A diplomáciai háború már kitört

„Halál Angliára” - kiabálták a teheráni nagykövetséget kedden megtámadó tüntetők, a brit válasz pedig nem is késlekedett: szerdára elrendelték Irán londoni követségének azonnali bezárását, minden iráni diplomatát 48 órás határidővel kiutasítottak az országból. Az iráni-brit viszony eddig sem volt éppen barátságos, ezekkel a lépésekkel azonban eddig példátlan mélységekbe süllyedt.

Az iráni kormánynak ugyan hivatalosan nincs köze a támadáshoz, a tüntetők hivatalosan kormánypárti diákok voltak, akik az egy évvel ezelőtt meggyilkolt atomtudós, Majid Shahriari halálának évfordulója miatt gyűltek össze, a felvételeken azonban világosan látható volt, a tüntetők között sokan voltak a bászidzs milícia tagjai – ők voltak az iráni vezetés leghatékonyabb fegyverei a 2009-es forradalom leverésében.

Ha az ellenzékről van szó, más a helyzet

De még ha egyszerű diákokról is lett volna szó, az már önmagában is árulkodó lett volna, ahogy az iráni hatóságok kezelték a demonstrációt. Internetes felhívások alapján napok óta nyilvánvaló volt, hogy megtámadhatják a brit követséget, a hatóságok azonban semmit sem tettek ennek megakadályozásában – pedig ha ellenzéki megmozdulásokról van szó, általában lényegesen hatékonyabban fel szoktak tudni lépni. Ha pedig kinyitjuk az egyik legnagyobb iráni híroldalt, a Fars New Agencyt, az iráni törvényhozás egyik tagjával olvashatunk interjút, aki üdvözölte a követség elfoglalóit. Az tehát, hogy itt valóban államok közötti összecsapásról van szó, nem is lehet kérdés.

Bár ilyen támadás most először érte a brit nagykövetséget, diplomaták arról beszéltek a Guardiannek, hogy már korábban is féltek attól nagyobb megmozdulások idején, hogy idáig fajul a helyzet. A brit-iráni viszony alakulását figyelve pedig egyáltalán nem is meglepő a fejlemény.

Megfagyott a viszony

A mostani konfliktus a Nemzetközi Atomenergia Bizottság jelentésével kezdődött, mely minden korábbinál egyértelműbben utalt arra, hogy az iráni atomprogram célja a fegyverkezés (miközben Irán azt állítja, békés a program), és szankciókat sürgetett az országgal szemben. Nagy-Britannia lépett először, gazdasági szankciókkal: iráni bankok számláit fagyasztotta be. Csütörtökön az EU is szigorította a szankciókat.

Parlamenti beszédében Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök minden idők legnagyobb Irán elleni gazdasági támadásnak értékelte a brit lépést, majd vasárnap arról szavaztak a képviselők, hogy leszűkítik a gazdasági és diplomáciai kapcsolatokat Nagy-Britanniával. Ezek után következett a keddi támadás.

A keményvonalasok eszköze

Az eddig példátlanul ellenséges lépés mögött bel- és külpolitikai okok is állhatnak. Azt maga Ahmadinezsád is elismerte, hogy a szankciók súlyosan érintették a nehéz helyzetben lévő iráni gazdaságot. A kapcsolatok leszűkítéséről szóló szavazás ugyanakkor korántsem mutatott egységet:  290 képviselőből 206 volt jelen, és közülük 179 szavazott a törvényjavaslat mellett. A Reuters által idézett elemzők szerint a feszültség szítása a keményvonalas konzervatívok eszköze lehetett, hogy így ösztönözzék Ahmadinezsádot a britekkel szembeni kemény fellépésre. A feszültség kiélezését a radikálisok arra használhatják, hogy támogatottságot szerezzenek, és a gazdasági problémákért az ellenséget okolják – mondta Hasan Sedghi politikai elemző.

Ennél is meghatározóbb lehet a külpolitikai ok – az arab tavasz ugyanis jelentősen meggyengítette Irán pozícióit a térségben. Egyértelmű befolyása már csak Irakban van, a vezetés által támogatott szír rendszer recseg-ropog, és a Hezbollah-hal való kapcsolat is gyengült. Irán izolációja egyre nő, amin persze nem javít egy követség megtámadása, de érthetőbbé teszi a motivációkat.

Az örök ellenség

A britek pedig mindig ott voltak, mint ellenség. Ha csak az 1979-es forradalomig megyünk vissza azt látjuk, folyamatosan romlik a viszony. 1979-ben egyszerre vádolták a briteket azzal Iránban, hogy támogatják a sah rendszerét, illetve a forradalmárokat.

A brit imperializmusnak szánt finom pofonként az új rendszer korai lépései között a Wintston Churchill sugárutat átnevezték az IRÁ-s Bobby Sands nevére, aki éhségsztrájkban halt meg a börtönben.
1980-ban támadás érte az iráni nagykövetséget Londonban, az iráni vezetés ezt sem vette jó néven, 1987-ben pedig, az Irak-Irán-háború idején megvertek egy brit diplomatát. Aztán jött a brit állampolgár Salman Rushdie elleni fatwa 1989-ben, ezek után pedig tíz évbe telt, hogy a diplomáciai kapcsolatok valamelyest normalizálódjanak, áll a Guardian összegzésében.

A BBC, mint fegyver

Mahmúd Ahmadinezsád hatalomra jutása után megint elmérgesedett a viszony, amikor pedig a BBC megnyitotta teheráni irodáját, az iráni hatóságok a brit politika háborús eszközét látták ebben. Az irodát bezáratták, több embert letartóztattak, amiért interjút adott nekik.

A viszony mostani elmérgesedése után még nehezebb lesz folytatni az iráni atomprogramról szóló nemzetközi tárgyalásokat, pedig ezek már eddig sem a sikerekről szóltak. Legutóbb januárban ültek le tárgyalni, de különösebb eredményre akkor sem sikerült jutni.

Pedig a tárgyalások folytatása a térség szempontjából létfontosságú lenne – az izraeli-iráni viszony továbbra is pattanásig feszült.