Londonban nincs második éjszaka az utcán

Los Angeles a leggonoszabb

Los Angelesben tilos bevásárlókocsikat messze vinni az üzletektől, tilos leülni, aludni vagy táborozni bizonyos helyeken, tilos csavarogni, néhány helyen kéregetni is. A város amerikai hajléktalanszervezetektől korábban megkapta a „Leggonoszabb város” címet, többek között azért, mert a rendőrök nagyon brutálisak voltak a hajléktalanokkal, és rengeteg szabályt hozott az önkormányzat, ami kimondottan a hajléktalanok ellen irányult.

A hatvanas évekig voltak az USA-ban „státuszvétségeknek” nevezett bűncselekmények, amik önmagában tiltották a hajléktalanságot vagy például a részegséget – anélkül, hogy a megbüntetett személy bárkinek is ártott volna.

Ezeket a szabályokat a bíróságok alkotmányellenesnek minősítették, ezután a városok a „járdán ülést” vagy a „földön fekvést” kezdték büntetni, tipikusan olyan dolgokat, amiket a hajléktalanok „követnek el”.

Londonban nincs második éjszaka

Londonban 2010 óta folyamatosan nő a hajléktalanok száma, annak ellenére, hogy a polgármester, Boris Johnson 2008-as kampányában azt ígérte, megszünteti az utcán élést. Ígéretében nem szerepelt semmilyen tiltó rendelkezés, főként a hajléktalanellátási szolgáltatások bővítésére tett ígéreteket. Habár a városvezetés jelentős erőfeszítéseket tett, a szikár adatok szerint folyamatosan nő az utcán alvók száma. Az utóbbi egy évben durván 6500, az azt megelőző évben 5700 emberről számol be a legfrissebb statisztika.

Öröm az ürömben, hogy a londoni adatok szerint a hajléktalanok háromnegyede mindössze egy napot töltött az utcán, a második éjszaka már a kiterjedt hajléktalanellátási rendszer szállásán aludt. Ez főként a kormány No Second Night Out (még egy éjszakát már ne) nevű kezdeményezésének köszönhető, amelynek segítségével azonnal szállást találnak a hajlék nélküli embereknek. Ugyanakkor a londoni Westminster kerület vezetése 2011-ben az apátság körüli területen be akarta tiltani a hajléktalankodást, de végül a tiltakozások eredményeként elállt szándékától.

Bécsben nem csak az alvóhely fontos

A hajléktalanság Bécsben nem tiltott. Különbséget tesznek az akut hajléktalanok (tehát olyan személyek, akik a szabadban vagy valamilyen szükségszállóban vagy éjszakai kvártélyban élnek), és a lakástalanok között, akiknek már van helyük a Wiener Wohnungslosenhilfe (bécsi hajléktalanszolgálat) által gondozott bármely intézményben. A szolgálat tavaly 9030 személyt helyezett el 90 intézményében, melyek 5000 fekhelyet nyújtanak.

„Az akut hajléktalanok számát az utcai szociális munkások visszajelzései alapján csak saccolni tudjuk. Abból indulunk ki, hogy kb. 300-400 ember él az utcán. Köztük egyre több az olyan személy, aki sosem rendelkezett bécsi tartózkodási hellyel, így nem is igényelheti a Wiener Wohnungslosenhilfe által nyújtott lakhatási lehetőségeket. Bécsben ugyanis csak az számít lakástalannak, akinek már volt Bécsben lakhelye” – mondja Iriades Franz, a bécsi Fond Soziales munkatársa. A bécsi modellben a Housing First elnevezésű programban azt vallják, hogy a hajléktalan emberek számára a saját szálláshely biztosítása a legfontosabb lépés, azonban nem az egyetlen. A Housing First értelmében el kell különíteni a lakhatással és az egyéb személyes, szociális juttatásokkal kapcsolatos ügyintézéseket.

Athénban tilos kéregetni, bevándorlóknak segély sem jár

2009 előtt Athénban meglehetősen kevés ember élt az utcán, főként a szoros családi kapcsolatoknak köszönhetően. A gazdasági válsággal azonban megszaporodott – a Reuters szerint az elmúlt három évben megháromszorozódott – a hajlék nélküli emberek száma. A görög fővárosban az időjárási körülmények miatt valamivel jobb a hajléktalanok helyzete, azonban több törvény és rendelet teszi komplikálttá életüket. Tilos a kéregetés, a bevándorló hajléknélküliek semmilyen szociális juttatást nem kaphatnak, például sem munkanélküli segélyt, sem ingyenes egészségügyi ellátást.

Pozsonyban senki sem lakik főtereken

A szlovák fővárosban nem lehet aluljárókban vagy fontos tereken lakó embereket látni, mert ezt tiltják a szabályok, ám ez már nagyon régóta így van, mindenki tudja, így nem okoz konfliktusokat. Kéregetni viszont akárhol lehet.

2001-től egy civil szervezet hajléktalanújságot kezdett kiadni Nota bene címmel. Ez a havilap azóta is létezik, és kizárólag hajléktalanok árusíthatják. A lap 1,40 euróba (körülbelül 400 forint) kerül, a hajléktalan megtarthatja az ár felét, de sokan még borravalót is adnak nekik. Pozsony belvárosa ezért tele van Nota bene-árusokkal, a lap honlapja szerint hatvanháromezren olvassák, hatvanöt százalékuk nő. A Nota benét is kiadó civil szervezet szerint Pozsonyban 3 ezer hajléktalan él, az önkormányzat működtet szállókat és kríziscentrumot is.

