Szerencsére 18 évet ült Thaiföldön

„Félek a sötétben, a cellában 24 órán keresztül égett a villany. Az ágyon sem bírok aludni, végül mindig a földön kötök ki. Még utasnak lenni egy autóban is nagyon furcsa" – mondta a Bangkok Postnak Shani Krebs, akinél senki sem ült még többet a nyugati világból a Bangkok Hiltonban, Thaiföld leghíresebb börtönében. (Sokaknak ismerős lehet a Nicole Kidman főszereplésével készült sorozatból vagy a Börtönpalota című filmből.) Egy hónapja szabadult az eredetileg halálra ítélt magyar származású dél-afrikai, aki rögtön az első heroincsempész melójánál bukott le.

Minden út Bangkokba vezetett

Alexander Krebs (barátainak: Shani) 1959-ben született Dél-Afrikában. A szülei magyarok, 1956-ban disszidáltak. Gyerekkorában magyarul beszéltek otthon, és az édesanyjával most is magyarul beszél, bár már eléggé megkopott a nyelvtudása. Magyarországon egyszer járt, 1980-ban. Akkor odahaza bankkártyalopásba keveredett, így idejött pár hónapra, hogy elkerülje az igazságszolgáltatást.

Beszéltünk a magyar unokahúgával, aki elmondta, hogy gyerekként felnézett Sanyira, mert vagány és vicces volt. „Minden reggel kb. fél órát karatézott, ami nagyon menőnek tűnt. Persze nem voltam tisztában azzal, hogy azért van velünk, mert a rendőrség elől menekül" – mesélte. Szerinte nagybátyja jó fej volt, nem olyan, mint amilyennek egy bűnözőt képzel el az ember. „Nagyon szépen rajzolt, de nem igazán foglalkozott ezzel a tehetségével" – mondta. Sanyi izmos volt, a fizikumára mindig odafigyelt, bár akadt olyan időszak, amikor nagyon lefogyott a drogozástól.

Felvettük a kapcsolatot Sanyival is, aki most Johannesburgban él a testvérénél. Elmondta, hogy még a középiskolában szokott rá a kábítószerekre: először füvezett, aztán jött a mandrax, az LSD, a heroin, a kokain és a tabletták. Kétszer is túladagolta magát, és majdnem belehalt.

A '90-es évek elején ruhakereskedéssel foglalkozott, de komoly munkahelye sosem volt, alkalmi melókat vállalt (volt biztonsági őr, de árult bőrtáskákat és hasonlókat is a bolhapiacon), amiket otthagyott vagy kirúgták. Börtönbe viszont sosem került.

Thaiföldre egy hirtelen ötlettől vezérelve, az utolsó pillanatban ment ki 1994-ben, nyaralás címén. A hivatalos verzió szerint szakított vele a barátnője, és Thaiföldön akart kikapcsolódni. Aztán le is kapcsolták.

Bűn és büntetés

Valójában 1,2 kg heroint akart átcsempészni egy dupla fenekű bőröndben, és 15 000 dollárt kapott volna, ha az anyag célba ér. Mivel kellett neki a pénz, és elég elkeseredett volt a barátnője elvesztése miatt, minden mindegy alapon belevágott az üzletbe. A Don Muang repülőtéren aztán egyből rajtaütöttek – a dílerek gyakran maguk köpnek a rendőröknek és áldoznak fel egy-két ilyen kisebb szállítmányt, hogy a nagy zsákmányról eltereljék a figyelmet. Sanyi esetében is ez történhetett, mivel szerinte a taxis, aki a reptérre vitte, beépített rendőr volt, és Sanyi úgy érezte, hogy követik, a rendőrök pedig láthatóan vártak rá, és a négy táskája közül egyből a heroint tartalmazóra mentek rá.

Eredetileg halálbüntetést kapott, de miután bűnösnek vallotta magát, az ítéletet életfogytig tartó börtönbüntetésre változtatták, vagyis 100 évet kapott. Nem sok esélye volt a védekezésre: állítólag először le akarták lőni, aztán a tárgyalásra ketrecben vitték, és még tolmácsot sem kapott.

