Vince
3 °C
19 °C
Index - In English In English Eng

Egész Oroszország a fantomterroristáról beszél

2013.12.31. 01:21
A két volgográdi robbantást még nem vállalta magára, de a sajtó a csecsen hadurat, Doku Umarovot sejti a merényletek mögött. Az újabb véres akció hosszú listára kerül: a főterroristához kötik a Nyevszkij Expressz elleni 2009-es – 28 áldozattal járó – robbantást, a 39 ember életét követelő 2010-es moszkvai metrómerényleteket, valamint a 2011-es robbantás a főváros melletti domogyedovói repülőtéren, ahol harmincheten haltak meg. Legfeljebb az a kérdés, hogy a jövőre 50 éves, erdei videóüzeneteken felbukkanó, legutóbb a szocsi téli olimpia bedöntését megígérő főgonosz egyáltalán létezik-e.

Rég halott. Nem is létezett. Erősebb, mint valaha. Nagyjából ezekre a válaszokra bukkanhatunk, amikor Oroszország első számú terroristájáról érdeklődünk, aki a gyanú szerint gyors egymásutánban két robbantásos merényletet hajtatott végre Volgogradban vasárnap és hétfőn. Az egykori Sztálingrádban az akcióknak legkevesebb 30 halálos áldozata van.

Elfogytak a nagykutyák

Doku Umarov azután került az orosz sajtó reflektorfényébe, hogy az orosz erők 2005-ben likvidálták az addigra politikailag súlytalanná vált Aszlan Maszhadovot – Csecsenföld korábbi elnökét, aki 1997-ben lényegében függetlenséget biztosító békemegállapodást írt alá Borisz Jelcin orosz elnökkel –, majd egy évvel később Samil Baszajevet, a csecsen hadsereg tábornokát, az 1995-ös bugyonnovszki tragikus túszdráma végrehajtóját. Az elődök a kilencvenes években még elérték, hogy az orosz vezetés a legmagasabb szinten tárgyaljon velük, aminek a vége az első csecsen háború lezárása lett. (Igaz, előtte nem sokkal az első csecsen elnökkel Dzsohar Dudajevvel – aki korábban a szovjet hadsereg egyetlen csecsen vezérőrnagya volt – egy orosz rakéta végzett. Utódját, Zelimhan Jandarbijevet azonban bizarr hangulatú találkozón maga Jelcin is fogadta. A csecsen vezetővel nyolc évvel később 2004-ben végzett Katarban az orosz titkosszolgálat, ám a végrehajtókat elfogták az öböl menti államban, kínos magyarázkodásra kényszerítve Moszkvát.)

1999-ben azonban a frissen kormányfőnek kinevezett Vlagyimir Putyin – a volgodonszki és moszkvai lakóházrobbantásokra hivatkozva – meghirdette a második csecsen háborút. (Előtte néhány héttel Baszajev katonái már betörtek Dagesztánba, ami jelezte, hogy Csecsenföld szinte teljes önállósága nem békét, hanem hosszan tartó újabb háborúkat hozna a térségbe.) A háború sikere ugyan vitatható, azt azonban elérte Moszkva, hogy a valódi hatalmat legalább olyan erő szerezze meg Csecsenföldön, amely lemond az Oroszországtól való elszakadásról. Így lett a Kreml szövetségese a korábban szintén szeparatista Kadirov család: előbb Ahmad, majd 2004-es felrobbantása után, fia Ramzan, aki máig is irányítja az 1,3 milliós köztársaságot.

Ha már nincs, legyen nagy

A szeparatistákat képviselő Umarovnak így 2006-ban – a Maszhadovot rövid ideig pótló Abdul Halim Szajdullajev halála után – csak egy nem létező független Csecsenföld elnöki széke jutott. Ezt 2007-ben egy másik nem létező posztra cserélte: kinevezte magát az általa kitalált Kaukázusi Emirátus vezetőjének. A virtuális emír célja ezután már nem a független – az 1996-ban likvidált első csecsen elnök, Dzsohar Dudajev, majd Maszhadov által világi államnak megálmodott – Csecsenföld megteremtése volt, hanem az Észak-Kaukázust magába foglaló, saríján – az ultrakonzervatív iszlám törvénykezésen – alapuló vahabita állam megteremtése. A döntéstől azt remélte, hogy sikerül szélesebb bázist teremtenie a Moszkva elleni harchoz. Széles háború ugyan nem lett, de a térség radikalizálódása érzékelhető.

