További Külföld cikkek
- Történelmi győzelmet aratott a Munkáspárt a briteknél, Rishi Sunak üzenetet kapott
- Újabb rejtélyes haláleset történt a Boeing-ügyben
- Már több mint 6300-an jelezték, hogy külképviseleten szavaznak az EP-választáson
- Nem teljesült Putyin célja, jelentős változás jöhet a stratégiában
- Most már biztos, semmi sem tartja vissza Észak-Koreát
Ma Jing-csiut 2008-ban választották meg Tajvan elnökévé, és így az őt támogató Kuomintnag párt visszaszerezte az ország irányítását. Az ezt megelőző két választási ciklusban Csen Suj-pien (Chen Shui-bian) elnök és a Demokratikus Progresszív Párt (DPP) vezette az országot, ám 2008-ra elvesztették népszerűségüket.
A kényelmes többséggel megválasztott Ma fő ígérete a gazdaság felvirágoztatása és a Kína és Tajvan közötti kapcsolatok javítása volt, amik elhidegültek elődje kormányzása alatt. Hétvégén Manak újra meg kell mérkőznie a DPP-vel és annak új jelöltjével Tsai Ing-wennel, aki leváltására törekszik.
Apró, de fontos sziget
Tajvant csak mintegy két tucat ország ismeri el önálló államként, de az elnökválasztás mégis olyan esemény, ami fontos nemzetközi szempontból is. Az amerikai-tajvani kapcsolatok hagyományosan vitás pontnak számít Peking és Washington között. Számos kisebb válság lezajlott már a Tajvani-szorosban. Ha túl „kínabarát” elnök van Tajvanon, akkor Washington ideges, ha Kína-ellenes a vezetés, akkor Peking reklamál.
Peking fő kifogása, hogy nem ismeri el Tajpej önállóságát, hanem saját területének tekinti Tajvant. Evvel ellentétben Tajvan igyekszik megőrizni a jelenlegi status quot, amiben élvezi az Egyesült Államok támogatását, ami nemzetközi szerződésekben is vállalta a sziget védelmét.
Tajvan, mint önálló politikai entitás, ahol demokratikus választások zajlanak le rendszeres időközönként mindig is zavarta Kínát, hiszen kedvezőtlen összehasonlításokhoz szolgáltat alapot, és az is jobb lenne Peking szempontjából, ha az erős tajvani gazdaság teljesen hozzá tartozna.
A kormánynak áll a zászló
Pekingnek a jelenlegi választások kapcsán azért van mit idegeskednie, mivel szoros versenyre számítanak a megfigyelők. Az előzetes felmérések szerint Ma-t a szavazók 44 százaléka támogatja, míg a DPP párt 36 százalékot kapna. Versenyben van még a Kuomintangból kivált James Soong vezette „Első a Nép Párt” (PFP) is 7 százalékkal, de ők vehemensen elutasítják Tajvan függetlenségének elvét, ami megnyugtatja Kínát.
A választási szabályok szerint a szavazás megkezdése előtt tíz nappal már nem lehet kutatásokat publikálni, így nem tudni hogy alakul a verseny a kampány utolsó részében. Manak meg kell győznie a választókat, hogy a globális válság miatt gyengélkedett az elmúlt két évben a gazdaság, míg Tsai azt bizonygatja, hogy csak ő tud állásokat teremteni és csökkenteni a szociális különbségeket.
Bár a DPP hangoztatja, hogy a Kuomintang túl kedves Kínával, 2010 első negyedévében a szoros kapcsolatok miatt tudott 13,6 százalékkal bővülni a GDP. A gazdasági előnyökkel sok tajvani is tisztában van, épp ezért lehetséges, hogy bár inkább támogatják a függetlenség gondolatát, pragmatista módon mégis Ma elnök hatalmon tartását és Kína ingerlésének elkerülését választják.
Biztos eredmények természetesen csak a szavazás lezárulásával lesznek, de hogy hogyan alakul Tajvan következő négy éve biztosan csak novemberben dőlhet el. Ősszel tartanak ugyanis választásokat az USA-ban, és elemzők szerint ebben az időszakban következik be a generációs váltás a kommunista Kínában is. Könnyen lehet, hogy csak azután kezdődik meg az aktívabb egyensúlyi politizálás az Amerika-Kína-Tajvan hármas között, ha már mindhárom országban lezárultak a választási, illetve hatalomátadási időszakok.