Egyszemélyes helyett testületi diktatúra jöhet

„Nagyon fontos változás lehet, hogy Kim Dzsongil, és előtte apja diktatúrája is egyszemélyes diktatúra volt. Ez most átmehet a testületi vezetés irányába, amelyben Kim Dzsongunnak, Dzsongil kijelölt utódjának sokkal inkább szimbolikus szerepe lesz. A hatalom azonban a Kim klán kezében marad” – mondta Csoma Mózes, az ELTE Koreai Tanszékének vezető-helyettese a Kim Dzsongil halálával kialakult helyzetről. Az első időkben Dzsongil sógora, Csang Szongthek tölthet be egyfajta régensi szerepet a legkisebb fiú mellett.

„A hangulat hasonló, mint 1994-ben, Kim Ir Szen halála után” – mondta. Szerinte ugyanakkor nagy különbség, hogy akkor már évtizedekkel korábban, az 1970-es években megkezdték a leendő utód, Kim Dzsongil elfogadtatását, míg ezúttal Kim Dzsongunt csak 2009 óta kezdte lehetséges utódként beállítani a vezetés. Több elemző is úgy véli, hogy még mindig nagyon fiatal, és nincs elég tapasztalata, nem tanult bele eléggé a kormányzásba.  „Gyenge lábakon áll az utódi szerepének bemutatása mind belföldön, mind külföldön.”

Azt viszont nagyon fontos üzenetnek tartja, hogy Dzsongun lesz a december 28-i temetési gyászszertartás vezetője, amikor Kim Dzsongilt apja, Kim Ir Szen bebalzsamozott teste mellé helyezik majd. Ez egyértelműen jelzi, hogy a rezsim őt tekinti utódnak, amellett az állami hírügynökség hétfőn Dzsongun elfogadására szólította fel az embereket.

A hadsereg szerepe kulcsfontosságú az átmenetben, és egyelőre nem látható széthúzás. Ugyanakkor minden átmenetnél vannak, akik jobban járnak, és vannak, akik kevésbé, ez pedig konfliktusokat okozhat. A magyar szakértő emlékeztetett rá, hogy Kim Dzsongil hatalomra kerülése után két évvel, 1996-ben volt már eltitkolt katonai puccskísérlet, ezt azonban elfojtották. A dél-koreai források szerint az észak-koreai hadsereg nem helyezte magát magasabb készültségbe.

A Nyugatnak és Kínának is elsősorban stabilitás az érdeke, hogy ne legyenek beszámíthatatlan fejlemények. Olyan központi hatalmat akarnak, amellyel lehet tárgyalni. Kim Dzsongun továbbra is elsősorban Kínára, emellett még valamennyire Oroszországra támaszkodhat.

Nem biztos, hogy Kim Dzsongil halála véget vet az Egyesült Államokkal és más országokkal az észak-koreai atomprogramról újraélesztett tárgyalásoknak. Csoma Mózes szerint az atomtárgyalások esetében is lehet analógiát vonni a Kim Ir Szen halála utáni időszakkal. Igazán pozitív előrelépés azért nem várható most a rezsim részéről, mert azt a gyengeség jelének érezhetnék.

Másrészről az utódlási folyamat alatt szembetűnő újabb hadgyakorlatokat, erőfitogtatást nem lehet kizárni, „de nem valószínű olyan provokatív jelzés, amivel Észak-Korea egyértelműen magára irányítaná a figyelmet.” Bármilyen fegyveres konfliktus lehetőségének az éleződése pedig egyik félnek sem érdeke.

Most a két Korea viszonya is tisztább, mint 1994-ben, törvényi kerete is van az együttműködésnek, és még mindig több száz déli mérnök dolgozik például a Keszong határvárosnál felállított ipari parkban. Gazdasági szempontból kisebb könnyítéseknél nagyobb engedményeket Észak-Korea nehezen érhet el. A teljes politikai és gazdasági egyesülés pedig nem érdeke igazán egyik félnek sem. Phenjanban a jelenlegi elit elveszítené befolyását, a délnek pedig hatalmas gazdasági és szociális kihívást jelentene a helyzet. Bővebben>>>

Csoma Mózes szerint azért sem valószínű szorosabb együttműködés Dél-Koreával, mert jelenleg ugyan nem valószínű egy éhséglázadás, de ha az észak-koreai nép megtudná, milyen a valódi helyzet délen, akkor nem lenne elképzelhetetlen egy arab tavaszt idéző eseménysorozat sem.

A Kim Dzsongil halála után kialakult helyzetben fordulópontot jelenthet 2012. április 12-e, a kommunista rezsimet megalapító Kim Ir Szen születésének századik évfordulója. A hivatalos kommunikáció szerint Észak-Koreában akkor érnek el a Nagy és Erőteljes Ország állapotába. Ha addig alapvető megingások nélkül eljutnak, és az ünnepségsorozatot is problémamentesen levezénylik, akkor lehet kijelenteni, hogy végbement a harmadik generációs átmenet a vezetésben.