Horvát bíróság: A Mol lefizette Sanadert

Első fokon, nem jogerősen, összesen tíz év börtönbüntetésre ítélte kedden a zágrábi megyei bíróság Ivo Sanader volt horvát miniszterelnököt, akit háborús nyerészkedés, hivatali visszaélés és vesztegetés bűntettének elkövetésével vádolt a horvát ügyészség korrupció és szervezett bűnözés elleni irodája (USKOK).

Egyrészt azzal vádolták, hogy 1994-1995-ben, még külügyminiszter-helyettesként mintegy félmillió euró jutalékot fogadott el a Hypo Alpe Adria banktól azért, hogy Horvátország az osztrák pénzintézettől vegyen fel kölcsönt csaknem 10 millió euró értékben, illetve lehetővé tette a bank terjeszkedését Horvátországban.

A másik vádpont szerint Hernádi Zsolt tízmillió eurót fizetett Sanadernek, hogy a Mol megkapja a horvát olajvállalat irányítási jogát, illetve úgy vehesse át a cég 47,26 százalékát, hogy a horvát állam leválasztja a cégről a veszteséges gázágazatot. A Hypo-ügyben 3 év hat hónap, az INA-Mol ügyben hét év hat hónap büntetést szabott ki a bíróság. Az egyesített per összesített ítélete 10 év börtön és a jogtalanul szerzett pénz elkobzása.

Nem érdemes bűnözni

„Minden ítéletnek van egy üzenete, ennek az, hogy nem érdemes bűnözni, mert a bűncselekményekre fény derül. Ön, mivel magas állami pozíciókat töltött be amikor bűnözött, az esetének a tanulságát a legalacsonyabb szintű önkormányzati tisztségviselőktől kezdve a legmagasabb szintű állami tisztségviselőkig, mindenkinek az államgépezetben le kell vonni. Ön a hatalmát a saját törvénytelen gazdagodására használta fel, aminek a súlyos következményeit most viselnie kell” – vonta le a tanulságot a 10 év szabadságvesztésre itélt Sanader ítéletének az indokolásában Turudić bíró a srbija blog beszámolója szerint. A bíróság "kétséget kizáróan" bizonyítottnak látta, hogy Sanader kenőpénzt kapott. A bíró szerint  legitim cél volt a Mol részéről, hogy megszerezze az irányítást, de ezt nem lehet bűncselekményekkel elérni.

Mivel öt évnél hosszabb büntetést szabtak ki, a volt horvát kormányfő már a tárgyalás után visszatért a börtönbe, annak ellenére, hogy az elmúlt hónapokban szabadlábon védekezhetett. Jogerős ítélet előreláthatólag jövő tavasznál előbb nem várható.

Visszautasítják a vádakat

„Határozottan visszautasítjuk a Mol elleni vádakat. Ezt számtalanszor megtettük, megtesszük most is és ugyanígy cselekszünk a jövőben is” – közölték lapunkkal a Molnál. Szerintük nem történt bűncselekmény, hiszen a Mol nem adott semmilyen juttatást politikusoknak, vagy döntéshozóknak azért, hogy konszolidálja és megmenthesse az INA-t.

„Indíték sincs, hiszen a Mol, mint az INA legnagyobb egyéni részvényese komoly áldozatvállalásokkal a csőd veszélyétől mentette meg az INA-t, amikor átvette felette az irányítást 2009-ben. Ehhez nem volt szükség tisztességtelen eszközökre. És értelemszerűen nincs bizonyíték sem, hiszen a vád mindössze egy ember vallomására épül, amit két másik tanú és a vádlott cáfolt meg a tárgyalás során. Hisszük, hogy nem lehet úgy elítélni valakit, hogy sem indíték, sem bűncselekmény, sem bizonyíték nincs. Nem tisztünk ugyanakkor minősíteni a Zágrábi megyei Bíróság első fokú döntését. Mint Horvátország legnagyobb befektetője tiszteletben kell tartanunk a Horvát Köztársaság független igazságügyi testületének döntését" - közölte a cég.

Szerintük ugyanakkor az ügy kevésbé szól a Molról vagy az INA-ról, hanem sokkal inkább egy horvátországi politikai ügyről van szó. Az elsőfokú ítéletet előzetes döntéshozatalnak tekintik.

