Szex a Fehér Házban

Véget vetettek Herman Cain elnökjelölti reményeinek a szexbotrányok. Az első fekete, aki eséllyel pályázott a republikánus jelöltségre, kedden jelentette be, hogy „újraértékeli” kampánya életképességét. Az újraértékelés eredményeként szombaton felfüggesztette elnökjelölti kampányát – eredetileg új kampányközpontját avatta volna fel Atlantában.

A visszalépés azután vált elkerülhetetlenné, hogy kedden egy újabb nő, Ginger White atlantai üzletasszony jelentette be nyilvánosan, hogy 13 évig tartó afférja volt Cainnel. Az eset annyiban új, hogy eddig Caint olyan nők támadták, akik szerint az elnökjelölt-jelölt korántsem kölcsönös szimpátián alapuló viszonyra lépett volna velük.

Zaklatottak

Caint a kampány során már öt nő zaklatásával is megvádolták. Elsőként Sharon Bialek állt a nyilvánosság elé, állítása szerint Cain tapogatta és orális szexre próbálta kényszeríteni 1997-ben. Cain szerint a nő nehéz helyzetben van, amit „a demokrata gépezet” és republikánus riválisai kihasználnak. Az amerikai sajtó feltárta, hogy Bialeknek jelentős adósságai vannak.

A második zaklatási esetben a vádló nem állt a nyilvánosság elé, de a sajtó beazonosította. Karen Kraushaar Cain munkatársa volt a Nemzeti Étteremszövetségnél (NRA), és állítólag kártérítést is kapott a szövetségtől Cain „illetlen viselkedése” miatt. Róla azóta kiderült, hogy következő munkahelyén is zaklatással vádolta főnökét, ami miatt szintén kártalanítást, fizetésemelést és egyetemi ösztöndíjat követelt, valamint azt, hogy otthonról dolgozhasson.

Két állítólag zaklatott nő őrzi névtelenségét. Egyikük a sajtó hírei szerint szintén pénzbeli kártalanítást kapott, a másik az NRA-nál dolgozott együtt Cainnel, aki ellen panaszt tett „szexuális utalásai és agresszív viselkedése” miatt. Az ötödik vádló Donna Donella, akit Cain ugyan nem zaklatott, de állítólag megkérte, hogy szervezzen le neki egy randit egy egyiptomi üzletasszonnyal. Mindez 2002-ben történt.

A nőügyek, illetve állandó felemlegetésük megtették hatásukat. Bár egy hónapja még Cain előretöréséről szóltak a hírek, most már csak távoli harmadik a republikánus jelöltségért folyó népszerűségi versenyben az új sztár, Newt Gingrich és az örök legfőbb esélyes, Mitt Romney mögött.

Megtalálta lelki társát

Nem Cain lenne az első republikánus elnökaspiráns, akinek a karrierjét nőügy törheti ketté. John McCain 2008-as veresége után, amikor új csillagot kerestek maguknak a republikánusok, Mark Sanford, Dél-Karolina karizmatikus, a republikánus fősodorhoz képest libertárius kormányzója tűnt az egyik legnagyobb esélyesnek. Egészen 2009 júniusáig, amikoris minden magyarázat nélkül hat napra nyoma veszett. Hollétéről senki sem tudott, még neje és testőrei sem. Hiába hívták telefonon, 15 hívásra sem válaszolt, még apák napján sem jelentkezett be családjánál.

Egy újságíró bukkant rá az atlantai reptéren, ahová Argentínából érkezett haza. Mivel a hír gyorsan terjedt, még helyben sajtótájékoztatót tartott, ahol beismerte hűtlenségét. „Megtaláltam a lelki társamat” – nyilatkozta María Belén Chapurról, de azt is bevallotta, hogy az elmúlt húsz évben többször is megcsalta nejét, Jennyt, aki decemberben adta be a válókeresetet és 2010 februárjában el is vált Sanfordtól.