Dagesztán rosszabbul teljesít

„Dagesztánban biztosan rosszabb lett a helyzet, mint tíz éve. A robbantások mindennaposak, a hétvégén is két kisbolt robbant fel Derbentben” – mondta az Indexnek a Memorial jogvédő csoport nazranyi vezetője. Az ingusföldi Tamerlan Akijev szerint ma már a Kaszpi-tenger melletti, Mahacskala központú terület a térség legforróbb pontja. „Több lett a támadás Kabard- és Balkárföldön is, de Ingusföldön idén nem volt egyetlen sikeres támadás sem, csupán néhány meghiúsított robbantási akció, noha négy éve itt volt a legtöbb merénylet” – árnyalta a képet Akijev. A támadások általában az államhatalom képviselőit, rendőröket, ügyészeket állami tisztviselőket érintenek, esetleg olyan iszlám vezetőket, akiket Moszkva cinkosának tartanak. (Ők a vahabita irányzatot követő radikálisok szerint a helyi, „hagyományos iszlám” képviselői, akik letértek a tiszta iszlám útjáról, ha egyáltalán jártak rajta.)

Egyértelmű mérleget tehát nem lehet vonni, Akijev szerint azonban biztos, hogy az orosz vezetésnek alapvetően változtatni kéne nemzetiségi politikáján ahhoz, hogy valóban pacifikálja a térséget. „Sok tanácsot adtunk az orosz szerveknek, de félek, hogy túlmentünk már azon a ponton, amikor a javaslataink még gátat szabhattak volna a radikalizálódásnak” – mondta az ingusföldi jogvédő. Szerinte óriási hiba, hogy a többségi társadalom tudatában az iszlámot sikerült teljesen összemosni a terrorizmussal, ami nagyrészt az orosz vezetés és a sajtó hibája. Persze a kaukázusiak, azon belül az ingusokkal rokon csecsenek rossz megítélése régi hagyomány: nem csak a cári birodalomban vívott harcok táplálták, hanem a II. világháború után a Szovjetunió is, amely kollaboráns népként kezelte őket, olyannyira, hogy Sztálin 1944-ben áttelepítette őket Kazahsztán és Üzbegisztán térségébe, ahonnan csak az ötvenes évek végén térhettek vissza. Ezért is volt egyedülálló Dudajev katonai karrierje a Szovjetunióban.

Él egyáltalán? Ez nem valami kitalált figura?

Bár Umarov számít Oroszország első számú terroristájának, a fenti kérdést joggal tette fel a Dozsgy televízió műsorvezetője, amikor a Csecsenfölddel határos Ingusföld elnökének korábbi szóvivője arról beszélt, hogy a volgogradi terrorista akciók biztosan Umarovhoz kötődnek. Sőt, Kaloj Ahilgov szerint mindez kapcsolatban áll a februárban kezdődő téli olimpiával, amelynek ezúttal a Kaukázus tövében fekvő Szocsi ad otthont. Umarov egy nyári videóüzenetben közölte: terrortámadásokkal fogják ellehetetleníteni az olimpiát.

„Amíg nem láttuk a holttestét, induljunk ki abból, hogy él” – mondta Ahilgov. Alig két hete ugyanis Ramzan Kadirov közölte: „Umarov már rég halott, csak a holttestét keressük”. A Csecsenföldet 30 éves kora óta irányító elnök nem árulta el, miként lehetséges, hogy sikerült likvidálni a terroristát, miközben ismeretlen helyen tartózkodik.