Prágában nem utazhatnak a BKV-n a hajléktalanok

Prágában főpolgármestere nemrég vitte keresztül azt a tervét, ami szerint a hajléktalanokat kitiltják a tömegközlekedésből. Az intézkedéseket nagy felháborodás övezte, emberi jogi szervezetek és az ellenzék is támadta az intézkedést. A városban most körülbelül négyezer hajléktalan él, de nagyon sokakat fenyeget az utcára kerülés réme, elsősorban az időseket, nyugdíjasokat, özvegyeket, betegeket, egyedülálló anyákat, munkanélkülieket és eladósodott embereket. A felmérések szerint a fedélnélküliek legnagyobb problémája, hogy a munkaadók általában nem hajlandók olyanokat alkalmazni, akik nem rendelkeznek állandó lakhatással.

Tavaly decemberben fogadta el Prága önkormányzata a hajléktalanok problémájának megoldásáról a 2013–2020 közötti időszakra vonatkozó tervezetet. A javaslat arra figyel, hogy előzzék meg a hajléktalanságot, illetve szociális és egészségügyi eszközökkel próbálná meg javítani a hajléktalanok helyzetét. A prágai önkormányzat azért sürgeti a helyzet kezelését, mert a jelenlegi trendek szerint 2020-ra hajléktalanok száma elérheti akár a 13 ezret is a cseh fővárosban.

Moszkvában ujjlenyomatot gyűjtenek

1992 óta nem szabálysértés, ha valaki életvitelszerűen tartózkodik a szabad ég alatt. A törvény szerint legfeljebb azért vonhatók felelősségre, ha a nyílt utcán isznak vagy részegen fetrengenek. „Ez azonban nem speciális hajléktalantörvény, hiszen mindenkire egyaránt érvényes. Sőt, a gyakorlatban nem is alkalmazzák a hajléktalanokkal szemben” – mondta egy civil szervezet jogásza. A hatóságok szerint ez ugyanis teljesen felesleges: rengeteg papírmunkát jelent, amelynek a végén nyilvánvalóan nem tudják behajtani a kiszabott bírságot.

Tilos volna a kéregetés is, ám a gyakorlatban ennek sem szereznek érvényt a rendőrök. Megszokott látvány a metróvagonon végigzarándokló gyermek, zenész, koldus, rokkant veterán, vagy az aluljárókban ikonjai előtt hajlongó koldusasszony.

Ez azonban nem jelenti, hogy a hatóságok ne igyekeznének nyilvántartani a hajléktalanokat: tavaly óta az állami Szociális Szolgálat munkatársai nemcsak étel- és ruhaosztással foglalkoznak, vagy hogy orvosi ellátásban részesítsék az utcán élőket, hanem hogy ujjlenyomatot vegyenek tőlük, egyenesen az utcán. Korábban ezt csak a hajléktalanszállón tették, a rendőrséggel együttműködve. A gyakorlat ellenzői szerint ezzel csak elidegenítik a karitatív szolgálatokat a hajléktalanoktól, akik ezek után jobban fognak tartani tőlük, mint a rendőrségtől.

Párizsban szállodában bérelnek szobát a hajléktalanoknak

Nem tudni hány hajléktalan él Párizsban, de abban egyetértenek a szakértők, hogy az elmúlt években jelentősen nőtt a számuk. A hajléktalanszállók kapacitása viszont nem tudott lépést tartani a növekedéssel, ezért az önkormányzat máshogyan próbált szállást keresni a fedélnélkülieknek: szállodákban bérelnek szobákat a hajléktalanoknak. 2011-ben körülbelül 104 millió eurót (harminc milliárd forintot) juttattak Franciaországban a hoteleknek.

A tipikus hajléktalan már nem egyedülálló, középkorú férfi, mint ahogy húsz éve volt, hanem többnyire fiatal bevándorlók laknak az utcákon. Olyan sok cigány érkezett például Romániából Franciaországba, hogy a francia és a román rendőrség közösen járőröz Párizsban, hogy szót tudjanak érteni a fedél nélküli kelet-európaiakkal.

Stockholmban sok a külföldi

A svéd fővárosban kiterjedt hajléktalanellátó rendszer működik, orvosi segítséget és szállást is adnak a fedélnélkülieknek. Az utóbbi évek nagy problémája viszont, hogy egyre több külföldi (jellemzően kelet-európai) ember érkezik a városba, akik megterhelik a svéd ellátórendszert, noha a szabályok szerint a nem svédeknek sokkal kevesebb segítség jár, mint az ország állampolgárainak. Még az EU-állampolgárok sem alhatnak például a város által működtetett hajléktalanszállókon.

Itt is van hajléktalanújság, amit idén tavasszal egy kreatív kampánnyal népszerűsítettek: metrómegállókban plakátolták ki hajléktalan emberek önéletrajzait, így hozva közelebb egymáshoz az újság árusítóit és a vásárlókat. A személyes történeteken keresztül a városlakók jobb képet kaphattak a fedélnélküliekről, és az újság eladásai is a kétszeresére nőttek.

Az északi városban a hideg nagyon megnehezíti a hajléktalanok helyzetét, de a svéd szociális háló nagyon sűrű szövésű: szállás és némi költőpénz is jut a fedélnélkülieknek. Egyesek szerint sokan nem is törik magukat, hogy lakást szerezzenek, hanem inkább önként maradnak fedél nélkül.