Ki védi meg tőlünk az osztrákokat?

Népszavazáson döntik el az osztrákok a hétvégén, hogy megmaradjon-e a semlegesség egyik garanciájának tekintett sorkatonaság, vagy átálljanak a profi haderőre. Nem mondhatni, hogy Ausztria ezekben a napokban a népszavazás lázában égne. Sokkal jobban foglalkoztatja az embereket a szokatlanul nagy hóesés, ami Bécset is beborította. Így aztán nagy kérdés, hogy meglesz-e az előzetesen mért 50 százalék körüli részvétel.

Magyarországon 2004 óta nincs sorkötelezettség, ahogy ez az intézmény a legtöbb európai uniós országban is már a múlté. Dánia, Görögország, Finnország tartja még magát, de ez utóbbi ugyanúgy nem tagja a NATO-nak, ahogy Ausztria sem. Ami azt illeti, az osztrák sorkatonaság nem jelent vállalhatatlan terhet a fiatalok számára, nem lehet például összevetni az észak-koreaival, ahol haderőnemtől függően 5-10 év a katonaidő.

Ausztriában a sorkatonaság most már csak hat hónap, és egyéves, fegyver nélküli alternatív szolgálattal is ki lehet váltani, a hatóságnak az okokról nincs joga érdeklődni. Ráadásul az elmúlt években olyan elképzelések is születtek, hogy ezt a hat hónapot is jó lenne levinni háromra, így már tényleg megkérdőjelezhető a sorkatonaság értelme.

De miért is maradt meg Ausztriában a mai napig a sorkötelezettség? Ideológiai szempontból 1955-ig, az osztrák államszerződésig kell visszamennünk, ami meghatározta az ország fejlődését a hidegháborús évtizedekben. Az addig Németországhoz hasonlóan megszállási övezetekre osztott Ausztria deklaráltan semleges országgá vált, a szövetséges csapatok, az angolok, az amerikaiak, a franciák és főleg a szovjetek elhagyták az országot, és fölállhatott az önálló haderő. 1955 az osztrák politika sikertörténete, egyben a mai hadsereg megalapítása is ehhez az évszámhoz kötődik. A nap, október 26-a, amikor az osztrák parlament kihirdette az ország örökös semlegességét – Ausztria emiatt nem tagja a NATO-nak a mai napig –, nemzeti ünnep, amit Bécsben azóta minden évben nagyszabású katonai parádéval ünnepelnek meg.

De van egy gyakorlati jelentősége is a sorozott hadseregnek, legalábbis az intézmény védelmezői szerint. Ez pedig az ország kiszolgáltatottsága a gyakori alpesi áradásoknak és egyéb természeti csapásoknak, ahol a mentésben, állítják, nagy szerepe van a katasztrófavédelemre is kiképzett hadseregnek.

A sorkatonaság ellenzői viszont azt állítják, hogy

1. a szocialista világrendszer megdőlésével értelmét vesztette a semlegesség fogalmának 1955-ös meghatározása.

2. Svájcot és Liechtensteint kivéve csupa NATO-tag veszi körül az országot, akikkel sokkal olcsóbb együttműködni, mint ellenük készülni a semlegesség megvédésére.

3. a legtöbb európai ország hadserege ma már hivatásosokból áll.

4. már a schengeni határok sem Ausztria keleti felén húzódnak.

5. az alpesi katasztrófavédelmet már profi egységek látják el, ebben a hadsereg jelentősége már jóval kisebb.

6. a sorkatonákat – hiába lett Ausztria is a schengeni övezet része – még mindig kiküldik az ország keleti határszakaszaira. Itt a civil jólétből, rövid kiképzési idő után érkezett fiatalok emberkereskedő bűnözőkkel, illetve rettenetes körülmények között menekülő harmadik világbeliekkel, köztük szenvedő nőkkel és gyerekekkel találkoznak, ami fokozott pszichés megterhelést jelent. Jellemző, hogy ez a beosztás még az amúgy is rövid szolgálati időt is rövidíthette. Egy időben sokat foglalkozott a sajtó a keleti határszakaszon szolgálók állítólag az átlaghoz képest magas öngyilkossági statisztikájával.

És most merüljünk el kicsit az osztrák pártpolitika mocsarában, de csak annyira, amennyire a népszavazás megértése szempontjából elengedhetetlen. Ausztriát a két hagyományos nagy párt, a baloldali Osztrák Szociáldemokrata Párt és a jobboldali Osztrák Néppárt kormányozza. Már 1999-ben megígérték a sorkatonaság eltörlését, de végül 2005-ben csak az akkor nyolc hónapos szolgálat hat hónapos csökkentésére futotta erejükből. Nem véletlen futottak neki a kérdésnek nehezen a pártok, a vidéki Ausztriában még most is elég erős a támogatottsága a hadsereg mai formájában való megőrzésének.

