Kicsiben van csak demokrácia Kínában

Magyarországon a 2010-es országgyűlési választásokon valamivel több, mint 8 millió szavazót regisztráltak az illetékes szervek, ami itthon nagy számnak számít. Összehasonlításképpen csak Pekingben, Kína fővárosában, 9 millió ember szavazott közel 15 ezer önkormányzati képviselői helyre.

Habár a Kínai Népköztársaságban (KNK) továbbra is óvakodnak az országos szintű demokratikus választásoktól, az elmúlt évek fejleménye, hogy egyre több helyi szavazási lehetőség van. A 2011 őszén elkezdődött önkormányzati választások áthúzódnak erre az évre is, és ez idő alatt nagyjából 900 millió megyei és 600 millió települési szintű szavazat beérkezése várható, összegezte a számokat az állami tulajdonban levő China Daily napilap.

A választások megtartását jól érzékelhető politikai szándékok motiválják. Az önkormányzati választások lehetőséget nyújtanak a helybéli lakosoknak arra, hogy beleszóljanak a politikába, még ha alacsony szinten is. Ez a kínai vezetésnek megfelelő alkalmat teremt a felhalmozott feszültségek levezetésére és semlegesítésére. A lakosoknak ez a rendszer azért elfogadható, mivel a megválasztott jelöltek esetében nagyobb az esélye annak, hogy a képviselők tényleg helyi problémákkal fognak foglalkozni, így ők is nyernek valamit.

Még van hova fejlődni

Maga a szavazás ténye azonban nem garantálja, hogy mindig valós választási lehetőségük legyen a helyi szavazóknak. Az egyik alapvető követelmény, hogy több jelölt legyen, mint ahány elnyerhető pozíció. Ez a legtöbb esetben mára teljesül, de a jelöltek politikai hovatartozása még mindig vita tárgyát képezi. Amennyiben valaki nem a Kínai Kommunista Párt (KKP) vagy valamelyik testvérszervezet színeiben indul, komoly problémái lehetnek.

Az Asia Times több esetről is tudósított, amikor hatóságok megkérdőjelezték az arra való jogot, hogy valaki független jelöltként induljon helyi választásokon, aki pedig a kínai parlamentbe szeretne bekerülni, annak „megbeszéléseken és konzultációkon” kell részt vennie hivatalos bizottságok előtt.

Gyakran azonban a KKP tagság sem garancia a szabad indulásra, ugyanis hiába gyűjti össze valaki tíz állampolgár előzetes támogatását, ha úgy ítélik meg, hogy személye felesleges feszültségeket gerjeszt, vagy túlzottan konfrontatív, továbbra is kizárható a választásról. Országszerte több értelmiséginek vagy szakszervezeti képviselőnek lett ez a sorsa például ősszel is.

A független jelöltválasztások mellett az eljárásrenden is van még mit javítani. A szavazókörökben nem mindenki az urnába dobja a kitöltött szavazólapját, hanem csak úgy ott hagyja. Máskor a titkos szavazás lehetősége is sérül, sok választó ugyanis még nem tartja tiszteletben azt, hogy valaki egyedül akarja kitölteni a szavazólapot, ezért a szavazókörökben gyakran rá kell szólni az emberekre, hogy hagyják békén a többieket.

Apró lépések a teljes reform fele

A rengeteg megkötés és szabályozás ellenére mégis mutatkozik fejlődés. Kitörési lehetőséget biztosít a kínaiaknak az interneten való szerveződés, hála a sok mikroblognak. Az olyan blogszolgáltatók mint a Weibo a nyilvánosság megfelelő színterei lehetnek ahhoz, hogy valaki akkora ismertségre tegyen szert, hogy a hatóságoknak ne érje meg zaklatni őt, és így inkább hagyják indulni a választásokon.

A másik megközelítés, hogy valaki próbál csendben meglapulni és elkerülni a hatóságok figyelmét. Kuangcsou (Guangzhou) tartományban egy egyszerű zöldségárus, Guo Houojia például ezt az utat követte, és kétezer szavazattal előzte meg a második helyen befutó KKP-s jelöltet. Tervei szerint a hatóságok illegális földfoglalásai ellen fog fellépni mint választott önkormányzati tag.

Az előrelépések ellenére 2011 biztos nem a demokrácia éve volt Kínában. A közel-keleti forradalmak sora komoly aggodalmakat ébresztett a kínai vezetőség körében, és ezért a szokásosnál is nagyobbak lettek a politikai viták a szabad választásokról. Az ellenzékieket sok zaklatás érte ebben az évben, elég csak felidézni Aj Vej-vej (Ai WeiWei) egész éves kálváriáját, akit adócsalás miatt vettek elő újból, de 2012-ben is bőven voltak már letartóztatások.

A kínai önkormányzatiság nagy próbája volt még decemberben a Hong Kong melletti  Kuangtung (Guangdong) tartományban fekvő Vukan (Wukan) falu története. A helyi tisztségviselők közötti korrupció és az illegális földfoglalások sora miatt szabályos lázadás tört ki a faluban , ami hetekig tartott.

Vukan lakosai kiűzték a faluból a helyi rendőröket és a KKP képviselőit, nemsokára viszont teljes blokád alá kerültek a körzeti rendfenntartók által. A hangulatot csak fokozta, hogy a falubeliek egyik képviselője Hszüe Csin-po (Xue Jinbo) életét vesztette rendőrségi fogságban, hivatalos források szerint szívroham miatt, a helybéliek viszont állítják, hogy agyonverték.

A lakók barikádokat emeltek és éjszaka őrjáratozva várták a tartományi rendőrök vagy katonák támadását. Karácsony előtt három nappal azonban végre sikerült egyezséget kötni. Tartományi tisztviselők megígérték, hogy felülvizsgálják a földfoglalásokat és Hszüe Csin-po halálát is és a fejlemények szerint úgy tűnik komolyan is gondolták, amit mondtak.

A hírre a falubeliek lebontották a barikádokat és beszüntették a tüntetéseket, de azt mondták készen állnak azokat újra folytatni, ha nem teljesülnek a nekik tett ígéretek. Pekingnek egyébként valóban az volt érdeke, ha az erőszakot elkerülve rendeződnének a dolgok, még akkor is ha a sikeres tiltakozás veszélyes precedenst teremtett. Egy polgárok közötti mészárlás ugyanis újból romba döntötte volna Kína nehezen felépített reklámarcát, ami rosszabb lett volna.

Vukan példája is mutatja azonban, hogy hosszú még az út Peking számára. A demokratikus reformok kapcsán is elmondható az, ami az 1979-ben kezdődött gazdasági reformokról is igaz volt, mégpedig, hogy Kína a fontolva haladás megközelítést követi, és most is saját elképzelése szerint egészíti ki a nyugatról átvett ötleteket, amiket csak fokozatosan fog alkalmazni.