30 éve majdnem eljött a világvége

2013.11.04. 12:34
Nemcsak az 1962-es kubai rakétaválság idején, hanem bő húsz évvel később is az atomháború szélére sodródott a világ. Az Able Archer 83 nevű NATO-hadművelet olyan hitelesre sikerült, hogy a szovjet blokk megelőző atomcsapásra készült, attól tartva, hogy a Nyugat támadása a küszöbön áll. Könnyen lehet, hogy ez a félelem vezetett a Szovjetunió felett nem sokkal korábban lelőtt koreai utasszállító tragédiájához is, 269 civilt küldve a halálba.

Kevésen múlt, hogy harminc évvel ezelőtt nem tört ki a harmadik világháború, és az atomfegyverek bevetésével nem jött el a világvége. A NATO által 1983. november 2. és 11. között tartott hadgyakorlat olyan hitelesre sikerült, hogy a szovjetek egy atomháború leplezett előkészületeinek vélték, aminek Moszkva egy megelőző atomcsapással akarta elejét venni.

„Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a kölcsönösen biztosított pusztításra épült hidegháború stabil körülményeket teremtett, de az Able Archer története jól mutatja, hogy ez a korszak valójában elképesztően veszélyes volt, amely során a világ többször is végzetes katasztrófa közelébe került" – nyilatkozta a Guardiannek az egykori hadgyakorlatról Peter Burt. Az atomfegyver terjedése ellen létrejött Nukleáris Információs Szolgálat (NIS) vezetője szerint azonban a 30 évvel ezelőtti események mégsem voltak haszontalanok: felnyitották a nyugati vezetők szemét, hogy a keleti blokk valóban tart a nyugatiak támadásától, ezért – a katasztrófa elkerülésére – szükség van a szuperhatalmak közeledésére.

Narancsos veszedelem keletről

Az Able Archer nevű gyakorlat a NATO 40 ezer katonáját vonta be. A forgatókönyv szerint a nyugatiakat képviselő Kék Erőket támadás érte, miután a Moszkva vezette Narancsos Erők katonákat küldtek a zavargásokkal teli Jugoszláviába, majd megszállták a semleges Finnországot, inváziót indítottak Norvégia és Görögország ellen. A történet szerint a háború eszkalálódása óhatatlanul elvezetett az atomfegyverek bevetéséhez is.

A szimulációs gyakorlat során atomtámadás előkészítésére utaló jeleket küldtek, és jelentősen megnőtt a kódolt adatforgalom is London és Washington között, amit a szovjet fél önmagában is gyanúsnak vélt. A szovjet titkosszolgálat arra már 1983 februárjában felhívta a figyelmet, hogy a „narancs készültség" esetén – az atomfegyver bevetése előtti 36 órában – megugrik a kódolt üzenetforgalom, amit a támadás közelgő előkészületeinek kell tekinteni.

A fentiekből is látható, hogy az Able Archer önmagában talán kevés lett volna ahhoz, hogy egy rosszul felmért hadgyakorlatból valóban nukleáris világháború robbanjon ki, ám az előtte zajló események ismeretében már érthetőbb, miért becsülte túl Moszkva a hadgyakorlat jelentőségét.

A hidegháború koreai áldozatai

1981 májusában a Szovjetunió megszervezte történetének legnagyobb hadgyakorlatát. A Nyugat-81 méreteiben a II. világháború nagyobb hadmozdulataihoz volt mérhető. Egy évvel később a Pajzs-82 során a Varsói Szerződés a NATO-val folytatott tengeri atomháború menetét modellezte le. Még az előző év során a szovjet vezetés elindította az orosz rövidítése nyomán RJAN néven ismert programot, amely a titkosszolgálatoktól fokozottan követelte meg, hogy gyűjtsenek információt egy Nyugatról induló atomtámadás esélyeiről.

1983-ban Ronald Reagen meghirdette a csillagháborús tervet, amely az űrben elhelyezett eszközökkel semlegesítette volna a szovjet ballisztikus rakétákat. Ezzel egy időben az amerikai elnök a gonosz birodalmának nevezte a Szovjetuniót.

A feszült helyzet vezethetett az időszak egyik legsúlyosabb tragédiájához is: 1983. szeptember 1-jén a szovjet légierő lelőtt egy New Yorkból Alaszkán át hazafelé tartó dél-koreai utaszállító gépet, fedélzetén 269 emberrel. A repülő Szahalin szigete közelében zuhant a tengerbe. A szovjetek kémnek vélték a repülőgépet, amely állítólag véletlenül tévedt ki a polgári gépeknek fenntartott légi folyosóból. A Polgári Repülés Nemzetközi Szervezete (ICAO) a már Borsz Jelcin orosz elnök által átadott felvételek alapján igazolta, hogy a dél-koreai gépen egyszerűen rosszul állították be a robotpilótát, amely fokozatosan nyugatra tért el pályájától. A felvételek alapján a pilóták semmi gyanúsat nem mondanak, vélhetően valóban hanyagságból vagy hozzá nem értésből történt hibáról van szó, ami „az egyre fokozódó nemzetközi helyzetben" végzetesnek bizonyult.

Moszkva túlértékelt, Washington alábecsült

Mindezek után indult el az Able Archer, amelyre válaszul Moszkva több tucat Lengyelországban és NDK-ban állomásozó gépét szerelte fel atomfegyverrel. Eközben a legmagasabb készültségbe helyezte 70 SS-20-as rakétáját is, míg több, nukleáris fegyverrel felszerelt tengeralattjáróját az Északi-Jeges-tenger felé irányította, hogy elkerüljék a várható nyugati atomtámadást.

Szovjet SS-20 rakéta
Szovjet SS-20 rakéta
Fotó: Wikipedia

Meglepő, hogy miközben a szovjetek egy támadásnak vélt hadgyakorlat miatt valódi harckészültségbe álltak, addig a nyugatiak ezt a valódi készültséget csupán a szovjetek válaszként adott hadgyakorlatként értelmezték. 

„Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy milyen tragédiához vezethetett volna, ha akár csak egy szovjet tiszt téves értelmezések alapján valódi fenyegetésnek vélte volna az Able Archert" – idézte a Guardian írása a brit Egyesített Elhárítási Bizottság (JIC) utólagos elemzését a történtekről.

A téves értelmezés valós veszély volt korábban is: az Able Archer megindítása előtt alig öt héttel – tehát a dél-koreai gép lelövése után, egyébként is feszült nemzetközi helyzetben – jelzést küldött a szovjet Rakétatámadást Jelző Rendszer (SZPRN) arról, hogy az Egyesült Államok rakétát indított a Szovjetunió felé. Később kiderült, hogy a műholdat csupán a magaslégköri felhőkön megcsillanó napfény tévesztette meg. Szerencsére a Moszkvától száz kilométerre fekvő, a jeleket fogadó központ ügyeletes tisztje, Sztanyiszlav Petrov gyanúsnak találta, hogy csupán egyetlen pontról és csak néhány rakéta indult útnak a műhold jelzése szerint, ezért a riasztást az alezredes tévesnek minősítette.

2006-ban az ENSZ New York-i központjában kitüntetést vehetett át, amelyen ez állt: „Az embernek, aki megakadályozta az atomháborút”. A most 74 éves tiszt később egy német kitüntetést és egy 25 ezer eurós díjat vehetett át, hálából józan értékítéletéért.