Sértő a kannibalizmus vádja

Tipikus európai agyszüleménynek nevezték kedden azt a vádat, hogy a Csendes-óceán déli részén fekvő Marquesas-szigetcsoport egyik szigetén egy német turistát kannibálok faltak volna fel.

A legnagyobb példányszámú német napilap, a Bild előző nap tudósított arról a horrortörténetről, amely szerint a 40 éves német üzletembert - aki barátnőjével a Francia Polinéziához tartozó Nuku Hiva nevű szigeten turistáskodott - egy helyi vadász a feltételezek szerint előbb megölt, majd feldarabolt, azután megsütött és végül elfogyasztott. A nemzetközi sajtó más tudósításai szerint a turista nem is egy, hanem több helyi kannibál lakomája lett. Minderre abból következtettek, hogy a helyi csendőrök az eltűnt üzletember után kutatva egy kialudt tűzre, emberi csontokra, illetve fogakra és ruhadarabokra bukkantak.

A papeetei hatóságok keddi közleményben cáfolták, hogy kannibalizmus történt volna. Elismerték, hogy a csontok, a fogak, illetve a ruhafoszlányok minden valószínűség szerint a német férfitől származnak, de azt állították, hogy a vizsgálat nem igazolja a kannibalizmus vádját. Hangoztatták, hogy a nyomozás tovább folytatódik, és a DNS-vizsgálatot Párizsban végzik. Annak eredményét pedig átadják a német szövetségi bűnügyi hivatalnak, amely bekapcsolódott a nyomozásba.

A helyi francia államügyész is abszurdnak nevezte a kannibálgyilkosság gyanúját. Egy neves francia tudóssal együtt azt tipikus európai agyszüleménynek nevezte, amelynek célja a helyi lakosság megsértése. A Marquesas-szigetcsoporton kannibálok utoljára a XIX. század végén hódoltak különleges szenvedélyüknek - érvelt az államügyész, hangoztatva, hogy azóta emberi áldozat egyik szigeten sem volt.

Ugyanezt hangoztatják más antropológusok is, mondván, a Francia Polinézia szigetein titokban ma is gyakorolt emberevés sokkal inkább a mítosz része, valóságalapja ma már nincs. Rámutatnak, hogy Dél-Amerikában, például a paraguayi őserdőkben sokkal tovább tartotta magát a kannibalizmus szokása, még a XX. század második felében is volt rá példa, hogy egyes törzsek tagjai rituális - és nem kimondott étkezési - céllal emberhúst fogyasztottak. (Antropológusok meg is különböztetik a kannibalizmus több válfaját. Az emberevés ezek szerint szolgálhat egyszerű túlélési célokat, amikor más táplálékforrás nem áll rendelkezésre, míg a rituális kannibalizmus - a saját, vagy ellenséges törzs halottaiból való fogyasztás - spirituális célból történhet.)