Korrumpált a Mol?

Horvát lapok korábban arról írtak, hogy a vesztegetési pénzt a Mol „két ciprusi offshore cége”, a Cerena Holding Limited és a Hungary Oil Product Limited fizette ki a horvát miniszterelnökhöz közel álló Robert Ježić svájci offshore-cégének, a XenoplastShipping AG-nak. Azt is tudni vélték, hogy az utalások első, 2,6 millió eurós részletét 2009. július 17-én, a második, 2,4 millió eurós részletet július 18-án utalták.

Ivo Sanader volt horvát kormányfőt az Interpol elfogatóparancsa alapján Ausztriában tartóztatták le még télen. Az üggyel kapcsolatban a horvát ügyészség korábban már jogsegélykérelemmel fordult a magyar Legfőbb Ügyészséghez is, ahol azt – nyilvános indoklás nélkül – visszautasították. Hogy valójában mi szerepelt a horvát jogsegélykérelemben, arról máig nem derült ki semmi, csak a Népszabadság értesülését cáfolták határozottan: a lap azt írta, hogy a horvátok Hernádi kiadatását kérték az ügyészségtől. Annak ellenére, hogy a jogsegélykérelmet a magyar ügyészség visszautasította, az abban foglaltakat feljelentésnek tekintették, és ismeretlen tettes ellen itthon is nyomozást indítottak, majd végül megszüntették.

Tagadták a vádat

A tárgyalás során mintegy 70 tanút hallgattak meg, akárcsak Sanader, a Mol is rendre tagadta a korrupciós vádat. Szollár Domokos, a Mol szóvivője korábban az Indexnek azt mondta, „logikailag is képtelenség a korrupciós vád, semmilyen vesztegetés nem történt, nem történhetett az INA részvényesi megállapodása kapcsán. A horvát kormány számára is kiemelten fontos volt, hogy a Mol visszarántsa a csőd széléről az INA-t. Kifejezetten megkönnyebbültek, hogy nem nekik kellett adófizetői kunákat beletolni a társaságba a válság idején. A gázüzletágat is a horvátok akarták állami kézben tudni, energiabiztonsági okokból. Nem kellett őket erről győzködni, olajozásra, stiklire meg aztán szükség sem volt. És akkor a morális dolgokról még nem is beszéltem" – mondta.

A bennfentes ügyészségi forrással rendelkező Jutarnji list nevű horvát lapnak kiszivárogtatott korábbi, egyik bizonyíték egy étteremben készült nyilvános videófelvétel volt, ahová Sanader a miniszterelnöknek járó rendőri felvezetéssel, Hernádi Zsolt pedig egy INA-s kocsival és sofőrrel érkezett. A lap szerint a felvétel leggyanúsabb néhány perce az, amikor a volt miniszterelnök kiveszi az akkut a telefonjából, hogy ne tudják lehallgatni őket, majd átcsúsztat egy papírcetlit az asztalon, amire előzőleg ráírt valamit.

A Mol tavaly novemberben a következőképpen értékelte a felvételt az MTI-nek: „érthetetlen, hogy titkos és gyanús eseményként kezelnek egy olyan találkozót, amelyen Horvátország legnagyobb külföldi befektetőjének első embere és a volt miniszterelnök vesz részt Zágráb egyik legismertebb éttermében, amelyre mindkét szereplő sofőrökkel, kísérettel érkezett, és az étteremben tábla hívja fel a figyelmet arra, hogy a helyszín kamerával megfigyelt terület. Az ebből levont bármilyen következtetés annyira valóságos, mint egy képregény."  Az étterem tulajdonosa később azt mondta, a kamerát éppen azért tartják, és hirdetik nagy betűkkel, hogy távol tartsák a maffiózókat a jónevű étteremtől.

