Berlin, Róma, Teherán legfontosabb állása a tét
További Külföld cikkek
- Kína magyarországi nagykövete szerint történelmi jelentőségű a budapesti látogatás
- Nem tetszett Putyinnak a Wikipédia, csináltak helyette egy saját változatot
- Magyarország és Tádzsikisztán biztonsági együttműködési megállapodást kötött
- A gigantikus amerikai segélycsomag csak átmeneti megoldást jelent Ukrajnának
- Az EMA ismétlőoltások felvételét javasolja egy újabb vírusvariánssal szemben
A világ leghatalmasabb vezetőinek megválasztásán már túl vagyunk: Barack Obamát újraválasztásához az Egyesült Államokban. Oroszországban Vlagyimir Putyin a miniszterelnöki székből visszaült az elnökibe, Kínában a pártkongresszus delegáltjai szavaztak az új vezetésről, Nicolas Sarkozy pedig egyciklusos elnök maradt.
2013-ban sem maradunk azonban sorsdöntő, az Európai Unió és az eurozóna jövőjét is befolyásoló, ezen keresztül pedig akár a világpiacokat is megrázó választások nélkül, és a Közel-Keleten is fontos változások jönnek a következő hetekben, hónapokban.
Németország az idei nagyágyú
Bár Angela Merkel népszerűsége töretlen, és a német gazdaság jól teljesít, a kancellár pedig az egész EU vezető személyisége, nehéz helyzetben lehet a 2013-as szövetségi választásokon. Az elmúlt két évben tartott tartományi választások többször is pofonokat hoztak Merkel kormánykoalíciójának, egyben a zöldek erősödését és a liberálisok gyengülését vetítik előre. A tét nagy, hiszen a szeptemberi német szövetségi választások kimenetele az Európai Unió jövőjére is meghatározóak lesznek.
Egy december 26-i felmérés szerint Merkel kereszténydemokratái 41 százalékon állnak, a szociáldemokraták pedig csak 27 százalékon. Merkel koalíciós partnere, a liberális FDP azonban nagyon meggyengült. A párt 2009-ben még egész története legjobb eredményét érte el a 14 százalékos támogatással, 2010 ősze óta viszont már alig tudja átlépni a bejutáshoz szükséges 5 százalékot. A liberálisok mélyrepülése mögött az áll, hogy nem tudták érvényesíteni Merkel mellett a választásokon beígért adócsökkentést, és jelentős viták voltak koalíciós partnerükkel az atomenergia jövőjéről, az egészségbiztosítási reformról, vagy éppen Törökország EU-csatlakozásáról.
A szociáldemokraták (SPD) Peer Steinbrück volt észak-rajna-vesztfáliai tartományi kormányfőt, a német kormány 2005-2009 közötti pénzügyminiszterét indítják kancellárjelöltként, akit Merkel eddigi kihívói közül a leginkább veszélyes vetélytársként emlegetnek. Az SPD a most 13 százalékon álló Zöldekkel akár meg is szoríthatná a kancellárt 2013-ban. Bár Merkel nemrég még agyrémnek nevezett egy CDU-Zöldek koalíciót, akár szüksége is lehet majd a hagyományosan inkább a baloldalhoz kötődő pártra, amely ha kormányzásról volt szó, az elmúlt évtizedekben azért a konzervatívok hívásának is engedett. Nem véletlen, hogy a szociáldemokraták nemrégiben felszólították a Zöldeket, hogy egyértelműen nyilvánítsák ki, kivel kormányoznának, a választók ugyanis szerintük nem szeretik a kettős játékot.
Az EU-s válságkezelésben meghatározó Németország akár balos, akár jobbos győzelem születik, tartani fogja a fokozottabb integráció és föderációs tervek erőltetését. A szociáldemokraták azonban engedékenyebbek lehetnek a megszorításokra kényszerített déliekkel, és kevésbé utasítják el az európai adósságok szétterítését is.
Gázai konfliktus után választás
Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök október elején jelentette be, hogy előrehozott parlamenti választásokat tartanak, amelyet január 22-re írtak ki. Netanjahu azzal indokolta döntését, hogy új mandátumot akar kérni a néptől, de mindenképpen előre kellett hozni a választást, miután a pártok nem tudtak megállapodni a Knesszetben az új költségvetésről. A felmérések szerint Benjámin Netanjahu jobboldali Likud pártja a koalíciós partner Jiszráel Bétenuval közös listán megerősítheti helyét az Arab Tavasz eseményei óta tartott első választáson, ezzel párhuzamosan pedig apad a baloldali pártok támogatottsága.
Sok elemző úgy véli, hogy a Gázai övezet nyolcnapos bombázása is egyértelműen a választási kampány része volt, és kedvezhetett Netanjahuéknak. A decemberi hadműveletek alatt készített felmérések azt mutatták, hogy a Gázai övezet bombázásával az izraeliek többsége egyetértett, ugyanakkor egy szárazföldi inváziót már kevesebben támogattak volna. A gázai konfliktus végén kötött tűzszünet után egy héttel az ENSZ Közgyűlésében a palesztinokat megfigyelő állami státusra emelték, amire válaszul Izrael újabb háromezer telep építését jelentette be Kelet-Jeruzsálemben és Ciszjordániában.
Ezt Izrael európai szövetségesei és az Egyesült Államok is bírálta. A Ciszjordániát irányító Palesztin Hatóságot vezető Mahmúd Abbász palesztin elnök pedig arról beszélt a Háárec izraeli lapnak adott interjúban, hogy ha a választások után sem lesz előrelépés a telepépítések és a béketárgyalások megújításának ügyében, akkor telefonon felhívja Netanjahut, és átadja az irányítást az izraeli kormánynak.