Az volgogradi támadás óta Kadirov nem nyilatkozott, így nem tudni, szerinte ki állhat a támadás mögött. Korábbi nyilatkozatai alapján azonban minden bizonnyal a Nyugat ármánykodását okolja a történtekért. Kadirov ugyanis Umarov nyári videóüzenete után kijelentette: a terrorista csupán olyan nyugati erők eszköze, amelyeknek nem tetszik, hogy az olimpiát Oroszországban rendezik.

Építészmérnökből hadúr

Elérhető életrajza szerint Doku Umarov Csecsenföldön született – különböző források azonban különböző településeket jelölnek meg. Groznijban az olajipari egyetemben tanult építészmérnöknek. A nyolcvanas években állítólag gondatlanságból elkövetett emberölésért ült, majd 1992-ben az Uralon túli Tyumenyben elkövetett emberölésért ismét körözték – a források azonban többnyire egymásra hivatkoznak.

1994-ben már szakaszt vezet az orosz erők ellen, két évvel később Maszhadovtól állítólag a csecsen hadsereg egyik főtiszti rangját kapja. 1997-ben pedig a csecsen elnök kinevezi őt a csecsen köztársaség nemzetbiztonsági szolgálatának vezetőjévé. Egy év múlva azonban minden címétől megfosztja, mert több csecsen ügyész elrablásában volt érintett. Ennek ellentmond az az információ, amely szerint 2005-ig vezette a nemzetbiztonsági szolgálatot. Más forrás szerint ezt a posztot csak 2002-ben kapta meg Maszhadovtól.

Doku Umarov egy 2010 árpilisában közzétett felvételen
Doku Umarov egy 2010 árpilisában közzétett felvételen
Fotó: Ho / AFP

Az emberrablás önmagában nem lehetett ok arra, hogy kegyvesztetté váljon Umarov – ahogyan nem is lett az. 1999-ben egy orosz tábornokot raboltak el, akiért 15 millió dollárt követeltek, hiába. Gennagyij Spigunt végül holtan találták meg az orosz hatóságok. 2002-ben a Moszkvához átpártolt Kadirovhoz hű csecsen ügyészség két munkatársát rabolta el.

2000 óta legalább fél tucatszor számoltak be haláláról, bár akkoriban – amíg élt Baszajev – nem őt tekintették a legkeresettebb terroristának. Állítólag részt vett a beszlani iskolai túszdrámában is. Az észak-oszétiai város iskolájában több mint ezer túszt ejtettek a terroristák. A három nap alatt több túszt megöltek, de a legtöbben az orosz egységek rohama alatt vesztették életüket a felrobbant, kigyulladt épületben. Összesen 331 ember halt meg, köztük 186 gyermek. Umarov állítólag egy nappal az épület ostroma előtt hagyta el a helyszínt.

2005-ben Groznijban kis híján elkapták: a tűzharcban hat társa és az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) négy embere életét vesztette, ő maga azonban megszökött. A hírekben ezután bukkant fel Szajdullajev alelnökeként, a szeparatisták első számú vezetőjeként.

Umarov állítólag nős, felesége Dzsohar Dudajev egyik katonai bizalmasának a lánya. Hat gyermekük van.

Majdnem mindig meghalnak

Hiába a számtalan terrorakció, amelynek megszervezésével vádolják Umarovot, még egy esetben sem sikerült az elfogott elkövetők révén a terrorista nyomára bukkanni. Az elkövetéssel vádolt személyeket, akik információval szolgálhatnának, ugyanis speciális egységek rendre sikeresen likvidálják. A beszlani tragédiának is csupán egy terrorista túlélője volt, akit sikerült életfogytiglannal rács mögé juttatni.

Nem él már Umarov állítólagos jobbkeze, Szaid Burjatszkij sem, akit a csecsenföldi ellenállás egyik ideológusának tartottak 2008 és 2010 között. Három éve egy tűzharc után találtak rá fej nélküli csaknem teljesen elégett holttestére, amely mellett egy útlevél volt az orosz-burját szülőktől származó férfi eredeti nevére, Alekszandr Tyihomirovra kiállítva. A hatóságok DNS-tesztekre hivatkozva jelentették ki, hogy ő a titokzatos orosz terrorista.

