti csomagolásának feltörését, különválasztását és egyáltalán a lőszerek tárolására általában használt földalatti bunkerekbe szállítását.

A hadianyag biztonságba helyezése egyébként többször felmerült, az amerikaiakon kívül vállalkoztak volna rá a németek, franciák és a britek is. Mindhiába. Múlt héten a bázis robbanásban elhunyt parancsnoka észelve a konténerek állagának erős romlását ismét kérvényezte a hadianyag biztonságos elhelyezését, kérését azonban újra elutasították.

A hétfő reggeli katasztrófa a kis szigetországot könnyen beleránthatja a már amúgy is veszélyes közelségbe kerülő mediterrán válságba. A 2011-es májusi képviselőházi választásokon ugyan az ellenzéki DI.SY szerzett szavazattöbbséget, de a törvényhozásban megmaradt a kormányzó AKEL többsége, egy fővel növelte képviselőinek a számát. A kormánypárt sikerének oka elsősorban az volt, hogy 2010-re abszolválták a gazdasági válság egyik legnehezebb időszakát, s mindezt úgy, hogy korántsem produkáltak olyan mély mínuszokat, mint szomszédaik a mediterráneumban, vagy akár mi Közép-Európában.

A választás időpontjában azonban az első negyedéves adatokból már lehetett tudni, hogy a válság második hulláma csak most van érkezőben. A választások óta eltelt időszakban az athéni események és a Cipruson számottevő görögországi tulajdonú bankok elleni bizalmatlanság, valamint az euró ingadozása miatt a válság mélyülőben volt, amelyet korántsem segített, hogy a kommunista kormány határozottan elutasította az ellenzék követeléseit a veszteségesen működő állami vállalatok privatizálásáról.

Ebbe a helyzetbe robbant be hétfő hajnalban a szír szállítmány. Az esemény nagy valószínűség szerint aláaknázta a májusi választásokon AKEL-re szavazók 32,67 százalékának bizalmát is, de ami ennél is fontosabb: keresztülhúzta az amúgy is meglehetősen felemásan kezelt gazdasági válságprogram sikerességének lehetőségét is.

Ennek elsődleges oka az, hogy a felrobbant hadianyag ugyanis működésképtelenné tette az ország legmodernebb és legnagyobb kapacitással rendelkező villamoserőművét. A 770 megawatt áramot termelő erőmű a sziget áramellátásának több, mint felét fedezte, míg a megmaradt két, jóval elavultabb energiatermelő mindössze 680 megawatt áramot képes előállítani. Csak az erőmű helyreállítása mintegy 900 millió euróba kerül, ehhez kell hozzászámítani az óriási erejű robbanás 5-7km-es körzetében megrongálódott ingatlan kis és több, mint 30 éve megosztott szigetország önmagában ezen költségeket is megérezte volna, azonban az áramellátás hiánya még nagyobb károkat fog okozni.

A vaszalikoszi erőmű javítása a hivatalos álláspont szerint körülbelül 3-4 hónapot fog igénybe venni, amely figyelembe véve a ciprusi viszonyokat a valóságban 6-9 hónapot jelenthet.

Addig a keddtől bevezetett szakaszos áramkorlátozási rendszer lesz érvényben, ami azt jelenti, hogy az ország bizonyos szektoraiban felváltva naponta 2 órára megszüntetik az áramszolgáltatást. Tekintve, hogy a maradék két erőmű már szerdán a fáradás és a túlteljesítés jeleit mutatta, ez akár naponta 4-5 órát is jelenthet minden egyes körzetnek.

Az áramhiány természetesen jelentősen befolyásolja a termelést, megáll a munka hivatalokban, az éttermekben leáll a kiszolgálás, a hentes nem képes a húsok hűtésére, az internetszolgáltató nemhogy a sávszélességet tudja biztosítani az előfizetőknek, de sokszor még magát az internetkapcsolatot sem.

A helyzetet csak még rendszertelenebbé teszi, hogy az áramszolgáltatás megszüntetésének ütemtervét a lakosság nem tudja, így a hirtelen elment áram akár naponta többször több ezer eurós kárt okoz például egy nyomdaipari vállalatnak, a tűzoltók pedig naponta mintegy ötvenszer vonulhatnak ki a liftekben rekedtek kimentéséért.

Figyelembe véve a dél-európai eseményeket és azt, hogy a fent felvázolt viszonyok több hónapon keresztül érvényben lesznek, Ciprus alapvetően szilárd alapokra épített gazdasága könnyen megremeghet. Efelé tart Dimitrisz Hrisztofiasz elnök pozíciója és kormánya is.

A baleset eredményeként még hétfőn benyújtotta lemondását az a védelmi miniszter, aki két évvel ezelőtt hivatalosan bejelentette: „a lefoglalt szállítmány tárolása biztonságos.” Hrisztofiasz elnök a miniszter lemondását a hadsereg főparancsnokának hasonló tartalmú kérvényével együtt elfogadta, ez azonban korántsem látszik elegendőnek a kedélyek lecsillapításához. Miközben a hivatalos vizsgálat elkezdőzött, kedden az esti órákban 3-4000 fős tömeg gyűlt össze az elnöki palota előtt, felelősöket és magyarázatot követelve.

Kisebb összecsapások zajlottak a palota kertjébe behatoló tüntetők és könnygázzal és gumibotokkal őket kiterelni igyekvő rendőrök között. Nem nehéz kitalálni: a helyszínen a hangos kisebbséget a szélsőjobboldali szervezet az ELAM alkotta, amely elemzők szerint könnyen hasznot húzhat az eseményekből.

Könnyen változtathatnak a lehetőségek a Ciprust állandóan lázban tartó újraegyesítés körül is. A megosztott sziget újraegyesítésével ugyan már régóta hiába próbálkoznak, idén azonban különösen közelire prognosztizálták a megegyezést. Az októberre kitűzött tárgyalások eredményességébe vetett hit alapja az volt, hogy hogy mind a török miniszterelnök Erdogan, mind Hrisztofiasz kijelentette: a közeljövőben az EU elnökségét átvevő Ciprus legitimen csak egyesítve vezetheti az európai szervezetet.

Egyelőre nem tudni milyen hatással lesz a közeli megegyezésre a katasztrófa miatt kialakult kormányválság. Fontos azonban megjegyezni, hogy az egyesítés kerékkötői már több ízben a görög ciprióták voltak, akik kormányaik intése ellenére szavaztak a föderatív elképzelések ellen.

Ennek a többségnek a véleményét rengetheti meg a robbanás utószele, könnyen felvetődhet bennük ugyanis a már többek által megfogalmazott kérdés: valóban szükség van-e 18 éves sorkatonák sorozatos katonai baleseteire a megosztottság miatti állandó harckészültség okán?

Az érem másik oldala, hogy a májusi képviselőházi választásokon már amúgy is vereséget szenvedő, és a koalíciós partnerétől pedig egyre inkább eltávolodó AKEL-nek lesz-e elég ereje egy ilyen horderejű megegyezést keresztül vinni, párhuzamosan birkózva a gazdasági válsággal? Amennyiben nem, a sziget görög és török felének újraegyesítése tovább várat magára.