Felcsútról tudósít a Guardian

Megint Magyarországgal foglalkozik a Guardian, ezúttal elég jól felkészült anyagban. Az angol liberális lap vezető anyaga szerint a magyar kormány a törvények szintjén betartja a demokratikus játékszabályokat, valójában mégis olyan intézkedéseket hoz, amik gyengítik a magyar közélet nyitottságát. A szerző nem Paul Lendvai, sőt, nem is magyar: Ian Traynornak hívják, aki a Guardian brüsszeli tudósítója, és ezt az anyagot Felcsútról küldte.

A cikk elég olvasmányos, néhol kicsit hatásvadász. A tények azonban pontosnak tűnnek, és Taynor olyan forrásokra támaszkodik benne, mint Molnár Péter Fidesz-alapító, aki a 90-es években hagyta ott a pártot, és a jogi egyetemen Orbán szobatársa volt. Idézik még benne Maróy Ákost, az Átlátszó.hu egyik munkatársát, a kormány paranoiáját pedig egy Győri Enikő-mondat illusztrálja.

A cikk a felcsúti futballstadionnal nyit: azt taglalják, hogy az alig 1800 lelkes városban az óriásberuházás úgy épül magáncégek által nyújtott támogatásból, hogy az állam adóból leírható hozzájárulásként tekint a pénzre, és a sportot élénkítő program keretében az egész országból beérkező pénz több mint 50%-át Felcsúton költik el. A lap szerint ez jól illusztrálja Orbán hiúságát, és azt is, hogy Magyarországon a cégeknek a jelek szerint valamiért nagyon megéri a miniszterelnök kedvében járni.

A cikkben megemlítik az ilyenkor szokásos témákat (új alkotmány, médiatörvény), és az üzleti érdekek politikusokkal való összefonódására másik példaként felhozzák a trafikbotrányt. Idéznek néhány mondatot Bodoky Tamástól, az Index.hu volt munkatársától, az atlatszo.hu főszerkesztőjétől is, aki szerint Orbán nagyon jól ismeri a magyar államgépezet működését, és igyekszik mindenhol a saját embereit pozícióba hozni.

A kormány brüsszeli csatáiról azt írják, nehéz megmondani, hogy az egész őszinte paranoia vagy kommunikációs húzás. Akárhogy is, az eredmény az, hogy a kormány a kommunikációjában sok ellenzéki kifogást egyszerűen azzal ír le, hogy az ellenzéket külföldi bábmesterek mozgatják.

Párhuzamot vonnak Orbán, a szintén demokratikusan megválasztott török miniszterelnök (ellen tüntetnek hetek óta Törökországban, és az ő oldalán állt ki a magyar külügy), Traian Basescu román elnök és a cseh elnök Milos Zeman között. A szerző szerint mindannyian a törvényeket betartva gyengítik a plurális demokráciát saját országukban.

A cikk Molnár Péter, Orbán volt szobatársától vett idézettel zárul, aki Orbán politikai karrierjét szomorú történetnek nevezi, amiben egy tehetséges fiatal embert teljesen elpusztít a saját arroganciája.