Dörzsölt elnöknek udvarolt a kormány

2012.09.08. 00:21
Nemzetközi vihart kavart a magyar kormány azzal, hogy kiadta Azerbajdzsánnak a Budapesten örmény tisztet meggyilkoló Ramil Safarovot, és ezzel a kedvébe jártunk Ilham Alijev azerbajdzsáni elnöknek. Egyelőre nem látszik, hogy mivel viszonozza ezt az azeri államfő, de nem sok jóra számíthatunk, ha csupán a jóindulatára hagyatkozunk a diktatórikus hajlamairól és a családját érintő korrupciós botrányokról ismert Aliyevnek.

A most ötvenéves Ilham Alijev 2003-ban vette át Azerbajdzsán irányítását, nem is akárkitől, hanem az apjától, Hejdar Alijevtől. Hejdar korábban az azeri KGB főnöke volt, 1993-ban ragadta magához a hatalmat, majd munkatapasztalatait felhasználva gondosan ügyelt rá, hogy azt ne is fenyegesse semmi. Ezt a szokását átvette fia is, már a 2003-as hatalomátadás se volt demokratikus, és Ilhamnak azóta is gondja van rá, hogy csírájában fojtson el minden ellenzéki próbálkozást.

Apa és fia azonban nem csak dinasztikus hatalmuk bebetonozására használták fel pozícióikat, hanem a családi vagyon gyarapítására is. A Foreign Policy a napokban készített egy körképet a Közép-Ázsiát sújtó korrupcióról, és az összeállításban az Alijev család üzleti ügyei is szerepelnek, megemlítve az első dollármilliók történetét is.

Olaj, arany, ingatlan

Az Alijevek vagyonának az alapját az olajüzlet biztosította. Azerbajdzsán gazdag kőolajban és földgázban, ezeknek az értékesítése már Hejdar Alijev elnöksége alatt is nagy üzlet volt. Ilham Alijev az azerbajdzsáni állami olajvállalt (SOCAR) alelnökéként került közel az ország olajtartalékaihoz. A fiú természetesen a hatalomátvétel után is megtartotta befolyását az olajbevételek felett, gyakorlatilag ő irányítja a háttérből az azeri állami olajalapot.

Ilham Alijev a családtagjai boldogulására is gondolt. Azerbajdzsánban a törvények tiltják, hogy kormányzati tisztviselőknek saját vállalkozásaik legyenek, de ez a korlátozás nem vonatkozik a rokonokra. A Szabad Európa Rádió szerint egész sor offshore cég és luxusingatlan van bejegyezve Alijev lányainak nevén, Dubajban például 31 millió dollár értékben.

Az ingatlanok mellett a 27 éves Lejla Alijevnek és a 23 éves Arzu Alijevnek áttételesen saját aranybányája is van. Az AIMROC nevű konzorciumnak az azeri állam adott nagy részesedést több bányában, miközben az AIMROC részét képező Globex International cégnek három olyan Panamában bejegyzett vállalat a tulajdonosa, amikben az Alijev nővérek vezető menedzserek.

A panamai cégkapcsolatokat más üzletágakban is felhasználták. Lejla és Arzu Alijev ezeken keresztül résztulajdonosai az ATA Holdingsnak, ami Azerbajdzsán egyik legnagyobb konglomerátuma, és beszálltak az Azerfon telekommunikációs vállalatba is. Arzu Alijevnek az állami AZAL vállalat privatizációjából jócskán profitáló SW Holdings repülőtársaságban is van érdekeltsége.

Azt nem lehet tudni, hogy Arzu Aliyev miből tudta előteremteni azt a 7,8 millió dollárt, ami kezdetben az SW részvények megvásárlásához kellett. A lány korábban csak arról volt híres, hogy ő szerepelt egy nemzetközi csatornákon is futó turisztikai reklámban, amiben Azerbajdzsánt népszerűsítették.

A két Alijev lány mellett testvérük, a most 13 éves, a nagyapa nevét viselő Hejdar Aliyev sincs rossz anyagi helyzetben. A Washington Post szerint 2010-ben kilenc dubaji tengerparti ingatlan boldog tulajdonosa lett. Ez nagyjából 44 millió dollárba került (az akkori azeri átlagfizetés mellett ezt nagyjából tízezer év alatt lehetett volna összespórolni), de a bakui kormány nem kommentálta, hogyan lehet egy 11 éves gyereknek ennyi pénze.

Énekelni is szeretnek a rokonok

A család egyébként az idén Bakuban megrendezett Eurovíziós Dalfesztiváltól se tartotta távol magát. Ilham Alijev elnök az országnak és azért a neki is jutó dicsőségben sütkérezett (hasonlóan, mint Safarov szabadulása után, amikor szinte minden azeri újság az elnök bölcsességét dicsérte), míg lányának, Lejla Alijevnek a férje, Emin Agalarov énekes a dalfesztivál zárórendezvényén léphetett fel.

A politikát általában nem illik belekeverni az Eurovíziós Dalfesztiválba, de ebben az évben éles nemzetközi kritikák érték Azerbajdzsánt. A fesztivál színhelye körül több házat is elbontottak, és kilakoltattak helybélieket, hogy helyet csináljanak a dalfesztivál új épületeinek. Az eljárás miatt tiltakozókat, akárcsak a korábban a demokráciát követelő tüntetőket, azonnal letartóztatták.

Az emberjogi helyezettel kapcsolatos kritika mellé jött a hír, hogy Örményország nem küldött énekest a fesztiválra, mivel Jereván szerint Azerbajdzsán az örmények számára „ellenséges területnek” számít. Ha másnak nem is, talán ezeknek az eseményeknek jelezniük kellett volna, hogy az Azerbajdzsánnal való tárgyalás Safarovról kicsit bonyolultabb helyzetet eredményezhet, mint általában egy „bevett nemzetközi jogi eljárás”.