Cecília
7 °C
12 °C
Index - In English In English Eng

Nem bírják ki újévi beszéd nélkül

2013.12.31. 10:51
Mit mondott 1945-ben Hitler, 1990-ben Václav Havel és 2006-ban Sólyom László? Ki maszatolt bele Erzsébet királynő első tévés karácsonyi beszédébe? Melyik amerikai elnök nyújtotta be írásban országértékelését, ki tartotta Új-Zélandról a beszédét, kitől koppintott az EU, melyik államfő mögé vágták be egy másik ország tájképeit, és kinek játszották le az egy évvel korábbi beszédét tévedésből?

Kezdjük egy bemelegítő kérdéssel. Ön szerint ki mondta, hol és mikor egy újévi beszédében?

A liberális korszak már rég eltűnt, mindenütt összeomlóban van a demokratikus államforma is, amely teljes kudarcot vallott.

Körképünkben az év végi és eleji beszédek izgalmait és unalmait járjuk körül, Kim Dzsonguntól Tél tábornokig – és persze a kérdésre is kiderül a válasz a vége felé.

A pápák kezdték

A karácsonyi beszédek hagyományát a pápák kezdték, őket követve szintén karácsonykor szokott beszédet tartani a brit, svéd, norvég, holland, belga és svéd uralkodó és a német államfő is. Sok más országban újévre tolták a beszédet: a magyar köztársasági elnök mellett például Kanada és Új-Zéland főkormányzója, a dán és thai uralkodó, a német kancellár, a finn és a francia elnök is ezt a hagyományt követi, ahogy orosz és kínai kollégájuk is.

Az amerikai országértékelő beszédet általában január végén vagy február elején tartja az elnök, de az újévi köszöntő sem példátlan: Gorbacsov és Reagan, majd George Bush érdekes módon egymás népének tartottak újévi beszédet 1986-tól a Szovjetunió bukásáig. „Ez kicsi, de szerintem jó változás jele kapcsolatunkban″ – mondta maga Gorbacsov első beszédében.

Az elmúlt egy évben tudtuk meg, hogy pápa és pápa karácsonyi üzenete között óriási különbség lehet. Az alkalmat Ferenc pápa többek között arra használta, hogy hajléktalanokkal reggelizzen, „hogy felismerjük felebarátunk arcában Isten emberré lett fiának képmását”. Ez éles váltás azután, hogy elődje, Benedek 2012-es karácsonyi beszédében az azóta plágiumbotrányába belebukott francia főrabbit idézve a melegházasság ellen kelt ki, mely szerinte „az ember lényegét” veszélyezteti.

Egyesült Királyság: Joe, bedobok egy gyors kávét

A brit uralkodók 1932 óta mondanak majdnem minden évben először rádión, később tévén, ma pedig már interneten is közvetített karácsonyi beszédet a Nemzetközösség népeihez. Ez általában az év jelentős eseményeit foglalja össze, gyakran kiemelve egy-egy központi témát, például a család és a nők szerepét, a békeépítést, vagy 1991-ben a Szovjetunió felbomlását és a kelet-közép-európai rendszerváltásokat. 2008-ban II. Erzsébet a gazdasági válság kezdetén arra biztatta az embereket, hogy „legyenek bátrak, és küzdjenek a szebb jövőért”, tavaly saját gyémántjubileuma, azaz trónra lépésének hatvanadik évfordulója volt az apropó.

A brit hagyományt megkezdő V. Györgyöt eredetileg nehéz volt meggyőzni, hogy 1932-ben bevállalja a rádiós beszédet, melyet a Dzsungel könyvét jegyző Rudyard Kipling írt és amely világszerte 20 milliós hallgatóságot ért el. 1936 kimaradt, mert VIII. Eduárd épp néhány héttel karácsony előtt mondott le a trónról. II. Erzsébet 1952-ben vette át VI. Györgytől a stafétabotot, és egy évre rá már Új-Zélandról jelentkezett be. Míg az első tévés közvetítésnél 1957-ben még itt-ott beszűrődtek amerikai rendőrök rádióüzenetei (például: „Joe, bedobok egy gyors kávét”), tavaly már 3D-ben közvetítették a beszédet. 1997 óta a BBC-vel felváltva más tévécsatornákat is bevontak, rossz nyelvek szerint bosszúból, amiért a BBC leadott egy interjút Diana hercegnővel.