A 18 év alatt több börtönben ült Thaiföldön. Először pár hónapot töltött ideiglenesen egy helyen, majd két hónapig a Klong Prem központi börtönben élt (ekkor még halálraítélt volt). Ezután a szigorúan őrzött Bangkwang központi börtönbe vitték, ahol 16 és fél évet töltött – ennyit nyugati ember még nem ült a Bangkok Hiltonként is ismert börtönben. Tavaly áprilisban a kábítószeres bűnözőket egy magas biztonságú fegyházba, a Khao Binbe szállították, köztük őt is, de a dél-afrikai kormány nyomására végül megint a Klong Prembe került.

Az első időszak pokoli volt: vagy nyolcvanan aludtak egy cellában a földön, ágy és mellékhelyiség nélkül. Annyira nem volt hely, hogy ülve kellett aludniuk, három-négy órás váltásokkal. Az a kevés étel, amit kaptak, ehetetlen volt, inni pedig esővizet hoztak nekik. Még a cellán lévő ablak is falra nézett. Ráadásul 15 éve volt drogfüggő, amikor bekerült.

Szebb napok

Aztán egyre jobb lett a helyzet, amikor már a Bangkok Hiltonban volt. Heti egy telefonálást engedélyeztek neki, így már tudta tartani a családjával a kapcsolatot. Sanyi megtanult thaiul, hogy legyen valamennyi esélye, és folyamatosan lefizette a korrupt őröket. (A thai nyelvet szándékosan csak sokára tanulta meg, mert úgy vélte, hogy ha megtanulja, az azt jelentené, hogy el kell fogadnia, hogy nem jön ki onnan többé. Aztán persze kénytelen volt megtanulni.)

Egy thai szociális munkás lány járt be hozzá, és a szülei meg a testvére rajta keresztül küldtek be pénzt és élelmiszert (lekvár, szalámi, konzerv) minden hónapban. Pénz nélkül valószínűleg nem élte volna túl a börtönéveket, így viszont sikerült egyre jobb körülményeket teremtenie magának: kapott ivóvizet, normálisabb ételt tudott hozatni a piacról, és egyéb kiváltságokban részesült. Sportolt, minden nap edzett, de még egy focicsapata is volt.

A kiváltságosok nappal saját kis épületet is használhattak. Ő itt rajzolt és festett, különféle rajzeszközöket küldtek neki, a képeit pedig kihozták. Ezzel a Facebookon egy rajongói oldalt és azon rengeteg szimpatizánst szerzett, akikkel később a kapcsolatot is tartani tudta.

A börtönben visszatért vallásos zsidó gyökereihez: naponta imádkozott, sokat olvasta a Bibliát, és főleg spirituális témájú könyveket. Miután kiderült, hogy a híres börtönben festeget, csináltak neki a Facebookon egy rajongói oldalt, az ideírt üzeneteket időnként kinyomtatták, és elvitték neki – ez is erőt adott a börtön elviseléséhez. Sok idegennel levelezett álnéven a világ számos országából. A hit mellett a család is vigasztalta, bár aggódott, hogy 87 éves édesanyját már nem fogja többé látni.

Rondább napok

De hit ide vagy oda, a sok barát ellenére a börtönt Thaiföldön sem lehet csak festegetéssel megúszni. A balhéktól persze próbálta távol tartani magát – nem is igazán azoktól félve, hanem mert a miattuk kapott büntetés nagyon kemény volt –, azért így is előfordultak nehéz helyzetek.

Tavaly novemberben például egy balhé során négy-öt emberrel verekedett, és egyet megkéselt. Az évek során néhány gyilkosságot is látott, de ezek nem voltak mindennaposak. Kétszer hat hónapot töltött magánzárkában: először 1999-ben verekedésért, másodszor pedig akkor, amikor megrágalmazták, hogy mobillal intézi a kinti drogügyleteit, pedig még arra sem volt bizonyítékuk, hogy van telefonja.

