Két napot élt az elsüllyedt hajóban

Súlyosabb sérülések nélkül került elő a tengerfenékről, egy elsüllyedt hajóból a hajótörés egyetlen túlélője. A hajószakácsot egy légbuborék mentette meg. 60 órát raboskodott a víz alatt, az óceán fenekén, míg végül búvárok találtak rá – írja a Reuters.

Harrison Okene egy nigériai vontatóhajón szolgált szakácsként. A hajó május 26-án 30 kilométerre Nigéria partjaitól egy tankert igyekezett stabilizálni az egyik olajfúrótoronynál, amikor az erős hullámzásban felborult.

Alsónadrágban az óceán fenekén

A 29 éves férfi a Reutersnek elmondta, hogy május 26-án hajnali 5 órakor éppen a vécében volt, amikor a hajó felborult. "Megpróbáltam kijönni a vécéből a teljes sötétben. Hárman voltak előttem, amikor betört a víz, és mindegyiküket elsodorta. Tudtam, hogy meghaltak." - ídézte fel a hajótörés pillanatait. A sodrás őt is felkapta, de egy másik irányba vitte, nem kifelé, hanem a hajó belsejébe. A víz végül az egyik tiszt kabinjának vécéjébe sodorta a szakácsot, ahol megrekedt egy légbuborék. A hajó ekkor érkezett le az óceán fenekére.

Okene egy egész napot húzott ki az alig másfél négyzetméteres helyiségben. Teljes volt a sötét, csak alsónadrágot viselt, és a megfordult mosdóba kapaszkodva tartotta a fejét a víz felett. "Ott voltam a vízben, a vaksötétben, és arra gondoltam, ez a vég. Azt hittem, hogy a víz lassan feltölti majd a helyiséget, de végül nem így történt."

A férfi egy idő után elképesztő bátorsággal lebukott, átúszott a kabinba, letépte a falról a faborítás egy részét, és onnantól azon fekve lebegett, nem kellett magát erőből tartania. "Nagyon, nagyon hideg volt, és teljes sötét. Semmit nem láttam." Más érzékei azonban működtek. "Érzékeltem a halottak testeit magam körül. Éreztem a szagukat. Halak jöttek, és ettek a hullákból. Hallottam. Borzalmas volt."

"Rettentő éhes voltam, de még annál is szomjasabb. A sós víz lemarta a bőrt a nyelvemről."

A búvárok megrémültek

Okene nem tudta, hogy a Chevron és a hajót tulajdonló West African Ventures eközben búvárokat indított útjukra, hogy térképezzék fel a roncsot és keressék meg a halottakat. Május 28-án a szakács hangokat hallott. "Hallottam, ahogy a kalapács üti a hajó oldalát. Bumm, bumm, bumm. Kitéptem a vízvezetéket, és azzal ütöttem a hajó oldalát. A búvár ezt hallhatta meg." Okene fényt pillantott meg a víz alatt. Valaki éppen elúszott a mellékhelyiség melletti folyosón.

"Lebuktam, és megérintettem. Lengettem a kezem az arca előtt, ő pedig megrémült."

A búvárok oxigénmaszkot és búvárruhát adtak a túlélőre, aki 60 óra után bukkant újra a felszínre. A férfi bőre nagy darabokban hámlott le a 60 órás vízben ázástól, és ráadásul egy ideig nem járkálhatott szabadon. Egy dekompressziós kamrában kellett töltenie további 60 órát, mivel meghalt volna, ha rögtön kiteszik a felszíni nyomásnak.

Okene hiába élte túl, továbbra is kínozza a víz alatt töltött két és fél nap. "Amikor otthon alszom, néha elkap az érzés, hogy az ágy süllyed, és újra a tenger alatt vagyok." Megmeneküléséről pedig azt mondta: "Nem tudom, miért nem telt meg vízzel a kamra. Istenhez imádkoztam. Ő tette ezt."