Cameron egyedül maradt Európában

Egyetlen más EU-tag állam sem támogatja David Cameron brit kormányfő terveit az Európai Unión belüli szabad munkaerő-áramlás korlátozására – írta vezető uniós politikusok véleményét idézve a hétfői Financial Times.

A londoni gazdasági napilapnak nyilatkozva Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter egyenesen Németország érdekeinek veszélyeztetésével vádolta a konzervatív párti brit miniszterelnököt. Steinmeier kijelentette, hogy az unión belüli szabad mozgásból Németországnak óriási haszna származik, és aki ezt az alapelvet megkérdőjelezi, az „kárt okoz Európának és kárt okoz Németországnak”. Hozzátette: a mozgásszabadság tagadhatatlanul része az európai integrációnak, nem lehet módosítani vagy újratárgyalni.

Paschal Donohoe ír Európa-ügyi miniszter hasonlóképp nyilatkozott a Financial Timesnak. Kijelentette: az emberek szabad mozgásának lehetősége az unión belül az EU „abszolút sarokköve”, integráns része annak az átfogó megállapodásnak, amely egyben tartja az uniót. Donohoe szerint számos problémát már most is lehet kezelni tagállami hatáskörben a lisszaboni szerződésben foglaltak alapján.

A Financial Times név nélkül idéz egy nyugat-európai EU-diplomatát is, aki szerint a Brüsszelben honos álláspont az, hogy az európai szabadságjogok gyengítése „szóba sem jöhet”. A diplomata szerint a nagy európai vívmányokat nem szabad feláldozni a populizmus oltárán, és ahol visszaélés tapasztalható, azzal szemben a meglévő eszközökkel kell fellépni – idézte a lapot az MTI.

Cameron először éppen a Financial Timesban részletezte hivatalosan a brit kormány elképzeléseit az Európai Unión belüli szabad munkaerő-áramlás feltételeinek szigorításáról. November végi cikkében a brit miniszterelnök azt írta, hogy új alapokra kell helyezni a munkaerő szabad mozgását az EU-n belül, mivel a közép- és kelet-európai EU-tagállamokból Nagy-Britanniába érkező hatalmas tömeg megmutatta, hogy a jelenlegi szabályozás rossz.

Így korlátozna Cameron

A Sunday Times decemberben egy bizalmas belügyminisztériumi jelentést is megszerzett, amelyben konkrét javaslatok is szerepeltek a szabályozás átalakítására. A jelentés szerint magasan képzett munkavállalók még a nyugat-európai EU-társállamokból, Németországból, Hollandiából, Ausztriából is csak akkor telepedhetnének le Nagy-Britanniában, ha már van állásajánlatuk, az alacsonyabb képesítésűek pedig csak olyan állásokat tölthetnének be, amelyek szerepelnek a hiányszakmák országosan összeállított listáján.

A lap szerint Cameron a bevándorlók számára vonatkozó éves plafont 75 ezernél húzná meg. Ezt egy későbbi BBC-interjúban nem erősítette meg, ugyanakkor burkoltan az újabb csatlakozási folyamatok megvétózásával fenyegetett a bevándorlás szigorításának elmaradása esetén. Cameront hasonló kijelentéseiért sok bírálat érte, többek között Andor László foglalkoztatásért és szociális ügyekért felelős EU-biztos részéről, ennek ellenére mostanáig nem enyhített a retorikán: legutóbb a lengyel bevándorlóknak ment neki.

Áprilistól nem jár a lakástámogatás

A brit konzervatív kabinet két tagja, Theresa May lakásügyi miniszter és a nyugdíjtárcát vezető Iain Duncan Smith a Daily Mailnek azt nyilatkozta: az európai uniós munkavállalók részére idén áprilistól megtagadnák a lakástámogatás folyósítását.

Nem ez lenne az egyetlen szigorítás: a már korábban is csak három hónapos tartózkodás után elérhető munkanélkülieknek járó támogatások ezen túl csak hat hónapig járnának, és akkor is csak addig, ameddig az álláskeresőnek nincs „reális esélye” arra, hogy munkát találjon.

A kabinet szerint ezzel megelőzhető lenne az Egyesült Királyság jóléti rendszerének „kihasználása”. Ezt még plasztikusabban is megfogalmazták:

Azok a bevándorlók, akik idejönnek, biztosra vehetik, hogy nem használhatják ki tisztességtelenül a rendszerünket azáltal, hogy amint megérkeznek, támogatásért folyamodnak.

A Munkáspárt egyelőre a részletek hiányára hivatkozva nem reagált a fenti tervekre, de az árnyékkormány szociális és munkaügyi felelőse, Rachel Reeves azt nyilatkozta, hogy a párt „támogatja azokat az intézkedéseket, amelyek megvédik a jóléti állam integritását”.

Választási versenyfutás: ki utálja jobban a jóléti államot?

A Labour számára különösen fontossá válhat ez a téma a 2015-ös parlamenti választásokra készülve, mivel a konzervatívok éppen a túlságosan bőkezű, felelőtlenül költekező jóléti állam letéteményeseiként próbálják őket beállítani. Reeves a téma felelőseként megpróbál a konzervatív bírálatok elébe menni, sőt, bizonyos témákban még túl is tesz a kormánypárti javaslatokon.

A Munkáspárt 34 éves üdvöskéje például egy a matek és infromatikai készségeket vizsgáló teszttel mérné fel a munkanélküli segélyt igénylők elhelyezkedési lehetőségeit, a két évnél hosszabb ideig állástalanok részére pedig heti 25 óra munkát és 10 óra képzést garantálna. Akik nem fogadják el az ajánlatot, azok nem kapnának segélyt. Reeves szerint a javaslat kemény, de egyben igazságos is, ezért szerinte úgy kell rá tekinteni, mint egy „nehéz szerelemre” (tough love).