Senki nem tud már informácóval szolgálni a Volgográdban októberben elkövetett öngyilkos merénylettel kapcsolatban sem. A 31 éves Naida Aszijalova nyolc ember életét oltotta ki a városi autóbuszon. A hatóságok egy bizonyos Dmitrij Szokolovot gyanúsítottak a nő beszervezésével. A 21 éves fiatalembert azonban novemberben egy tűzharcban lelőtték. Állítólag halála előtt elismerte, hogy közreműködött a támadás megszervezésében. Nyomozásra, perre azonban a gyanúsítottak halála miatt nem került sor, így arra sem, hogy kiderüljön, valóban ezek az emberek hajtották végre a bűncselekményeket.

„Azért nem csak ilyenekkel van tele a terrorizmus elleni harc. Ott van például Umarov mögött a második ember, Ali Tazijev, akit elfogtak és el is ítéltek” – hozott ellenpéldát a Memorial már idézett jogvédője. Akijev szerint lehetetlen, hogy csak virtuális, titkosszolgálati manipuláció céljából létrehozott papírfigurák állnak a terroristák mögött.

„A merényletek nagyon is igaziak, ahogyan azok a jogsértések is, amelyekkel a hatóságok gyakran küzdenek ellene” – mondta Akijev, utalva a gyakran alaptalanul gyanúsított személyek törvényellenes kihallgatására, kínzására. A jogvédő szerint sokszor éppen ezek a módszerek biztosítják, hogy a terroristáknak mindig legyen utánpótlásuk, akik saját magukért, vagy a kihallgatószobában kiszenvedett rokonaikért igyekeznek bosszút állni.

Miért éppen Sztálingrád?

A csaknem egymilliós Volgograd 690 kilométerre fekszik Szocsitól. „Én nem látok benne logikát, talán nem is kell keresni. Sztavropol vagy Krasznodar, esetleg Asztrahany közelebb volna, ha már nagyvárosban akarnak merényletet végrehajtani” – mondta Akijev. Kétségtelen, hogy egyszerűbb, mint egy moszkvai akció megszervezése – bár a 2010-es metrótámadások mutatják, hogy ez korántsem lehetetlen –, miközben mégis jól mutatja, hogy a merényletek könnyedén túlcsapnak a kaukázusi régión.

A helyszín kiválasztására a Kavkazszkij uzel hírportál vezetője adott lehetséges magyarázatot a BBC-nek. „Nem tudhatom biztosan az okot, de kétségtelen, hogy Volgograd a katonai dicsőség az állam és a szovjet nép sikerének szimbóluma” – mondta a második világháborúban fordulópontot jelentő akkor még Sztálin nevét viselő várossal kapcsolatban Grigorij Svedov. „A modern kultúra kiemelt helyszíne, ahol a háborús sikerekről forgatták filmek sokaságát. Most ez a város védtelenül áll a terroristákkal szemben. Ebben lehet valami, persze a valódi okok egészen mások is lehetnek” – mondta a főszerkesztő.

A támadást egyelőre semmilyen szervezet sem vállalta magára, Umarov sem jelentkezett videóüzenettel, noha korábban egy-egy akció után ezt – igaz, olykor két hónapos késéssel – megtette. Erre azonban sem most, sem az októberi merénylet után nem került sor.

Szétzavarták a tüntetést

A pályaudvaron elkövetett vasárnapi öngyilkos merénylet után az orosz közösségi hálókon „népi vonulást” hirdettek hétfő délutánra. Akkor még nem tudhatták, hogy a hősök sétányán a terrorizmus áldozatainak emlékművénél már az aznapi áldozatok miatt is gyertyát kell elhelyezniük. A Lenta.ru jelentése szerint 50-200 ember gyűlt össze a sétányon, a rendőrség azonban feloszlatta a demonstrációt.