A palesztin kérdés mellett az iráni atomprogram ügyében képviselt álláspont miatt is fontos lesz a választás eredménye. Az izraeli vezetés már többször is azzal fenyegetett, hogy megelőző légicsapást mérhet a vitatott iráni atomprogram lassításához. Netanjahu az ENSZ Közgyűlésében szeptember végén kijelentette, hogy Iránnak 2013 közepére elég alapanyaga lehet egy atombomba elkészítéséhez, ennek megakadályozásához pedig világos üzenetre van szükség.
Ahmadinezsád utódja viszi tovább az atomprogramot
Iránban éppen 2013 közepén, június 14-én tartanak elnökválasztást, amelyen a kétciklusos korlát miatt Mahmúd Ahmadinezsád már nem indulhat. Az ország az iráni atomprogram miatt egyre súlyosabb szankciókkal néz szembe, valutaválságba került, az árak elszabadultak, a tévében már csirkét sem lehet mutatni, mert idegesítően drága lett. Az új elnök személye kulcsfontosságú lesz, és sokat elmond majd a várható irányvonalakról, hogy jó eséllyel Ali Hamenei ajatollah és a vallási vezetés álláspontját képviseli majd.
Erre utal legalábbis, hogy már jó előre előkészítették a terepet a preferált jelölteknek, hiszen decemberben elfogadtak egy olyan törvénymódosítást, amely alapján a jelölteknek többek között írásos támogatásra van szükségük a 290 fős parlament 100 képviselőjétől, több évet kormánypozícióban kellett eltölteniük, valamint 40-75 év közöttinek kell lenniük. Ezzel ellehetetlenítették például a volt elnök, a korábban az ellenzéki erőket támogató Akbar Hasemi Rafszandzsánit, aki már 78 éves.
Eddig két jelölt maradt talpon, Manucser Mottaki, aki 2005-2010 között külügyminiszter volt, valamint Husang Amirahmadi akadémikus és politológus. De még jöhetnek mások is, hiszen május 7-11. között lehet regisztrálni az induláshoz. A Reuters december végi felmérése szerint a potenciálisan felmerülő jelöltaspiránsok közül Ali Laridzsáni, az atomprogram volt főtárgyalója érhetne el jó eredményt. Az elnök személye és az általa képviselt politika a kialakult helyzetben kényes lehet, mivel Ahmadinezsád 2009-es, sokak szerint elcsalt újraválasztása komoly utcai megmozdulásokat robbantott ki.
Berlusconi máris visszatérne
Olaszországban is előrehozott választásokat írtak ki február 24-25-re, miután Mario Monti miniszterelnök és kormánya lemondott, a parlamentet pedig december 22-én feloszlatták. Silvio Berlusconi volt kormányfő 2011 végén mondott le, az Olaszország előtt álló gazdasági kihívások leküzdéséhez pedig a legfontosabb EU-s országok vezetői egyaránt Monti kinevezését támogatták. A piacokat megnyugtatta a szakértői kormány élére álló Monti, aki számos fontos reformot bevezetett, de a munkanélküliség ennek ellenére is két százalékkal nőtt miniszterelnöksége alatt.
Monti helyreállította Olaszország hitelességét Berlusconi botrányokkal kísért utolsó évei után, és egyértelműen élvezi a nemzetközi befektetők támogatását. Ugyanakkor a Guardian szerint az olaszoknak már elegük van a megszorító intézkedésekből, és egy felmérés szerint 61 százalékuk nem akarta, hogy induljon újraválasztásáért. Berlusconi viszont úgy érezte, hogy eljött a visszatérés ideje: december elején jelentette be, hogy negyedszerre is indulni akar a kormányfői posztért, ezután vonta meg Szabadság Népe pártja (PDL) a támogatást Monti szakértői kormányától.
Monti napokig tartó találgatások után bejelentette, hogy egy új centrista szövetség élén elindul a választásokon. A felmérések szerint azonban nem ő, és nem is Berlusconi pártja, hanem Pier Luigi Bersani balközép PD-je szerezhet többséget az alsóházban. Ugyanakkor a szenátusban centrista erők támogatására szorulhatnak. A PD azt ígérte, hogy folytatni fogja Monti megkezdett reformjait, de közben nagyobb hangsúlyt fektetne a növekedésre és a munkahelyteremtésre.
Berlusconi viszont kemény támadást indított a leköszönő miniszterelnök ellen a médiában, és az ingatlanadó eltörlését ígérte, valamint állítása szerint még a Monti politikáját leginkább támogató Angela Merkel német kancellárral is szembeszállna, ha szükséges. Berlusconi visszatérésének esélyére máris negatívan reagáltak a piacok, az olasz tőzsde esni kezdett.
Már nyakunkon a cseh választás
A fontosabb választások előtt rögtön, a közvetlenül először megrendezett cseh elnökválasztással nyitunk, amelyen elindul például a valaha volt egyik legextravagánsabb elnökjelölt, az egyetemi tanár, festő és zeneszerző Vladimír Franz személyében. A férfi egész arcát és testét is kék tetoválás borítja, emellett piercingekkel is bőven teleaggatta magát, a haját pedig kékre festette. A közvélemény-kutatások szerint az esélyesek között lehet Jan Fischer volt ügyvezető miniszterelnök, Milos Zeman volt miniszterelnök is.
Ha már közel járunk, a szomszédos országok közül tavaly volt választás Szlovákiában, Romániában, Szerbiában, Ukrajnában és Szlovéniában is, idén pedig Ausztria is csatlakozik a sorhoz, ahol szeptemberben tartanak parlamenti választásokat.