A Sanader elleni vádirat korábban kiszivárgott részei nagyrészt a vád koronatanúja, Robert Ježić nagyvállalkozó beszámolóira épülnek, aki az éttermi találkozón kívül még említ egy rejtélyes, hatszemközti beszélgetést is, ahol Ivo Sanader a miniszterelnöki irodájában fogadta őt és Hernádi Zsolt Mol-vezért 2009 májusában. "Ježić megkért, hozzam össze Hernádi Zsolttal. El akarta érni, hogy cégének jobb elbánása legyen az INA-nál. Így jött létre ez a találkozó" – mondta Sanader múlt héten az origo-nak adott interjújában. A volt miniszterelnök ezen kívül azt állította, hogy az éttermi felvételeket manipuláhatták, mivel elmondása szerint a képeken nem látszó Ježić ezen a találkozón is jelen volt.

Miért kellett az INA?

Az INA a Molnak a terjeszkedés kapuját jelentette Bosznia, Montenegró, Koszovó, Albánia és Szerbia felé, ráadásul az Adria-kőolajvezeték alternatív nyersanyagforrás is volt az orosz olajjal szemben. Erre jött rá a horvát vállalat komoly kutatási és kitermelői tevékenysége, amire a Molnak amúgy is régóta fájt már a foga. További szinergiát reméltek - az időközben szintén a Molba integrált - TVK olefintermelésének és az INA naftatermelésének összehangolásától is, a finomítás közben képződő nafta ugyanis alapanyagként használható a festék- és gyógyszergyártásban. A százhalombattai és pozsonyi finomítók termelésével összehangolva az INA két finomítóját pedig a Molnak gyakorlatilag az összes olyan célpiacát, amelyeken töltőállomásokkal rendelkezik, el tudja látni kőolajtermékekkel.

A korlátozó öt év lejártával a Mol korábbi tervei szerint folytatta az integrációt. Eredetileg arról volt szó, hogy a két cég részvénycserével kölcsönösen tulajdont szerez egymásban, vagyis a horvát állam indirekt módon, az anyacégen keresztül továbbra is ellenőrzése alatt tarthatta volna az INA-t. A részvénycserét azonban az előírásoknak megfelelően nyilvános ajánlattételnek kellett megelőznie.

Ezt a Mol meg is hirdette, a kisrészvényesek azonban nem mozdultak rá, egészen az ajánlat lejárta előtti harmadik napig. Ekkor történt ugyanis a Lehman-csőd, amikor világszerte zuhanni kezdtek a piacok, a befektetők pedig szabadulni kezdtek az INA papíroktól is, ezek után már a Molnak sem volt érdeke a részvénycsere. 2008 októberében 47,15 százalékra növelte a részesedését, így a horvát állam 44,83 százalékával kisebbségbe került.

Az INA ugyanakkor a csőd szélén állt, fennállt a veszélye annak, hogy nem lesz benzin a kutakon, ha nem érkezik azonnali segítség a tulajdonosi oldalról. Mivel a horvát állam nem volt abban a helyzetben, hogy megmentse a vállalatot, a feladat a Molra hárult, a konszolidációért cserébe azonban az irányítói jogokat kérte. Így aztán egy évre rá a magyar vállalat már az operatív irányítást is átvette, 2009 január végén részvényesi megállapodást kötött arról, hogy az Ina hatfős igazgatóságába három főt delegálhatnak a magyarok, köztük az elnököt, akinek a szavazata egyenlőség esetén dönt. A horvát kormány szintén három főt delegál a testületbe.

A 2009-es részvényesi megállapodásban rögzítették, a horvát államnak mindaddig vétójoga marad egyes stratégiai kérdésekben, és elővásárlási joga a Mol INA-részvényeire, amíg 25 százalékos tulajdona van a cégben. Vagyis ha formálisan a Mol kezébe is kerül a cég, sem változik érdemben semmi, a horvát állam eredetileg amúgy is azt tervezte, hogy az uniós csatlakozásig 25 százalékra csökkenti az Inában meglévő részesedését.

Ekkor állapodtak meg a gázüzletág kiszervezéséről is, a Mol vezetése ugyanis nem szerette volna tovább folytatni a hatósági árazás miatt folyamatosan veszteséges tevékenységet. Ez akkor lényegében összhangban volt a horvát állam szándéka is - ahogyan most a magyar állam - úgy a horvátok is szívesen látták volna házon belül a gázüzletágat. A kormány ígéretet tett arra, hogy 2009 végéig átveszi az üzletágat, ezt azonban – a jelentős veszteségektől megijedve – később 2010 végére halasztották, de ekkor sem történt meg.