Orbánt követné a lengyel választások vesztese
További Külföld cikkek
- Egy húszfős csoport verte meg az ismert youtubert
- Az EU megegyezett a Navalnij meggyilkolásáért felelős emberek szankcionálásában
- Volt orosz szóvivő: Vlagyimir Putyin korunk Churchillje
- Egy ukrán katona beismerte: olyan sok a halottjuk, hogy a holttesteket sem tudják összegyűjteni
- Nem indulhat a horvát államfő a miniszterelnöki székért az áprilisi választásokon
Habár a Polgári Platform 2007 után ismét megnyerte a lengyel parlamenti választást, a lengyel és a külföldi médiában a legtöbb szó mégis egy bizonyos Janusz Palikotról esik, akinek 2010 októberében alapított, saját magáról elnevezett mozgalma a két nagypárt mögött harmadik lett.
Palikot a lengyel politikai élet renitens figurája. A politizálást Donald Tusk pártjában kezdte, de mára annyira eltávolodott egykori mentorától, hogy az jóval a választás előtt kizárt vele minden együttműködést. Palikot igazi megosztó személyiség, az elmúlt években feszegette már Lech Kaczynski volt elnök esetleges alkoholizmusát, rasszista kijelentések miatt följelentette a katolikus Radio Maryja igazgatóját, számos alkalommal tüntetett a katolikus egyház imperializmusa ellen, kiáll az azonos nemű párok jogai mellett, beleértve a házasságkötést is.
A mélyen katolikus Lengyelországban mindez 10 százalékos választási eredményt hozott, ami nagyon szép eredmény akkor is, ha a közvéleményt mélyen megosztó politikával a tábort bővíteni már nem nagyon lehet.
A lengyel MSZP nem lesz váltópárt
Magyarországról nézve izgalmas lehet egy másik párt, a Demokratikus Baloldali Szövetség, a lengyel MSZP szereplése. A rendszerváltás után közvetlenül ez is kispárt volt, majd 1993 és 2001 között hol első, hol második, végül 2005-ben a korrupciós botrányokért, a tehetetlen kisebbségi kormányzásért, a különös miniszterelnök-váltásért a választók megbüntették: 11 százalékot szerzett, 2007-ben 13-at, most mindössze 8,1-et. Ezzel a szociáldemokraták lettek a legkisebb parlamenti párt.
A párt egyébként megújult, sok benne az új arc és a fiatal, de ez önmagában kevés a váltópártisághoz. Még az sem biztos, hogy Palikot szívta el a levegőt a baloldaltól, híveinek jó része ugyanis, akárcsak Palikot maga, Tusk táborából jött.
Varsó olyan lesz, mint Budapest?
Maradva az ellenzéknél: Jaroslaw Kaczynski Jog és Igazságosság nevű pártja – habár a választásokat megelőzően jó darabig úgy nézett ki, akár nyerhetnek is – a Polgári Platformtól jócskán leszakadva második lett.
Már utaltunk rá: a lengyel és a magyar belpolitikában vannak bizonyos hasonlóságok. A szocialisták összeomlása mellett ilyen volt az 1994-es magyar választás, amikor – a posztkommunisták 1993-as varsói győzelme után – Budapestre is befutott a varsói gyors. Sok elemzőnek adott témát a mérsékelt konzervatívnak tartott focirajongók, Donald Tusk és Orbán Viktor összevetése is. Orbán első külföldi útja Varsóba vezetett, de azóta be kellett látnia: a 40 milliós Lengyelország más pályán focizik, a magyar gesztusok jórészt visszhang nélkül maradtak.
Itt kanyarodjunk vissza a 62 éves Kaczynskihoz, Tusk legnagyobb ellenfeléhez, aki az elvesztett választás éjszakáján Orbán Viktor Magyarországával példálózott: „Mélyen meg vagyok győződve, hogy eljön az a nap, amikor sikerül nekünk, és Varsó olyan lesz, mint Budapest. Előbb-utóbb győzünk, mert egyszerűen nekünk van igazunk.”
A magát nemzeti konzervatívnak tartó Kaczynski megpróbált ugyan kibújni a bőréből a kampány idején, kevésbé voltak nacionalista megnyilvánulásai, kifejezetten jó nőket is bevetett a siker érdekében, de a 2010-es elnökválasztás után újabb vereséget szenvedett. Ezúttal akkor követett el hibát, amikor minden alapot nélkülözően sejtetni engedte, hogy az egykori NDK-ból származó Angela Merkelnek kapcsolata volt a keletnémet titkosszolgálattal, a Stasival.
Tusk meglovagolná a második hullámot
Ebben a helyzetben nem csoda, hogy Donald Tusk miniszterelnök kampánya színtelen-szagtalan volt, és csak arra törekedett: ne hibázzon. A 2007-es parlamenti győzelem után pártjának jelöltje nyerte a 2010-es elnökválasztást. Az 54 éves miniszterelnök fő üzenete is az volt: a lengyelek a világgazdasági válság várható második hullámát a legjobban az ő megválasztásával tudják kivédeni.
Ebben akár lehet is valami. Az országot a 2008-as világgazdasági válság nem rázta meg különösebben, Európában egyedül itt nem kellett szembenézni recesszióval, az átlagkeresetetek Tusk miniszterelnöksége alatt 18 százalékkal nőttek.
Ettől még Lengyelországban is neki kell állni az oktatás- és az egészségügy reformjának, amit egyre csak halogat Tusk kormányzata.
Tusk egyedül nem tudott volna kormányt alakítani, de szerencséje volt: az előző ciklusban többször a bejutási küszöbön billegő koalíciós társa, a Lengyel Parasztpárt közel 9 százalékos eredménnyel lett az új Szejm tagja. Elnöke, a még mindig csak 52 éves Waldemar Pawlak, aki a 90-es évek elején kétszer is volt miniszterelnök, várhatóan Tusk helyettese lesz a most kezdődő kormányzati ciklusban is.