A héten közölt legfrissebb felmérések szerint például egész Ausztriát tekintve a férfiak, a nők, a 30 éven aluliak, a 30-50 közöttiek, az 50-en felüliek, a nyugdíjasok, a háziasszonyok, a munkások néhol csak kis többsége a sorkötelezettséget támogatja. Az eltörlésének viszont elsöprő többségben hívei a vezető beosztásúak, a diákok és a bécsiek. A fővárosiak között amúgy az országos átlaghoz képest jóval nagyobb a bevándorlók aránya. Nagyjából 20 százaléknyi bécsi osztrák állampolgár nem Ausztriában látta meg a napvilágot, nem beszélve azokról, akik második, harmadik generációs családokban születtek Ausztriában. Nekik az 1955-ös osztrák államszerződés, a sorkötelezettség intézménye érthetően nem jelent annyit, mint egy tiroli osztrák hegyi faluban élő echte osztráknak.

Nos, éppen a bécsiek miatt kell az osztrákoknak vasárnap a sorkötelezettségről tárgyalniuk. Ausztriában ugyanis hagyományosan nagy hatalma, és az osztrák politikára is nagy hatása van Bécs mindenkori polgármesterének, akik 1945 óta mind kivétel nélkül szociáldemokraták voltak, és akik ellenfél híján nem ritka, hogy évtizedeket töltenek hivatalukban; 1973 óta három polgármestere volt a városnak.

Az 1994 óta hatalmon lévő Michael Häupl a 2010-es tartományi választás előtt dobta be – amint a felmérésekből láttuk – a bécsieknek oly kedves témát, vagyis hogy népszavazáson dönthessenek az emberek a sorkötelezettség eltörléséről. A szociáldemokraták hivatalos álláspontja ugyanakkor a korábbi ígéretek ellenére az volt, hogy a sorkötelezettség az osztrák védelmi politika gerince.

Miután Häupl bedobta az ötletet, és amúgy nagy többséggel újra is választották 2010-ben, nem volt megállás. Vita kezdődött a szociáldemokrata párton belül (jellemző, hogy Heinz Fischer, szociáldemokrata színekben megválasztott osztrák elnök sem ért egyet a sorkötelezettség eltörlésével, miközben Werner Faymann szintén szociáldemokrata kancellár igen), sőt a koalíciós partnerek között is, végül, feltehetően nagyon okosan, abban egyeztek meg a felek, hogy ezzel a kérdéssel ne terheljék kapcsolatukat, döntsön inkább a nép. Jellemzően a néppártiak elutasítják, a szociáldemokraták támogatják a sorkötelezettség eltörlését.

Jellemző az osztrák politikának a sorkötelezettség kérdéséhez való hozzáállására a burgenlandi horvát hadügyminiszter, a szociáldemokrata Norbert Darabos véleményének megváltozása. Alig két éve még azt mondta, hogy a sorkötelezettség kérdése kőbe van vésve (miközben ő maga polgári szolgálatosként tudta le), majd az eltörlés egyik leghangosabb szószólója lett. Olyannyira, hogy még a sorkötelezettség fenntartása mellett érvelő vezérkari főnököt is leváltotta, akit azonban a bíróság visszahelyezett munkakörébe.

A népszavazás eredménye hivatalosan semmire sem kötelezi a döntéshozókat, de megígérték: bármi lesz az eredmény, azt tiszteletben tartják, és aszerint járnak el. Az osztrákoknak nem igent vagy nemet kell mondaniuk (választási pszichológiával foglalkozók szerint nemet kevésbé szeretnek mondani a választópolgárok, mint igent), két kérdés fogadja a szavazólapon, és a számukra szimpatikusabbat kell beikszelniük: A. Támogatja-e a profi hadsereg bevezetését? B. Támogatja-e az általános hadkötelezettséget?

Ha az Anschlussról, Ausztria és Németország egyesüléséről szóló 1938-as antidemokratikus népszavazást nem számítjuk, akkor Ausztriában ez a mostani lesz a harmadik országos népszavazás. 1978-ban kis többséggel a zwentendorfi atomerőmű üzembe helyezése ellen szavaztak, 1994-ben pedig nagy többséggel az Európai Unióhoz való csatlakozás mellett. Ez utóbbi 82,3 százalékos rekordrészvétel mellett zajlott le.

Helyi népszavazások jóval gyakrabban Ausztriában. Március elején például a parkolási övezetekről, és a 2028-as nyári olimpia megpályázásáról szavaznak majd a bécsiek.