Putyin többé már nem szakrális figura

Fasiszta bandák randalírozása, hiperinfláció, éhínség, tömeges munkanélküliség, az ország területi egységének megbomlása – ezek várnak egy interneten terjedő hatalompárti választási reklám szerint a Putyin nélküli Oroszországra. A film végén beviszi a kegyelemdöfést a putyini rendszerben, és ezzel az általa megteremtett stabilitásban esetleg továbbra is kételkedőknek: a 2014-es, Szocsiban rendezett olimpiára be sem fogják engedni az orosz sportolókat, mivel addigra a fekete-tengeri város az ellenséges Grúziához fog tartozni.

Mindezen szörnyűségek természetesen amerikai támogatással valósulnának meg, a mostani ellenzéki vezetők pedig osztozkodnának a koncon: az ellenzék egyik vezetőjét Borisz Nyemcovot például a Gazprom vezetőjeként üdvözölhetjük a filmben.

A közvélemény kutatások szerint nem kell azonban ezzel a negatív jövőképpel számolni: Putyin fölényes győzelme látszik valószínűnek a hétvégi elnökválasztáson. Kérdés, mi lesz az ellenzéki mozgalommal vasárnap után.

Március 5-ére készülnek

Az elégedetlenség a december 5-ei számtalan szabálytalanság mellett lebonyolított parlamenti választás után kezdődött, de valószínűleg nem lett volna ennyire hangsúlyos, ha Putyin nem jelölteti magát az immár hat évre szóló harmadik elnöki periódusra. A miniszterelnök stábja a tiltakozás kezdetétől az ukrajnai narancsos forradalom megismétlődésével riogatott, „anti-narancsos tüntetést” szervezett, és a 90–es évek káoszának visszatértével fenyegetett. A miniszterelnök pedig többször figyelmeztetett, hogy az ország politikai stabilitását veszélyezteti, ha második fordulóra lesz szükség (azaz 50 százaléknál kevesebb szavazatot kap március 4-én).

„Ha Putyin az első körben nyer, az csak úgy lehetséges, hogy csal és ezzel csak tovább hevíti a tiltakozást” – mondta Valentin Scserbina, az Alekszej Navalnij ellenzéki bloggert támogató Roszagit mozgalom aktivistája. „Én el tudom fogadni a győzelmét, ha tisztességesen történik. Aláírom, hogy van 35 százaléknyi támogatása, de 65 százalék semmiképpen sincsen." Persze jó kérdés, hogy érdeke-e az elnöknek a választási folyamat elhúzása, mikor a választások eredményét valószínűleg így is, úgy is meg fogják kérdőjelezni.

A Roszagit tagjai a putyinisták borzongására apellálva valóban narancsos forgatókönyvet dolgoztak ki a szerda estére Moszkva központjába, a Puskin térre meghirdetett akciójukra. „Több tucat sátrat osztunk ki, hogy lehetővé tegyük, aki komolyan gondolja, március 5-e, a következő ellenzéki tüntetés után az utcán várja meg, míg a hatalom teljesíti a követeléseinket” – folytatja az aktivista.

Felléptek az ellenzéki aktivisták ellen

„Mert mi lesz aztán? Ezek az emberek erre választ adnak. Lehet mondani hogy Majdan, lehet Tahrir térnek nevezni” – népszerűsítette az akciót Alekszej Navalnij az ellenzéki Dozsgy televízió vele készült tegnap esti interjújában. A magasztos célok és ambiciózus párhuzamok dacára aztán az akció kurtán-furcsán abbamaradt, a „Nasi”, a Putyin-párti ifjúsági szervezet helyszínre érkező provokátorainak is csalódniuk kellett: a rendőrök még azelőtt őrizetbe vették a szervezőket, hogy egyetlen sátrat is kioszthattak volna.