A politikus ugyan kormányzói megbízatását még kitöltötte, de a republikánus kormányzók tanácsának éléről lemondott, és elbúcsúzott elnökjelölti álmaitól is.

Clinton még megúszta

Ez a fajta, politikai karriereket derékba törő protestáns prüdéria viszonylag újkeletű jelenség az Egyesült Államokban – igaz, a politikusok magánélete sem olyan régóta témája a közbeszédnek.

Az első elnök, akinek a magánélete teljes publicitást kapott, Bill Clinton volt. Clinton már elnök volt, amikor Paula Jones, két nappal az elévülési idő előtt, polgári keresetet nyújtott be ellene 1994. május 6-án. Vádjai szerint Clinton 1991. május 8-án zaklatta szexuálisan egy Little Rock-i hotelben. A per, amiben Clinton védői azzal érveltek, hogy az elnököt nem lehet polgári ügyben bíróság elé állítani egy, az elnökségét megelőző ügyben, eleinte csendben haladt, Clinton 1996-os újraválasztási kampányát egyáltalán nem befolyásolta. Igazi botrány csak Clinton második választási győzelme után kerekedett belőle, amikor Jones összebarátkozott egy konzervatív publicistával, Susan Carpenter-McMillannel, aki az esetet Clinton elleni támadásokra használta fel. Jones végül 1998-ban peren kívüli megállapodást kötött az elnökkel, aki 850 ezer dollár kártérítést fizetett neki.

A Jones-ügy mellékszálaként robbant ki a másik szexbotrány, amely végső soron majdnem Clinton elnökségébe került. Jones ügyében tanúként idézték be Monica Lewinsky volt fehér házi gyakornokot, aki írásos nyilatkozatban tagadta, hogy valaha viszonya lett volna az elnökkel. Ez szúrt szemet kollégájának, Linda Trippnek, akinek annak idején, 1995-ben Lewinsky telefonon eldicsekedett az afférral, és aki ezt a telefonbeszélgetést titokban rögzítette.

A Lewinsky-botránynak kismillió kulturális utalást köszönhetünk. Ekkor vált amerikai ikonná egy spermafoltos kék kisestélyi, megtudtuk, mire lehet használni egy szivart és a hamis tanúzással vádolt Clinton a bíróság által is elfogadott védekezése óta azt is tudjuk, hogy az nem szex, ha egy férfit úgy szopnak le, hogy ő közben nem ér hozzá a nőhöz. Ez pedig elég is volt ahhoz, hogy végül felmentsék a hamis tanúzás alól, és elnök maradhasson.

Szex rabszolgaság idején

A Clinton előtti időkben az elnökök magánéletét még tiszteletben tartotta a sajtó, így a kortársak nem értesülhettek a botrányokról. A történészeknek hála az utókor már igen.

Már az alapító atyák se voltak szentek. Thomas Jefferson, a harmadik elnök 1772-ben vette el nejét, akivel hat gyereket nemzett. Neje a sok gyerekszüléstől elgyengülve tíz évvel később meghalt. Az elnök ezután nem házasodott újra, de egy rabszolgájával, Sally Hemingsszel további hat gyereket nemzett. A zabigyerekekről már 1802-től, második elnöki évétől terjedtek a pletykák, amelyekre az elnök nem reagált, lánya és legidősebb unokája pedig határozottan tagadta. Hemings gyerekei ugyanakkor nagyon hasonlítottak az elnökre, amit családja azzal magyarázott, hogy apjuk az elnök unokaöccse. Egy 1998-ban végzett DNS-vizsgálat legalább egy esetben Jefferson apaságát bizonyította.