Amerika: a kijelölt túlélő és a gonosz tengelye

„Az elnök időről időre tájékoztatja a Kongresszust az Unió helyzetéről” – írja elő az amerikai alkotmány, de ma már a tévén keresztül az elnök éves országértékelő beszéde (State of the Union address) a képviselők mellett az egész lakossághoz eljut január végén vagy február elején. Az elsőt George Washington tartotta 1790-ben New Yorkban, az USA akkori fővárosában, de sok utódja írásban nyújtotta be évértékelését, az utolsó ilyen eset 1981-ben történt Jimmy Carter elnökségének végén.

Az országértékelésben az elnökök kifejtik törvényhozási terveiket is, Barack Obama legutóbbi beszédében például egy sor reformot hirdetett meg, bejelentette például a szövetségi minimálbér emelését. 2002-ben egy évértékelő beszédben nevezte George W. Bush a gonosz tengelyének Észak-Koreát, Irakot, Iránt „és terrorista szövetségeseiket, akik fenyegetni próbálják a világbékét”.

Egyetlen egyszer halasztották el a beszédet: Ronald Reagan 1986-ban a Challenger űrsikló tragédiája miatt a tervezettnél egy héttel később tartotta meg az országértékelést. A beszédek alatt mindig van egy kijelölt túlélő, aki nem lehet jelen: ő az elnök hivatalos utóda, ha például a helyszínen megmérgezik a pogácsát vagy bármi más okból meghal mindenki, aki előtte áll a sorban. 2013-ban például Steven Chu energiaügyi miniszteren volt a sor, ő csak tévén nézhette a beszédet.

Koppintott az EU, Helmut Kohl bakizott

Amerikai mintára 2010 óta az EU-nak is van országértékelő beszéde, melyet a Bizottság elnöke tart szeptemberben. Első beszédében José Manuel Barroso olyan alapigazságokra világított rá, mint hogy „jobban fest az európai gazdaság, mint egy éve”, „gyorsul a növekedés, bár nem egyenletesen” és „világos, hogy bizonytalanságok és kockázatok továbbra is vannak”. 2013-ban Barroso napra pontosan öt évvel a Lehman Brothers csődje után tartott évértékelést, melyben felszólította hallgatóit, hogy „akik szívükön viselik Európa sorsát, hogy politikai vagy ideológiai meggyőződésüktől, származási helyüktől függetlenül emeljék fel szavukat Európáért″.

Az NSZK-ban 1970 óta a kancellár mondott újévi beszédet (akkor cserélte el a karácsonyt az államfővel). A legcikibb helyzetbe Helmut Kohl került, akinek 1986 december végi beszéde helyett az 1985-öset adták le, de 2009 szilveszterén ugyanezzel szívott Rajna-vidék–Pfalz minszterelnöke is. A hagyomány egyébként az NDK-ban is élt, itt az államtanács elnöke tartott újévi beszédet. Angela Merkel német kancellár 2013-as újévi beszédében bátorságot, elkötelezettséget és összetartást kért a németektől, remélve, hogy „a rosszabb gazdasági helyzet ösztönzőleg hat az emberekre″.

Ausztriában a szövetségi elnök, Szlovákiában és Romániában a köztársasági elnök tart újévi beszédet, de egyik országban sincs a műfajnak nagy jelentősége. Oroszországban az ország méretére való tekintettel időzónánként egy-egy óra eltolódással adják az elnöki beszédet általában 5 perccel éjfél előtt. Franciaországban is december 31-én tart beszédet az elnök, a hagyomány de Gaulle óta folyamatos. Az elnök hagyományosan kifejti véleményét az aktuális gazdasági, társadalmi, politikai kérdésekről, beleértve a jövő évre vonatkozó terveit is.