Navalnijt az új orosz ellenzék talán legkarizmatikusabb alakja, akit a média már eddig is lehetséges elnökjelöltként tartott számon, ami a hatalomnak is szemet szúrt. Valószínűleg miatta szűnt meg az orosz MTV Goszgyep című műsora egy adás után, a másodiknak ugyanis ő is vendége lett volna. A csatorna döntését azzal indokolta, hogy az éles politikai kérdéseket boncolgató műsor nem nyerte el a nézők tetszését. De nem ez az egyetlen eset az ellenzéki média tevékenységének korlátozására. A Dozsgy (Eső) nevű ellenzéki televíziós csatorna finanszírozását az elmúlt hetekben az ügyészség vizsgálta egy kormánypárti képviselő bejelentése alapján. Az Eho Moszkvi ellenzéki rádió igazgatótanácsának összetételét pedig a tulajdonos Gazprom Media a választások előtt „higította” fel.

„Az elmúlt idők választásai során hozzá kellett szoknunk ahhoz, hogy ilyenkor vegzálnak bennünket” – mondja az Eho Moszkvi munkatársa, Tonya Szamszonova. „Mi nem tudunk mást tenni, minthogy betartjuk a törvényeket. Ha nagyon akarnak, úgyis találnak valamit, ha akarják, úgyis bezárják a rádiót. Jelen esetben a változások a műsorstruktúrát egyelőre nem érintik.” Nem kerülte el a Goloszt, a független választásmegfigyelő civil szervezetet sem a hatalmi represszió. Éppen a kampány hajrájában kellett elhagyniuk eddigi székhelyüket, mivel a tulajdonos különösebb indoklás nélkül felmondta a szerződésüket, nyilvánvaló a politikai motiváció.

Bloggerek kavalkádja

Putyin mellett még van négy másik jelölt, az örökös ellenjelöltek a parlamenti rendszerellenzék képviselői, a kommunista Zjuganov, a „liberálisdemokrata” Zsirinovszkij, a „szociáldemokrata” Mironov, és az új jelölt az egykori Putyin-kegyelt és ezért az ál-jelöltség vádját eddig sikeresen cáfolni képtelen oligarcha, Prohorov, mégsem ők voltak az elnökválasztási kampány ellenzéki főszereplői.

Az eseményeket sokkal inkább az az újságírókból, bloggerekből, parlamenti és Parlamenten kívüli ellenzékiekből álló mozgalom irányítja, amely a rendszerváltás utáni Oroszország legnagyobb tüntetéseit, eddig négyet szervezett a csalásokkal fémjelzett decemberi Duma-választásokra válaszul. A lendület pedig egyelőre nem csökken: a választás másnapjára március 5-ére az ellenzék Moszkva központjába tervez újabb megmozdulást, amelyet a városvezetés egyelőre csak kevésbé központi helyen engedélyezne. A tüntetők erre bejelentették, hogy ebben az esetben engedély nélkül tartják meg a demonstrációt, ami a városházi egyeztetés utolsó fordulóján, csütörtökön változhat.

„Ez nem politikai mozgalom: igazából egy morális magaslatról nézik az eseményeket, kihangsúlyozzák, hogy ők nem politikusok, hanem írók, televíziós műsorvezetők, zenészek tiltakoznak.” Az általuk létrehozott Választók Ligájának tagsága sem világos. A célok pedig egyszerűek: a választások megfigyelése, tiszta választások tartása. „Ez morális erő, politikai gyengeség” – mondja Maria Lipman a moszkvai Carnegie Központ kutatója.

„Bár az ellenzéki mozgalom valóban politikailag sokszínű és valós vezetői sincsenek – fűzi hozzá Szamszonova – ugyanakkor a tüntetéseken megjelent egy olyan jól képzett, fiatal kreatív réteg, amely alkalmas a szakértői pozíciók betöltésére." Nekik a politika eddig egyáltalán nem volt érdekes, a magánszektorban dolgoznak, és jól keresnek, a közügyek egészen decemberig nem számítottak.

„Persze észre kell venni a városok és különösen Moszkva túlsúlyát az ellenzéki mozgásokban, és azt is, hogy most sokan  azért mennek ki a demonstrációkra, mert olyan 'cool', bizonyos körökben ezen részt kellett venni" – mondja Lipman. Az azonban tagadhatatlan, hogy új perspektívák nyíltak, ezek után szóvá lehet tenni a korrupciót és más problémákat, ami négy hónappal ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna. Az elitek eddig teljesen lojálisak voltak, ez most megváltozott. „Putyin többé nem olyan erős, hogy azt csináljon, amit akar. Többé már nem szakrális figura.”