Jefferson után a polgári erkölcsök szerint élő elnökök következtek, talán csak Andrew Jackson párkapcsolata keltett botrányt. Jackson sem volt kicsapongó, viszont amikor 1790-ben elvette nejét, az még hivatalosan nem vált el férjétől, így a házasságot 1794-ben újra kellett kötni. A nej így állandó témája lett a pletykáknak, ez viszont rosszul érintette Jacksont, aki  a történetet egy újságban megszellőztető Charles Dickinsont párbajra is hívta 1806-ban. Dickinson remek lövész hírében állt, ezért Jackson különös taktikát választott. A szabályok szerint az elsőként tüzelő a lövés után egy helyben kellett kivárja a másik lövését. Jackson hagyta elsőként lőni Dickinsont, bízva abban, hogy az siettében, fordulásból nem sebzi majd meg. A taktika annyiban bevállt, hogy Dickinson, bár talált, halálosan nem sebezte meg. Golyója tüdőn találta, olyan közel a szívéhez, hogy ki se lehetett operálni. A megsebzett Jackson ezután gondosan célzott és meg is ölte ellenfelét, hátralevő életét pedig golyóval a szíve mellett élte le.

Szerető a halálos ágynál

A 19. század szexuálisan visszafogott elnökeit a 20. században két nagy nőcsábász is követte. Mindketten demokraták és legendásan sármosak voltak, pedig mindketten súlyos egészségi panaszokkal küzdöttek.

Franklin Delano Roosevelt gyerekbénulása miatt tolókocsiban élte le utolsó éveit, John F. Kennedy két autoimmun-betegségben is szenvedett, emellett folyamatos hátfájás gyötörte.

Roosevelt 1905-ben távoli rokonával, Eleanor Roosevelttel házasodott meg, akit elsőként neje társasági titkárával, Lucy Mercerrel csalt meg. A négy évig tartó viszony kiderülése után Eleanor - aki annak ellenére hat gyereket szült az elnöknek, hogy a feljegyzések szerint „irtózott a párosodástól” – felajánlotta férjének a válást, de a katolikus Mercer elveivel ellentétes volt, hogy egy sokgyerekes, elvált férfival kössön házasságot. Ráadásul Roosevelt anyja - aki amúgy ellenezte Eleanorral kötött házasságát - is közölte fiával, hogy megvonja anyagi támogatását, ha elválnak. Mercer és az elnök 1941-től újra viszonyba keveredtek, a nő halálos ágyánál is ott volt. A kapcsolatra jellemző, hogy az elnöki testőrség külön álnevet – Mrs. Johnson – adott Mercernek.

Roosevelt egyik fia, Elliott szerint apja egy másik nővel, magántitkárával, Margueritte „Missy” LeHanddel is húsz éves viszonyt folytatott.

A legnagyobb nőcsábász

John F. Kennedy hódításainak listája önmagában is impresszív. A feljegyzések szerint nején, a saját jogon is nőideállá vált Jacqueline Kennedyn kívül két szexszimbólumot, Marilyn Monroe-t és Marlene Dietrichet is meghódított. Szeretője volt Gunilla von Post, Judith Campbell, Mary Pinchot Meyer és Mimi Beardsley Alford is. Libidójára jellemző, hogy egy sztriptíztáncosnő, Blaze Star írásos beszámolója szerint még a kubai rakétaválság közepette is szakított időt egy légyottra.

A történeti feljegyzések szerint Kennedy viszonyai elnöksége alatt titokban maradtak, pedig úgy senki se lihegte még el a Happy Birthdayt, mint Marilyn az elnöknek. Mégis, az amerikaiak hittek a nyilvánosság felé vetített képben a boldog és szép elnöki párról és aranyhajú gyermekeikről.

Kennedy, mint már említettük, két autoimmun betegségben is szenvedett. Egyes történészek libidóját is ezzel próbálják mentegetni, állítólag az Addison-kórra kapott gyógyszerektől volt kanos. Feljegyzések szerint a brit miniszterelnökkel, Harold Wilsonnal folytatott megbeszélésein jött fel a téma, amikor Kennedy arra panaszkodott, hogy ha három naponta nem bújik ágyba, iszonyatosan hasogatni kezd a feje.