Diktátorok és bolgár Colorado

Roszen Plevneliev bolgár államfő első újévi köszöntője 2013 januárjában járta be a világsajtót: az elnök éppen Bulgária egyedülálló természeti szépségeit dicsérte, miközben a Sziklás-hegységről vágtak be képeket mögé. A bolgár sajtó szerint az okozhatta a zavart, hogy több bolgár oldalon „a bulgáriai Pamporovo téli üdülőhely” képaláírással szerepeltek a coloradói képek.

Észak-Koreában is emlékezetes volt a tavalyi évkezdés: már 19 éve nem tartott észak-koreai vezető újévi beszédet, amikor Kim Dzsongun szakított apja szokásával, és újévi beszédet tartott (apja, Kim Dzsongil három állami lapban jelentette meg újévi üzenetét). Kim Dzsongun radikális fordulatot, sőt, új szakaszt ígért 2013-ra az észak-koreai gazdaságban, de beszélt a két Korea egyesítésének szükségességéről is.

Ha már diktátoroknál tartunk, Adolf Hitler 1945 januári, utolsó újévi beszédében a következőket mondta: „A liberális korszak már rég eltűnt, mindenütt összeomlóban van a demokratikus államforma is, amely teljes kudarcot vallott. Könyörtelen harcot hirdetek ez ellen a kivénhedt társadalmi rend ellen, és ezt a harcot a legrendíthetetlenebb hittel folytatjuk. Németországot sem az ígért Tél tábornok, sem az Idő tábornok, sem az angolszász, vagy szovjet haderő nem kényszeríti térdre. Ez az állam sohasem fog kapitulálni. Sohasem fogja a megkezdett utat elhagyni, átvészel minden válságot, amelyet még nagyobb erőkifejtéssel pótol.”

Magyarország: sablonok és biztos győzelem

Magyarországon főszabály szerint sablonos beszédet szokás tartani újévkor, amikor meg nagyot mondanak, akkor nagyon mellé tudnak nyúlni. „A győzelem nem kérdéses többé” – jósolta például a központi hatalmak fölényes győzelmét már 1916-os újévi beszédében Tisza István, Szűrös Mátyás pedig 1990-ben, hónapokkal az első szabad választás előtt „vegyes tulajdonú szociális piacgazdaságot” vizionált. Erre egy évre rá Göncz Árpád már ′45 és ′56 csodájáról beszélt, de nem merült el az elmúlt rendszer alázásában:

Nézzék el, hogy nem mondom el mindazt, amit manapság mondani illik – nem beszélek a múlt bűneiről, a hibákról, amiket elkövettünk – igenis mi, mindannyian, még ha a bűnökben, hibákban nem is egyaránt osztozunk, hiszen féltünkben magunk is eltűrtük, tudomásul vettük, ami történt, mert emberek vagyunk, esendők, a történelmet nem mi csináljuk, hanem a történelem formál mibennünket, s mert a történelem jégverése ellen nem kötöttünk biztosítást.

Érdekes, milyen hasonlóan beszélt egy évvel korábban Václav Havel akkor még csehszlovák köztársasági elnök 1990-es első újévi beszédében: „Mindannyian elfogadtuk a totalitárius rendszer megváltoztathatatlanságát, így mindannyian, természetesen más-más mértékben, felelősek vagyunk a működéséért: egyikünk sem csak áldozat.″

Áder János 2013-at beharangozó köszöntőjében nem hangzott el sok újdonság: a nagyszülőknek azt kívánta, hogy sok örömük és boldogságuk legyen gyermekeikben és unokáikban, a fiataloknak pedig azt, hogy éljenek meg minél több sikert, hogy majdani családjuk és hazájuk támaszai lehessenek. Magyarországon a legtöbb (bár banális) bírálatot Sólyom László engedte meg magának 2006-ban, amikor beszólt a negatív kampányoknak: „A kampánytanácsadók jól tudják, melyek a leghatásosabb hívószavak, mondatok, színek, taglejtések és arcjátékok. Médiavilágunkban ez érthető. Én arra lennék büszke, ha Magyarországon nem lehetne lejárató kampánnyal választást nyerni.″ Ezután

elmélyült és méltó ünneplést

kívánt az 56-os forradalom ötvenedik évfordulójára. A többi már történelem.