Többször nyújtott be kegyelmi kérelmet: először 1998-ban, de elutasították. Négy évvel később újra próbálkozott, de ekkor már választ sem kapott. Kettős állampolgárként az izraeli nagykövetséghez is fordult segítségért, de hiába.

A Facebook tartotta életben

Bár a Bangkok Hiltonban mindenféle elektronikus eszközt tilos birtokolni, több embernek is van hozzáférése mobiltelefonhoz. Ilyen volt Sanyi is, aki az utóbbi három évben tudott facebookozni, telefonálni és sms-ezni is. „Mi is többször beszéltünk vele, szürreális volt" – mondta a magyarországi rokona. „Mi egyébként pont egy családi konfliktus miatt nem tartottuk vele a kapcsolatot már azelőtt, hogy lecsukták. Amikor regisztráltam a Facebookra, és megkerestem a húgát, utóbb kiderült, hogy az ő nevében Sanyi írt egy üzenetet, hogy nagyon örül nekem. Elkérte a számomat a nagynénémtől, és még aznap felhívott. Nagyon sírtunk. Beszélni vele, az maga volt a csoda" – mesélte.

Aztán, ahogy az lenni szokott, amikor már újra egyenesben érezte magát, minden összeomlott: amikor tavaly áprilisban a többi drogcsempésszel együtt a Khao Binbe vitték, csak négy napot kellett ott töltenie, mivel a dél-afrikai kormány nyomására visszaszállították. Csakhogy nem a Bangkok Hiltonba, hanem a Klong Prembe, így minden cuccát hátra kellett hagynia.

Újra a nulláról kellett elkezdenie mindent. Hat hónapig magánzárkában volt, és enni is alig kapott. Nagyon úgy tűnt, hogy mindennek vége, és végleg elszállt a remény. Szó szerint a padlóra került, nem is sejtve, hogy hamarosan repülhet.

Királyi kegyelem

Thaiföldön Bhumibol Aduljadezs, azaz IX. Ráma király a születésnapján minden évben meg szokott kegyelmezni néhány elítéltnek. Születésének 84. évfordulóján, 2011. december 5-én – most először – a külföldi drogcsempészek büntetését csökkentette a töredékére. Sanyinak így az eredeti 100 év hatodát, 18 évet kellett leülnie (34 évestől 52 éves koráig), tehát április 22-én szabadulhatott.

Hivatalosan ekkor szabadult, de ezután még öt napot töltött börtöni körülmények között, ugyanis bár hivatalosan szabad volt, a törvény szerint, amíg a Dél-Afrikába tartó repülője el nem megy, bezárva kell tartani, és nem mehet be az országba. Ahogy érkezett, úgy távozott: megint kb. 80 emberrel várta szörnyű körülmények között iszonyatos hőségben, hogy átvigyék a reptérre, ahol az alagsorban tartották a gép indulásáig, amire utolsónak szállhatott fel.

Mint mondta, megszerette Thaiföldet és a kultúráját, úgyhogy nagyon sajnálja, hogy többé nem térhet oda vissza.

Most anonim drogosoknak tart előadást Johannesburgban. Mint mondta, megdöbbentette, hogy globálisan mennyivel súlyosabb probléma lett a kábítószerezés, mint amikor lecsukták. Úgy látja, hogy a legjobb, amit a börtöntől kapott, az az, hogy 1995-ben lejött a drogokról – ha nem csukják le, talán ma már nem is élne. Ezen kívül be akarja fejezni az életrajzát, amiből kb. 200 oldal van meg. A címe Sárkányok és pillangók lesz, mert Sanyi testére a rabtársai több sárkányt és pillangót is tetováltak. Egy stúdiót is szeretne nyitni, mert a festés a börtönben a szenvedélyévé vált. Sokan – gyakran névtelenül – adományokkal próbálnak meg neki segíteni.

Sanyit egy nappal azelőtt tartóztatták le, hogy megtartották az első szabad választásokat Dél-Afrikában. Mostani hazatérésekor lépett először szabad dél-afrikai földre.